Három után nem sokkal kiszabadultam a svéd-dolgozatról, összeszedtem Csücsit, felpattantunk a villam... a Batmobilba, és elsüvítettünk a club 202-be. Legfeljebb két ismerős arc volt, aztán Csücsivel különváltak útjaink, mert igen, megannyi szenvedés, tengernyi e-mail-váltás és szenvedés után SIKERÜLT a vip.
Az volt az e-mailben, hogy legkésőbb fél ötre tessék ott lenni, mert különben érvényességét veszti a dolog, de negyed hatig hagytak minket kint összefagyni, és mielőtt nagyon elegünk lett volna, megindultak elöl a népek.
Belépve realizálhattuk, hogy nem egy hatalmas helyről van szó, viszont a koncerten megjelent embertömeg még így sem töltötte meg azt a kis clubot. Betessékeltek minket egy szobába, és jött egy japán néni, aki tolmácsként funkcionált, és közölte, hogyan is fog ez zajlani. Bejönnek, leülnek, mondanak két szót, aztán 10 percig kérdezz-felelek megy, és végül közös képek, aztán mehet mindenki Isten hírével.
Nemsokára meg is érkezett az AnCafe, letették magukat a kanapéra, és sorban felálltak, bemutatkoztak, mondtak valami kis kedves dolgot, hogy örülnek, hogy itt lehetnek, meg legyen ez az este felejthetetlen emlék, és hasonlók. Aztán Yuuki állt volna fel utolsóként, de ugyanazzal a lendülettel vissza is huppant, mert a térdét istenesen beverte az asztalba... Nem is ő lett volna, komolyan.
Ezek után jöhettek a kérdések. A kérdések angolul hangzottak el, tolmács-néni fordított nekik, aztán nekünk vissza angolra az ő válaszaikat. Nem is tudom, hogy a második vagy harmadik kérdést tettem fel, de mindegy is. Imádkoztam, hogy ne blokkoljon le a japánom, és amikor elkezdtem beszélni, Miku szabályosan felkapta a fejét, meg Teruki is elismerően nézett, úgyhogy azt hiszem megnyugodhatok a japánomat illetően. A kérdésem nem volt valami nagyszabású, kérdeztem, hogy volt-e idejük valamennyit megnézni Budapestből. Teruki mondta, hogy reggel érkeztek, de a turnén ez volt az első nap, amikor szép volt az idő, úgyhogy valamennyit körbekocsikáztak, de nem túl sokat. Ezek után ajánlottam nekik a Hősök terén egy Antique Café nevű kávézót, jót mosolyogtak, aztán következő kérdés.
Egy szerb lány is volt, ő kérdezte meg, hogy nem tervezik-e, hogy mennek Szerbiába. Mikut ekkor fel kellett világosítani, hogy Szerbia mint olyan létezik, és nem egy város, hanem ország. Ezután kialakult egy kis beszélgetés, hogy Yuuki se jobb, mert ő Moszkvát hitte országnak, valamint, mikor Amszterdamban voltak, azt hitte, az London.
Ezek után jött a fotózás. Egész hamar sorra kerültem, odaadtam Yuukinak egy szívecske alakú napszemüveget, mire Miku megjegyezte, hogy ez jobban illik a szereléséhez, mint ami eredetileg volt rajta. Megkérdezték, hogy ki mellett szeretnék, és nagyon udvariasan mondtam, hogy Miku san mellé, ha lehetséges. Miku odahívott, a többiek leguggoltak, és Miku megjegyezte, hogy 'Ó, Battoman.' (értsd: Batman), és hogy ő látta a filmet, azt a daaku... daaku... (dark), és kisegítettem egy naito-val (knight). Azt-azt, mondta bólogatva, aztán elkészült a kép, nagyon szépen megköszöntem, és Miku megdicsért, hogy nagyon jó a japánom. Kezet fogtam vele, kölcsönösen köszönetet mondtunk, kaptam egy pakknyi ajándékocskát, aztán mentem kifelé. Ajándokok: aláírt poszter, egy koronás kis kávéskanál, meg egy kulcstartó pici zseblámpával, amiben benne van a nyappy szimbólum. Nagyon beteg xD
Innentől kezdve már csak Csücsit kellett megtalálnom. Nemsokára meg is lett a gyermek, és ácsingóztunk még egy jó háromnegyed órát, és a koncert csodák csodájára pontosan kezdődött.
