Kedves vattacukor-szerű hajnak csúfolt képződmény a fejemen!
Nem rémlik, hogy az elmúlt hónapokban megfogalmazódott volna bennem olyan gondolat, hogy hiányzol.
Javíts ki kérlek, ha tévedek, de félek, az emlékezetem nem csal.
Úgyhogy azt ajánlom, hogy kurva gyorsan simulj ki, ha már veszem a fáradtságot, és mindenféle kencét használok, hogy megakadályozzam a kialakulásodat.
Üdv: a vattacukor-szerű hajnak csúfolt képződmény tulajdonosa
2012. február 28., kedd
2012. február 26., vasárnap
Game of Thrones
/Tyrion Lannister/
"Ha valaki céltáblát fest a mellkasára, ne lepődjön meg, ha valaki előbb-utóbb nyílvesszőt ereszt belé."
/Tyrion Lannister/
/Tyrion Lannister/
" - Sohasem tudod, mit tanulhatsz.
- Tőlem ugyan nem tanulhatsz semmit - mondta neki Jon.
- Ó, bárhová megyek, mindenhol tanulok valamit."
/Tyrion Lannister/
- Tőlem ugyan nem tanulhatsz semmit - mondta neki Jon.
- Ó, bárhová megyek, mindenhol tanulok valamit."
/Tyrion Lannister/
"Ha meglátják, hogy a szavaik megsebeznek, sohasem leszel képes megszabadulni a gúnyolódástól. Ha nevet akarnak adni neked, fogadd el, tedd a sajátoddá! Akkor többé nem tudnak majd bántani vele."
/Tyrion Lannister/
/Tyrion Lannister/
2012. február 24., péntek
Stranger like me
Nem is tudom, mit gondoljak.
Tegnap eljött hozzánk egy lány, akiről az eddigiek alapján ismeretlenül is azt hittem, hogy várom, hogy megismerjem, mert kíváncsi voltam rá. Rácáfolt az összes várakozásomra.
Próbálkoztunk, igen, nem is keveset, de egyszerűen nem volt hajlandó részt venni a beszélgetésben, és mikor kiment telefonálni, és körülbelül egy órán keresztül nem jött be, azt gondoltam, hogy WTF.
Aztán mikor hazajött Reina, egyszeriben elkezdett ömleni belőle a szó, és azt hittem, hogy Reina majd megoldja a feszültséget, vagy nem is tudom minek nevezzem ezt közte és köztünk. Hát nem. Nem oldódott meg semmi.
Kudarcként éltem meg. Olyasféle kudarcként, ami eddig nem nagyon fordult elő velem. Annyi közös témánk lehetett volna, mindegyikbe bele-belekezdtünk Chirakoval, hátha most megtörik a jég, de nem. Csak vártunk, és hiába. Vártuk, hogy bekapcsolódik a beszélgetésbe, de a várt pillanat elmaradt.
Ma, nem sokkal azután, hogy felkeltem, ez a lány hazajött, és hozta egy kedves ismerősét, vagy barátját, nem tudom pontosan, mennyire szoros a kapcsolatuk. Egy darabig ketten beszélgettek, aztán amikor bekapcsolódtam én is, azt vettem észre, hogy ez a lány ismét kizárta magát. Nem szólt hozzá semmihez, pedig megtehette volna. Csendben volt, és hagyta, hogy mi ketten majdnem két és fél órát beszélgessünk megállás nélkül. Majdnem idegen számomra ez az ember, eddig csak egyszer, vagy kétszer találkoztam vele, akkor sem több, mint húsz percre, mégis kötetlenül szinte bármilyen témáról tudtunk beszélgetni úgy, hogy egyikünk sem unta a másik társaságát. Fura volt, hogy azzal sikerült ilyen kellemesen beszélgetnem, akiről nem is gondoltam volna, és akiről azt hittem, hogy milyen jót fogunk dumálni, az hagyta, hogy feladjuk, hogy belehúzzuk a beszélgetésbe őt is. A végefelé már kezdtem rosszul érezni magam amiatt, hogy ilyen lendületes, érdekes társalgást folytatunk, így kimentem rágyújtani. Amint eltűntem, elindult kettejük között a beszélgetés. Csak velem szemben vannak fenntartásai ennek a lánynak? Túl félénk ismeretlenek előtt? Nincs jó véleménnyel rólam? Mi lehet az oka, hogy nem akar csatlakozni olyan beszélgetésbe/hülyéskedésbe, amiben én is benne vagyok? Csak egyszerűen nem vagyok szimpatikus neki?