Számok, amire emlékszem: Maple Gunman-nel kezdtek, aztán Kakusei Heroism, és innentől össze-vissza fogom sorolni. Volt Escapism, Amazing blue, Tekesuta kousen, Wagamama koushinkyoku, Nyappy in the world 4, Bond'S Kizuna, Cherry saku yuuki. Itt volt szünet, encore-ban meg Duck no magical adventure, Snow scene és Smile ichiban ii onna. Ha valamit összekevertem, szorri, kicsit összefolytak a dolgok ^^"
Viszont Yuuki magyar kiejtése figyelemre méltó volt, valamint Kanon szexi-póza nagyon sok minden volt, csak szexi nem, de hát üsse kő. Miku egész koncert alatt úgy produkálta magát, hogy az már fájt, vizet köpködött, leöntötte magát, félmeztelenre vetkőzött, táncolni próbált... xD Jobb szélen voltunk, azaz Takuya előtt, és Takuya sokszor előrejött, hogy biztatóan mosolyogjon meg bólogasson, ez tényleg aranyos volt.
Jaj meg Mikunak volt valami műanyag, piros kalapácsa, amivel végigütögette az emberek kinyújtott kezeit, meg fejét xD Nem értettem ennek a dolognak a lényegét, de lehet, hogy csak én vagyok fantáziátlan.
Összességében, úgy mindent figyelembe véve a koncert és a találkozó megért minden egyes forintot, amit rááldoztam, megérte az összes idegeskedést, a bonyolult, napokig tartó szervezés minden percét.
Hatalmas élmény volt őket itthon látni fellépni, és egy álmom vált valóra azzal, hogy találkozhattam velük.
Nem tudom, kinek kell köszönetet mondani, de örökké hálás leszek ezért.
Ja... Magyarország át lett keresztelve Nyapparii-ra.... Nyappy + Hangarii....
Miku. Beteg vagy. Keress orvost.
2012. november 14., szerda
2012. szeptember 12., szerda
HACKA LÖKEN!
Szóval.
Egy-két szó az új egyetememről.
Egy szóval jellemezve: káosz.
Első bökkenő: korea története.
Bementünk a teremhez, de a főszakosokon kívül betömörült még a komplett minoros csoport, ami csekély ötven ember jelenlétét eredményezte. A terem húsz fős. Na akkor kereshettünk másik időpontot, ami szerda két óra lett, és nekem egytől negyed négyig svéd gyakom van akkor, tehát teljesen kizárt, hogy részt vegyek a főszakos órámon. Ezt meg is említettem a tanár úrnak, aki két opciót vázolt fel nekem.
Egy: csúsztatok egy félévet, vagy egy évet, ami azt jelenti, hogy később is végzek a tanulmányaimmal. Öö, nem kösz.
Kettő: Elkérem a csoporttársaim jegyzeteit, saját magamnak tanulok a könyvekből, és úgy készülök vizsgára.
A második alternatívával szimpatizáltam, minden nehézség ellenére, így aztán ez lesz egész félévben. Remélem, januártól változás áll be az órarendben.
Második bökkenő: Svenska utifrån.
Regisztráltam a Skandinavisztika tanszéken, hogy kapjak felhasználónevet és jelszót, hogy egy bizonyos honlapról le tudjam tölteni a könyvet, amit használni fogunk ebben az évben. Azt mondták, hogy mára mindenképpen legyen könyv, de még ma délelőtt sem kaptam e-mailt, ami kissé frusztrálttá tett, ezért egy sima netes verzióját nyomtattam ki. De.
Előző nap végigjártam három könyvesboltot, ebből az egyik csak idegen nyelvű tankönyvekkel foglalkozik, de ott sem találták az említett tankönyvet, sőt, a srác, aki ott dolgozik, közölte, hogy ezt csak külföldről lehet megrendelni, ami potom három hétbe is beletelhet. Hát, nagyszerű.
Ma klasszikus koreai óra lett volna, ha nem lett volna megint kétszer annyi ember a húszfős teremre. Na hát, ezt az órát csak egy fél órával csúsztattuk arrébb, de így is tíz perccel hamarabb le kell lépnem onnan, hogy odaérjek a svédre.
És a holnapi napom a gyöngyszem, komolyan.
Egyetlen egy órám van, este hattól fél nyolcig. Komolyan. Agyrém.
Pénteken fél négyig vagyok suliban. Ahelyett, hogy felcserélnénk, és csütörtökön lenne több órám, pénteken meg az az egy, hadd tudjak már hazaszelelni utána, de hát nem.
De hát, ilyen ez az egyetemi élet.