Rossz érzés. Kudarcérzés, mert az emberek nagy része hiába tart furcsának első pillantásra a külsőm miatt, ha beszédbe elegyedek velük, általában később jó véleménnyel vannak rólam. Szóval, fura volt...
Tegnap eljött hozzánk egy lány, akiről az eddigiek alapján ismeretlenül is azt hittem, hogy várom, hogy megismerjem, mert kíváncsi voltam rá. Rácáfolt az összes várakozásomra.
Próbálkoztunk, igen, nem is keveset, de egyszerűen nem volt hajlandó részt venni a beszélgetésben, és mikor kiment telefonálni, és körülbelül egy órán keresztül nem jött be, azt gondoltam, hogy WTF.
Aztán mikor hazajött Reina, egyszeriben elkezdett ömleni belőle a szó, és azt hittem, hogy Reina majd megoldja a feszültséget, vagy nem is tudom minek nevezzem ezt közte és köztünk. Hát nem. Nem oldódott meg semmi.
Kudarcként éltem meg. Olyasféle kudarcként, ami eddig nem nagyon fordult elő velem. Annyi közös témánk lehetett volna, mindegyikbe bele-belekezdtünk Chirakoval, hátha most megtörik a jég, de nem. Csak vártunk, és hiába. Vártuk, hogy bekapcsolódik a beszélgetésbe, de a várt pillanat elmaradt.
Ma, nem sokkal azután, hogy felkeltem, ez a lány hazajött, és hozta egy kedves ismerősét, vagy barátját, nem tudom pontosan, mennyire szoros a kapcsolatuk. Egy darabig ketten beszélgettek, aztán amikor bekapcsolódtam én is, azt vettem észre, hogy ez a lány ismét kizárta magát. Nem szólt hozzá semmihez, pedig megtehette volna. Csendben volt, és hagyta, hogy mi ketten majdnem két és fél órát beszélgessünk megállás nélkül. Majdnem idegen számomra ez az ember, eddig csak egyszer, vagy kétszer találkoztam vele, akkor sem több, mint húsz percre, mégis kötetlenül szinte bármilyen témáról tudtunk beszélgetni úgy, hogy egyikünk sem unta a másik társaságát. Fura volt, hogy azzal sikerült ilyen kellemesen beszélgetnem, akiről nem is gondoltam volna, és akiről azt hittem, hogy milyen jót fogunk dumálni, az hagyta, hogy feladjuk, hogy belehúzzuk a beszélgetésbe őt is. A végefelé már kezdtem rosszul érezni magam amiatt, hogy ilyen lendületes, érdekes társalgást folytatunk, így kimentem rágyújtani. Amint eltűntem, elindult kettejük között a beszélgetés. Csak velem szemben vannak fenntartásai ennek a lánynak? Túl félénk ismeretlenek előtt? Nincs jó véleménnyel rólam? Mi lehet az oka, hogy nem akar csatlakozni olyan beszélgetésbe/hülyéskedésbe, amiben én is benne vagyok? Csak egyszerűen nem vagyok szimpatikus neki?
Rossz érzés. Kudarcérzés, mert az emberek nagy része hiába tart furcsának első pillantásra a külsőm miatt, ha beszédbe elegyedek velük, általában később jó véleménnyel vannak rólam. Szóval, fura volt...
2012. február 22., szerda
Mégis mi a frászt képzelsz magadról?!
Na. Az ilyenektől forr fel az agyvizem.
Kinek képzeled te magad?
Fogd be a szád, és menj hallgass inkább tőlük valamit. Például a Headache Man-t. Mert nekem most fejfájásom lett attól, amit írtál.
Kussolj már, ha nem tudsz értelmesen megnyilvánulni. Picsa.
Kinek képzeled te magad?
Fogd be a szád, és menj hallgass inkább tőlük valamit. Például a Headache Man-t. Mert nekem most fejfájásom lett attól, amit írtál.
Kussolj már, ha nem tudsz értelmesen megnyilvánulni. Picsa.
Vorhang auf
Akkor ne érts meg.
Ne nézz le. Nem kell a gőgöd. Nem kell a szánalmad.
A magamról alkotott negatív önkép sosem változik már meg. Semmilyen ecset, semmilyen festék nem teszi jobbá.
Akkor ölelj meg míg megfulladok, ha így tetszik. De ne csodálkozz, ne sírj, ha belehalok.
Akkor emlegesd, ha te ettől jobban érzed magad, mert én magam biztosan nem.
Akkor használj. Rongyos plüssállat leszek, szanaszét heverő végtagokkal meg vattával teletömött aggyal.
Szép lassan épül a fal. És ti hagyjátok felépülni. Magam köré húzom, belülről építem. A falra meg kívülről festek valamit. Ami mindenkinek megfelel. Belül pedig darabokra zúzok mindent.
Nem kell sajnálni, mint mondtam, nincs szükségem szánalomra.
Nézzétek csak a falat.
Majd azt a felét fordítom felétek, amit látni szeretnétek.
Ne nézz le. Nem kell a gőgöd. Nem kell a szánalmad.
A magamról alkotott negatív önkép sosem változik már meg. Semmilyen ecset, semmilyen festék nem teszi jobbá.
Akkor ölelj meg míg megfulladok, ha így tetszik. De ne csodálkozz, ne sírj, ha belehalok.
Akkor emlegesd, ha te ettől jobban érzed magad, mert én magam biztosan nem.
Akkor használj. Rongyos plüssállat leszek, szanaszét heverő végtagokkal meg vattával teletömött aggyal.
Szép lassan épül a fal. És ti hagyjátok felépülni. Magam köré húzom, belülről építem. A falra meg kívülről festek valamit. Ami mindenkinek megfelel. Belül pedig darabokra zúzok mindent.
Nem kell sajnálni, mint mondtam, nincs szükségem szánalomra.
Nézzétek csak a falat.
Majd azt a felét fordítom felétek, amit látni szeretnétek.
2012. február 21., kedd
Real world
Csak én nőttem ki a masszív nyálcsorgatást mindenféle bandák tagjaira?
Csak én nőttem ki, hogy mindenféle fanartokat, meg fanfictionöket nézegessek/olvassak róluk, amik párként ábrázolják őket?
Csak én nőttem ki, hogy mindenféle titkos viszonyt véljek felfedezni egy-egy egymás felé tett mozdulatukban?
Csak én nem kapok sikítógörcsöt egy-egy fanservice-nél?
Csak engem nem érdekel a magánéletük?
Seriously. Azt csinálnak magánemberként, amit csak akarnak. Nem érdekel. Legyenek heterók, vagy sem, akár van valakijük, akár nincs, akárhogy viselkednek a színpadon egymással, írjanak vagy gondoljanak róluk bármit, nem érdekel.
Amíg tiszteletreméltó zenészek maradnak, amíg olyan szövegeket írnak, amik elgondolkodtatnak, vagy megríkatnak, vagy együttérzést ébresztenek bennem, addig semmi más nem érdekel.
I like to answer my own questions. Isn't that right?
Yes!
Csak én nőttem ki, hogy mindenféle fanartokat, meg fanfictionöket nézegessek/olvassak róluk, amik párként ábrázolják őket?