Sajnálom, hogy minden órámból csak egyetlen időpont van, így teljes képtelenség bármit is szervezni az órarendemen.
De ma tanultam valamit.
Hej.
Jag heter *insert name here*. Jag bor i Ungern.
Jag talar engleska, tyska, japanska, och lite svenska.
Jag lärar koreanska och svenska i Budapest.
Och... HACKA LÖKEN!!!
Egy-két szó az új egyetememről.
Egy szóval jellemezve: káosz.
Első bökkenő: korea története.
Bementünk a teremhez, de a főszakosokon kívül betömörült még a komplett minoros csoport, ami csekély ötven ember jelenlétét eredményezte. A terem húsz fős. Na akkor kereshettünk másik időpontot, ami szerda két óra lett, és nekem egytől negyed négyig svéd gyakom van akkor, tehát teljesen kizárt, hogy részt vegyek a főszakos órámon. Ezt meg is említettem a tanár úrnak, aki két opciót vázolt fel nekem.
Egy: csúsztatok egy félévet, vagy egy évet, ami azt jelenti, hogy később is végzek a tanulmányaimmal. Öö, nem kösz.
Kettő: Elkérem a csoporttársaim jegyzeteit, saját magamnak tanulok a könyvekből, és úgy készülök vizsgára.
A második alternatívával szimpatizáltam, minden nehézség ellenére, így aztán ez lesz egész félévben. Remélem, januártól változás áll be az órarendben.
Második bökkenő: Svenska utifrån.
Regisztráltam a Skandinavisztika tanszéken, hogy kapjak felhasználónevet és jelszót, hogy egy bizonyos honlapról le tudjam tölteni a könyvet, amit használni fogunk ebben az évben. Azt mondták, hogy mára mindenképpen legyen könyv, de még ma délelőtt sem kaptam e-mailt, ami kissé frusztrálttá tett, ezért egy sima netes verzióját nyomtattam ki. De.
Előző nap végigjártam három könyvesboltot, ebből az egyik csak idegen nyelvű tankönyvekkel foglalkozik, de ott sem találták az említett tankönyvet, sőt, a srác, aki ott dolgozik, közölte, hogy ezt csak külföldről lehet megrendelni, ami potom három hétbe is beletelhet. Hát, nagyszerű.
Ma klasszikus koreai óra lett volna, ha nem lett volna megint kétszer annyi ember a húszfős teremre. Na hát, ezt az órát csak egy fél órával csúsztattuk arrébb, de így is tíz perccel hamarabb le kell lépnem onnan, hogy odaérjek a svédre.
És a holnapi napom a gyöngyszem, komolyan.
Egyetlen egy órám van, este hattól fél nyolcig. Komolyan. Agyrém.
Pénteken fél négyig vagyok suliban. Ahelyett, hogy felcserélnénk, és csütörtökön lenne több órám, pénteken meg az az egy, hadd tudjak már hazaszelelni utána, de hát nem.
De hát, ilyen ez az egyetemi élet.
Sajnálom, hogy minden órámból csak egyetlen időpont van, így teljes képtelenség bármit is szervezni az órarendemen.
De ma tanultam valamit.
Hej.
Jag heter *insert name here*. Jag bor i Ungern.
Jag talar engleska, tyska, japanska, och lite svenska.
Jag lärar koreanska och svenska i Budapest.
Och... HACKA LÖKEN!!!
2012. szeptember 8., szombat
Miss Deszka-arc és Thor
Sajnos nem bírom ki, hogy ne írjak magyarul is erről a filmművészeti zsákutcáról.
Nemrég rávettem magam, hogy megnézzem a Hófehér és a vadász című remekművet (oh, the irony), és meg kell mondanom:
Rég láttam ilyen rossz filmnek nevezett mozgó-beszélő képsort.
A Hófehérke számomra a gyerekkort szimbolizálja, kicsiként naponta megnéztem a rajzfilmet (őszintén nem tudom, a szüleim hogyan viselték el), és gyermekkorom szerves részét képezte, így aztán mikor meghallottam, hogy komoly filmként feldolgozásra kerül, nagyon kíváncsi lettem. Egészen addig, amíg meg nem tudtam, hogy BELLA játssza Hófehért.
Aztán kiderült, hogy Thor kapta a vadász szerepét, és a fejemhez kapva kiáltottam magamban, hogy "Thor, hogyan vagy képes a nevedet adni valamihez, amiben a wannabe-vámpírcsaj van?!"