Csak én nőttem ki, hogy mindenféle titkos viszonyt véljek felfedezni egy-egy egymás felé tett mozdulatukban?
Csak én nem kapok sikítógörcsöt egy-egy fanservice-nél?
Csak engem nem érdekel a magánéletük?
Seriously. Azt csinálnak magánemberként, amit csak akarnak. Nem érdekel. Legyenek heterók, vagy sem, akár van valakijük, akár nincs, akárhogy viselkednek a színpadon egymással, írjanak vagy gondoljanak róluk bármit, nem érdekel.
Amíg tiszteletreméltó zenészek maradnak, amíg olyan szövegeket írnak, amik elgondolkodtatnak, vagy megríkatnak, vagy együttérzést ébresztenek bennem, addig semmi más nem érdekel.
I like to answer my own questions. Isn't that right?
Yes!
2012. február 14., kedd
Inception
Én nem tudom, hogy a film volt-e ekkora hatással rám (bár már mikor volt mikor utoljára láttam), de ez most kombó volt, amit álmodtam. Anya nem látott benne semmi nagyszerűt, úgyhogy kénytelen vagyok itt kiadni magamból, mert szerintem elég durva xD
Álom az álomban. Már megint. De! A harmadik szinten elkezdtem irányítani az álmomat. A városban sétáltunk egy csoporttal, már nem tudom, kikkel, de ismét felismertem, hogy ez egy álom, és csak, hogy kipróbáljam, mi lehetséges, egy buszt felemeltem a földről, hogy az égben közlekedjen tovább. Sikerült. Utána, ahogy sétáltunk, minden épület hibáját kijavítottam (mittudomén, törött ablaküveget javítottam, ahol lepergett a vakolat, ott visszamászott, és így tovább), gyakorlatilag rendezetté varázsoltam a várost. Tök jó érzés volt. Aztán felébredtem, de még mindig álmodtam, és valamiféle suliban voltam, tesióra volt kint az udvaron, és erre már nem emlékszem annyira, de szerintem akkor is tök jó az egész.
Mindegy, a lényeg, hogy ezúttal tudtam irányítani az álmomat!:D
Álom az álomban. Már megint. De! A harmadik szinten elkezdtem irányítani az álmomat. A városban sétáltunk egy csoporttal, már nem tudom, kikkel, de ismét felismertem, hogy ez egy álom, és csak, hogy kipróbáljam, mi lehetséges, egy buszt felemeltem a földről, hogy az égben közlekedjen tovább. Sikerült. Utána, ahogy sétáltunk, minden épület hibáját kijavítottam (mittudomén, törött ablaküveget javítottam, ahol lepergett a vakolat, ott visszamászott, és így tovább), gyakorlatilag rendezetté varázsoltam a várost. Tök jó érzés volt. Aztán felébredtem, de még mindig álmodtam, és valamiféle suliban voltam, tesióra volt kint az udvaron, és erre már nem emlékszem annyira, de szerintem akkor is tök jó az egész.
Mindegy, a lényeg, hogy ezúttal tudtam irányítani az álmomat!:D
2012. február 10., péntek
Yume no michishirube
Álmokról lesz szó.
Valamelyik nap azt álmodtam, hogy egy brit iskola diákja voltam, szigorú, magánsuli, emg minden, egyenruhával, satöbbivel együtt. Épp mentem suliba, de ellenérzésem volt ezzel kapcsolatban, mert tudtam, hogy engem ott kábé senki nem szeret a kinézetem, meg a furcsaságom miatt. Álmomban pink volt a hajam. Aztán ahogy mentem, eszembe jutott, hogy nagy ívben le kéne tojnom, hogy ki mit gondol rólam, és ez erőt adott, úgy léptem be a kapun, hogy kihúztam magam, nem érdekel senki, és mindenki furán bámult rám, kikerültek, nem értették, mi ez a hirtelen változás a kisugárzásomban. Egy padon ült az igazgatónő az iskola parkjában és ugyanaz a személy volt, aki a középiskolás igazgatónőm, akit nagyon szeretek. (Valójában nem tudom, hogy ő miért szeret engem. Sokan félnek tőle, meg szigorúnak tartják, de hihetetlenül aranyos és segítőkész nő. Olyan valódi angol egyébként, mármint viselkedésben, meg beszédben. És nagyon konzervatív, ennek ellenére különösen odafigyelt rám mindig, pedig elég hajmeresztő ruhákat húztam magamra középiskolában. Lényeg, hogy nagyon tisztelem és szeretem, és ő is bír engem). És ő volt az egyetlen, aki rám mosolygott, és integetett. Aztán bementem egy terembe, ahol ppt-t vetítve magyarázott a tanár, és a terem végében ott állt Aiji meg Maya. Látták, hogy megérkeztem, Maya rám nézett, és megkérdezte, nem megyünk-e ki egy cigire (holott ő nem is dohányzik x"D), én meg mondtam, hogy rendben. Kimentünk, és nagyon jót beszélgettünk (a tartalmát már elfelejtettem), de arra emlékszem, hogy jó hangulat volt, és kellemes volt a beszélgetés.
Ez az egyik álmom, ami mostanában megmaradt, és örültem neki, hogy tudtam japánul beszélni.
A másik álmom ma volt. Vagyis ma éjjel, de.. na mindegy, értsétek jól xD
Valami másik országban, vagy inkább birodalomban voltunk, és ott voltak a szüleim is. Tudtam, hogy nemsokára ide is elér a háború, és harcolnunk kell, de féltem, mert tudtam, hogy nincs esélyünk a túlélésre. Aztán elgondolkodtam. Eszembe jutott, hogy fogalmam sincs, hogyan kerültem ide, és rájöttem, hogy ez csak egy álom. Anyához fordultam, és mondtam neki, hogy ez egy álom, gondolkozzon csak el, az Eredetben is megmondta DiCaprio, hogy miről lehet rájönni, hogy álmodsz. Anya nem hitt nekem, én pedig el akartam kezdeni kiabálni, hogy ez csak egy álom, és úgy alakíthatjuk, ahogy akarjuk, de elment a hangom, elcsuklott, és csak suttogni tudtam. Borzasztó volt.
Ennyi a lényege az álomnak. Rájöttem, hogy álmodok, de nem tudtam irányítani, mert ahhoz már nem volt elég lélekjelenlétem, de akkor is fejlődésnek könyveltem el a dolgot.
Holnap kezdődik az előkészítő, és már nagyon kíváncsi vagyok rá, hogy milyen lesz, hogy fog menni, mit követelnek majd ott tőlem.. Félek is, de remélem menni fog.
Valamelyik nap azt álmodtam, hogy egy brit iskola diákja voltam, szigorú, magánsuli, emg minden, egyenruhával, satöbbivel együtt. Épp mentem suliba, de ellenérzésem volt ezzel kapcsolatban, mert tudtam, hogy engem ott kábé senki nem szeret a kinézetem, meg a furcsaságom miatt. Álmomban pink volt a hajam. Aztán ahogy mentem, eszembe jutott, hogy nagy ívben le kéne tojnom, hogy ki mit gondol rólam, és ez erőt adott, úgy léptem be a kapun, hogy kihúztam magam, nem érdekel senki, és mindenki furán bámult rám, kikerültek, nem értették, mi ez a hirtelen változás a kisugárzásomban. Egy padon ült az igazgatónő az iskola parkjában és ugyanaz a személy volt, aki a középiskolás igazgatónőm, akit nagyon szeretek. (Valójában nem tudom, hogy ő miért szeret engem. Sokan félnek tőle, meg szigorúnak tartják, de hihetetlenül aranyos és segítőkész nő. Olyan valódi angol egyébként, mármint viselkedésben, meg beszédben. És nagyon konzervatív, ennek ellenére különösen odafigyelt rám mindig, pedig elég hajmeresztő ruhákat húztam magamra középiskolában. Lényeg, hogy nagyon tisztelem és szeretem, és ő is bír engem). És ő volt az egyetlen, aki rám mosolygott, és integetett. Aztán bementem egy terembe, ahol ppt-t vetítve magyarázott a tanár, és a terem végében ott állt Aiji meg Maya. Látták, hogy megérkeztem, Maya rám nézett, és megkérdezte, nem megyünk-e ki egy cigire (holott ő nem is dohányzik x"D), én meg mondtam, hogy rendben. Kimentünk, és nagyon jót beszélgettünk (a tartalmát már elfelejtettem), de arra emlékszem, hogy jó hangulat volt, és kellemes volt a beszélgetés.