Majd tudomásomra jutott, hogy Charlize Theron is szerepel ebben a borzadálynak ígérkező izében. Ez viszont motivált arra, hogy mégiscsak megnézzem a filmet.
Megtettem.
Nem mondom, hogy hiba volt, mert ezt nem merném kijelenteni, jó tanulság volt. Megtanultam, hogy SOHA TÖBBET NEM NÉZEK MEG OLYAN FILMET, AMIBEN KRISTEN STEWART IS BENNE VAN.
Egy: Nem tud játszani ez a lány. Az, hogy összeráncolt szemöldökkel, kifejezéstelen, összezavartnak látszani próbáló arckifejezést erőltet magára több mint másfél órán keresztül és néha átsuhan az arcán egy-egy szájrándulás, ami a mosolyt hivatott képviselni, és a szemeiben üres könnyek gyűlnek, az NEM. JÁTÉK. Képzeld el Kristen, ha hagyma fölé hajolok, én is tudok könnyezni, de állítom, hogy több fájdalom van hagyma-aprítás közben az arcomon, mint a tiéden.
Kettő: CSUKD. BE. A. SZÁD.
Három: Ha beszélnek hozzád, drágaságom, könyörgöm, válaszolj. De nem, ő csak áll ott, mint egy rakás szerencsétlenség és zihál, nyitott szájjal, és nem. mond. semmit. Olyan kifejezés ül az arcán, mint mikor a köztudottan meleg nyári időben valaki felvesz egy pulcsit és azt mondja nekem, hogy ő még így is fázik. És ha ilyesmi előfordul egy ilyen zavart, nem is tudom, hogyan válaszoljak erre fejet vág az ember.
De nem egy EGÉSZ filmen keresztül, for God's sake.
Négy: Annyi szép sötét hajú, fehér bőrű lányt tudnék erre a szerepre, akik nem csak tehetségesek, de szépek is... Miért pont őt kellett kiválasztani?
Négyféle színész van.
1. Aki szép/helyes és tehetséges.
2. Aki szép, jól mutat, de nincs különösebb tehetsége, csak szép és kész.
3. Aki borzasztóan tehetséges, de nem különösebben szép.
4. Aki tehetségtelen és nem is szép.
Kristen a negyedik kategória.
Na de. Charlize Theron példának okáért fergetegesen játszott. (Egyébként mi az, hogy Kristen szebb, mint Charlize Theron, úgy értem, Charlize Theronról beszélünk, könyörgöm!) Bella béna a filmben (itt most nem a színészi teljesítménynek nem nevezhető bukdácsolására gondolok), a királynő akármelyik pillanatban megölhetné, ha akarná. Legalább egy kicsit meggyőzhettek volna arról, hogy Hófehér nem egy szerencsétlen, ügyetlen, semmiben sem kiemelkedő kislány.
De ami mindennél jobban kiakasztott az a következő:
Hófehér sétálgat a herceggel (aki valójában a királynő, csak felvette William alakját), a herceg szerelmet vall neki, és Bella megcsókolja. Tehát: érzelmileg/testileg vonzalmat érez iránta. Aztán mikor beleharap az almába, fuldoklik egy sort, majd meghal, de aztán a valódi herceg csókja NEM ÉBRESZTI FEL.
Mi van az összes mesében? Az igaz szerelem csókja. Ha a herceg szereti Bellát, és látszólag az ex-vámpírlányka is odavan érte, akkor kérdem én: mi a fészkes fenéért folytatódik a hullaság?!
Aztán a ravatalán fekszik, és Thor elmond egy nagyon szívszorító monológot (erre majd még visszatérek), aztán megcsókolja Bellát (erre még nagyon visszatérek) ÉS a lányka felébred. Én nem tudom, de tényleg, miközben kómában volt, hirtelen átszeretett a vadászba, vagy mi a fészkes fene történt?
Első visszatérési pont: Thor monológja.
Ebben a pár percben Thor bebizonyította nekem, hogy ő kéri alássan színész. Nem azért van ott, mert jól néz ki (na jó, nem csak azért), hanem mert tud játszani. Elhittem a fájdalmát, a gyászát, a könnyeit, a vívódását, a lelki krízisét, mindent elhittem, és szerintem Thor sokat fejlődött bosszúállós istensége óta. Tényleg, borzasztóan tetszett.
Második visszatérési pont: Thor megcsókolja Bellát.