Ez az egyik álmom, ami mostanában megmaradt, és örültem neki, hogy tudtam japánul beszélni.
A másik álmom ma volt. Vagyis ma éjjel, de.. na mindegy, értsétek jól xD
Valami másik országban, vagy inkább birodalomban voltunk, és ott voltak a szüleim is. Tudtam, hogy nemsokára ide is elér a háború, és harcolnunk kell, de féltem, mert tudtam, hogy nincs esélyünk a túlélésre. Aztán elgondolkodtam. Eszembe jutott, hogy fogalmam sincs, hogyan kerültem ide, és rájöttem, hogy ez csak egy álom. Anyához fordultam, és mondtam neki, hogy ez egy álom, gondolkozzon csak el, az Eredetben is megmondta DiCaprio, hogy miről lehet rájönni, hogy álmodsz. Anya nem hitt nekem, én pedig el akartam kezdeni kiabálni, hogy ez csak egy álom, és úgy alakíthatjuk, ahogy akarjuk, de elment a hangom, elcsuklott, és csak suttogni tudtam. Borzasztó volt.
Ennyi a lényege az álomnak. Rájöttem, hogy álmodok, de nem tudtam irányítani, mert ahhoz már nem volt elég lélekjelenlétem, de akkor is fejlődésnek könyveltem el a dolgot.
Holnap kezdődik az előkészítő, és már nagyon kíváncsi vagyok rá, hogy milyen lesz, hogy fog menni, mit követelnek majd ott tőlem.. Félek is, de remélem menni fog.
2012. február 6., hétfő
Learning to let go
Újabb alkotás tőlem (^.^;)
Akár felismerhető, akár nem, ez valamennyire én vagyok xD Nem lett tökéletes (a képen szebb vagyok, mint valóságban), és eredetileg csak pink hajat akartam magamnak festeni, aztán ez lett belőle :"D
Nos, egy kis lelki válság után ismét üdén és frissen vágok neki a napoknak.
És újraélhetem egy évvel ezelőtti önmagamat, ugyanis szintemelő érettségire készülök töriből, köszönhetően az új oktatási rendeleteknek. Mert ugye... Eddig 480 volt a max pont, ebből 80 a többletpontszám (emelt szintű érettségi = 40 pont, felsőfokú nyelvvizsga = 40 pont), ami most úgy módosult, hogy 500 lett a max, ebből 100 a többlet, csakhogy. A nyelvvizsga ugyanúgy 40 pont, míg az emelt szintű érettségi 50 pont lett. A bibi az, hogy nem számítható be két emelt szintű két különböző nyelvből, csak nyelvből meg még valami másból. Tehát, volt választásom, hogy magyarból, matekból, vagy töriből akarjak érettségizni. Nem is értem, miért a töri mellett döntöttem xD Mert hát.. nincs kedvem 10 pontos hátránnyal indulni, pláne most, hogy nagyon biztosra kell mennem.
És rájöttem, hogy miből van elegem úgy istenigazából. Az elvárásokból. Abból, hogy mindig meg kell felelni valakinek. Mindenkinek vannak elvárásai velem szemben. A szüleimnek, a nagyszüleimnek, a társadalomnak, a tanáraimnak, a barátaimnak, mindenkinek. Még annak a bunkó nőnek is a kisboltban.
Tegnap nagyon sokat beszélgettem anyával, és kifakadtam neki, úgy rendesen.
Mikor meglettek a piercingjeim, meg befestettem a hajam, meg elkezdtem a fültágítást, hónapokig csak azt hallgattam, hogy "Jaj, hogy nézel ki?". Nagyanyámtól még most is hallgatom, hogy így meg úgy csúfítom el magam. Csak, hogy megsúgjam: 16 éves korom óta arról álmodozok, hogy pinkre festem a hajam, mióta ismerem az AnCafét (15) azóta akarok piercinget, mióta ismerem a GazettE-et (15) azóta akarok fültágítót. Csak akkor még kisebb voltam, és nem a tanárok reakciójától tartottam, hanem attól, hogy akik pofára osztályoznak, azoknál hátránnyal indulnék, felfogtam, hogy meg kell várnom az érettségit, hogy belefogjak ezekbe. Mert azért, valljuk be, elég gáz lenne azért bebukni egy érettségit, mert a vizsgáztatónak, vagy valamelyik tanáromnak nem tetszik a külsőm. Szóval, vártam, és már elég idősnek éreztem magam, hogy megvalósítsam, amit akarok. A családomnak nehezebb volt elfogadni.
Aláírom, hogy sok fejtörést okoztam anyának az utóbbi fél évben, de most már úgy látszik, kezdi elfogadni. Azt is ahogy kinézek, ahogy élek. Lehet, hogy jót tett neki, hogy a lelkére beszéltek... Közölték, hogy "Ez a gyerek sosem volt normális, miért várod el, hogy átlagos, középszerű életet éljen?"
Szóval. Sosem voltam normális, és ebben szintén egyet kell értenem ezzel a bizonyos valakivel. Sok minden voltam én már életem során, de átlagos az nem nagyon. És hát, ennek jelentkeznek a hátulütői is (szülő-szempontból, mert nyilván én nem hátrányként élem meg ezeket. Kivéve a fősulit :'D)
Na, azt hiszem, befejezem. Megyek, lemosom a hajamról a festéket xD
2012. február 2., csütörtök
Endless wing
Satoshival álmodtam xD
Nagyon vicces volt, igazából nem csak Satoshi volt ott, hanem az egész girugämesh, és nagymaméknál voltunk, ők meg csatlakoztak hozzánk ebédre.
De főleg Satoshival beszéltem, azért maradt meg ő jobban. Az volt a legviccesebb, hogy nagyon le volt harcolva, mármint kinézetileg xD Melegítőben volt, ilyen játszós cuccban, borostás volt, a haja csak úgy volt, nagyon emberi volt. És Murakami Haruki könyvekről beszélgettünk, és mondta, hogy a Kafka a tengerparton az jó, ő is olvasta, meg nagyokat nevetett, felszabadult volt. Igazából csak a nevetős arca maradt meg igazán, meg a Murakamiról való beszélgetésünk, de akkor is komikus volt xD
Ha máshol nem, legalább álmomban beszélhetek japánul :"D
Nagyon vicces volt, igazából nem csak Satoshi volt ott, hanem az egész girugämesh, és nagymaméknál voltunk, ők meg csatlakoztak hozzánk ebédre.
De főleg Satoshival beszéltem, azért maradt meg ő jobban. Az volt a legviccesebb, hogy nagyon le volt harcolva, mármint kinézetileg xD Melegítőben volt, ilyen játszós cuccban, borostás volt, a haja csak úgy volt, nagyon emberi volt. És Murakami Haruki könyvekről beszélgettünk, és mondta, hogy a Kafka a tengerparton az jó, ő is olvasta, meg nagyokat nevetett, felszabadult volt. Igazából csak a nevetős arca maradt meg igazán, meg a Murakamiról való beszélgetésünk, de akkor is komikus volt xD
Ha máshol nem, legalább álmomban beszélhetek japánul :"D
Dante - Szavak nélkül (illusztráció)
Annyira megihletett, amit írtál, hogy muszáj voltam lefesteni (^^")
Remélem, tetszik! (^.^)
2012. február 1., szerda
Holech Le'sham
Amúgy. A hócipőm tele van a felsőoktatással.
Mi az, hogy ennyi intézményben megvonják az államilag finanszírozott szakokat?!
Mire lesz ez jó?
Tudom, hogy mire. Elérik, hogy minél kevesebben menjenek továbbtanulni. És ez miért lesz jó?
Le sem írom inkább. Nincs kedvem politizálni, de komolyan, miért kéne nekem 350ezret fizetnem félévenként azért, amit csinálni szeretnék?! Amit eddig megtehettem volna nem ingyen, mert így is pénz lett volna, de komolyan... Ez mindennek a teteje. Nem lesznek tanult emberek, a francba is! Nincs mindenkinek félévi milliója, hogy pénzelni tudja a gyereke tanulmányait. Ha a gazdaság így halad, akkor meg még kevesebb lesz. Hihetetlen, hogy még mindig és egyre jobban minden a pénz körül forog. Ha nincs pénzed, meg vagy lőve. Már a taulmányi eredményeddel sem érsz semmit, mert hiába vagy színötös, nem tudsz továbbtanulni, ha nincs pénzed. Eddig legalább ha volt egy jó eredményed, tudtál menni egyetemre/főiskolára anélkül, hogy nagyon aggódni kellett volna. Most?
Minél tovább gondolkodom rajta, annál dühösebb leszek. Vagy csalódottabb. Vagy elkeseredettebb.
Ott van mondjuk a diákhitel, mint lehetőség, de azt meg élete végéig fizetheti az ember... Bár.. ha ki akarok menni másik országba dolgozni, akkor is ki kell fizetni az eddigi tanulmányaim díját. Mindegy, mit csinálok, kifacsarják belőlünk az utolsó forintjainkat is.
Fuck the system.
De tényleg.
Mi az, hogy ennyi intézményben megvonják az államilag finanszírozott szakokat?!
Mire lesz ez jó?
Tudom, hogy mire. Elérik, hogy minél kevesebben menjenek továbbtanulni. És ez miért lesz jó?
Le sem írom inkább. Nincs kedvem politizálni, de komolyan, miért kéne nekem 350ezret fizetnem félévenként azért, amit csinálni szeretnék?! Amit eddig megtehettem volna nem ingyen, mert így is pénz lett volna, de komolyan... Ez mindennek a teteje. Nem lesznek tanult emberek, a francba is! Nincs mindenkinek félévi milliója, hogy pénzelni tudja a gyereke tanulmányait. Ha a gazdaság így halad, akkor meg még kevesebb lesz. Hihetetlen, hogy még mindig és egyre jobban minden a pénz körül forog. Ha nincs pénzed, meg vagy lőve. Már a taulmányi eredményeddel sem érsz semmit, mert hiába vagy színötös, nem tudsz továbbtanulni, ha nincs pénzed. Eddig legalább ha volt egy jó eredményed, tudtál menni egyetemre/főiskolára anélkül, hogy nagyon aggódni kellett volna. Most?
Minél tovább gondolkodom rajta, annál dühösebb leszek. Vagy csalódottabb. Vagy elkeseredettebb.
Ott van mondjuk a diákhitel, mint lehetőség, de azt meg élete végéig fizetheti az ember... Bár.. ha ki akarok menni másik országba dolgozni, akkor is ki kell fizetni az eddigi tanulmányaim díját. Mindegy, mit csinálok, kifacsarják belőlünk az utolsó forintjainkat is.
Fuck the system.
De tényleg.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)