Fhujj. Olyan szép lett volna ez a jelenet, gyönyörű, lélegzetelállító, szívszorító, bőgés-generáló, ha, és hangsúlyozom, HA nem Deszka-arc kisasszony feküdt volna ott. Thor könnyei ráhullanak Bella arcára, minden kín és gyötrelem, és érzelem benne van abban a csókban, de... kár a gőzért, Thor, a csaj totál érzelemmentes.
És egyébként is... Bellát? Komolyan? Komolyan őt kellett megcsókolni?
Minden tiszteletem, kalapomat emelem Chris Hemsworth előtt, amiért összekapart magában annyi bátorságot, hogy megtegye.
Nos, dióhéjban (jóó nagy héja volt ennek a diónak) ennyi a véleményem a Hófehér és a vadászról.
Thor és Charlize Theron miatt megérte megnézni. De soha többet nem fogom elővenni, ebben biztos vagyok. Aki Twilight meg Kristen-fan, az tuti hússzor megnézi, pláne, ha még a Bosszúállókat is szerette, de hogy engem maga Chris Hemsworth sem tudna még egyszer rávenni ennek a nyálas szenvedésnek a másodszori megtekintésére, az biztos.
Csókoltatok mindenkit, immárom ELTE-s vagyok és K-pop fanokkal leszek körülvéve (értsd: koreai szakos lettem). Valamint minorként skandinavisztikát és svédet fogok tanulni (Aghh, it's good for you. ...And for me). Aki a zárójeles részt nem értette, írja be youtube keresőbe, hogy swedish meal time, és szélesítse látókörét a svéd főzési tradíciókkal kapcsolatosan.
Báj.
Nemrég rávettem magam, hogy megnézzem a Hófehér és a vadász című remekművet (oh, the irony), és meg kell mondanom:
Rég láttam ilyen rossz filmnek nevezett mozgó-beszélő képsort.
A Hófehérke számomra a gyerekkort szimbolizálja, kicsiként naponta megnéztem a rajzfilmet (őszintén nem tudom, a szüleim hogyan viselték el), és gyermekkorom szerves részét képezte, így aztán mikor meghallottam, hogy komoly filmként feldolgozásra kerül, nagyon kíváncsi lettem. Egészen addig, amíg meg nem tudtam, hogy BELLA játssza Hófehért.
Aztán kiderült, hogy Thor kapta a vadász szerepét, és a fejemhez kapva kiáltottam magamban, hogy "Thor, hogyan vagy képes a nevedet adni valamihez, amiben a wannabe-vámpírcsaj van?!"
Majd tudomásomra jutott, hogy Charlize Theron is szerepel ebben a borzadálynak ígérkező izében. Ez viszont motivált arra, hogy mégiscsak megnézzem a filmet.
Megtettem.
Nem mondom, hogy hiba volt, mert ezt nem merném kijelenteni, jó tanulság volt. Megtanultam, hogy SOHA TÖBBET NEM NÉZEK MEG OLYAN FILMET, AMIBEN KRISTEN STEWART IS BENNE VAN.
Egy: Nem tud játszani ez a lány. Az, hogy összeráncolt szemöldökkel, kifejezéstelen, összezavartnak látszani próbáló arckifejezést erőltet magára több mint másfél órán keresztül és néha átsuhan az arcán egy-egy szájrándulás, ami a mosolyt hivatott képviselni, és a szemeiben üres könnyek gyűlnek, az NEM. JÁTÉK. Képzeld el Kristen, ha hagyma fölé hajolok, én is tudok könnyezni, de állítom, hogy több fájdalom van hagyma-aprítás közben az arcomon, mint a tiéden.
Kettő: CSUKD. BE. A. SZÁD.
Három: Ha beszélnek hozzád, drágaságom, könyörgöm, válaszolj. De nem, ő csak áll ott, mint egy rakás szerencsétlenség és zihál, nyitott szájjal, és nem. mond. semmit. Olyan kifejezés ül az arcán, mint mikor a köztudottan meleg nyári időben valaki felvesz egy pulcsit és azt mondja nekem, hogy ő még így is fázik. És ha ilyesmi előfordul egy ilyen zavart, nem is tudom, hogyan válaszoljak erre fejet vág az ember.
De nem egy EGÉSZ filmen keresztül, for God's sake.
Négy: Annyi szép sötét hajú, fehér bőrű lányt tudnék erre a szerepre, akik nem csak tehetségesek, de szépek is... Miért pont őt kellett kiválasztani?
Négyféle színész van.
1. Aki szép/helyes és tehetséges.
2. Aki szép, jól mutat, de nincs különösebb tehetsége, csak szép és kész.
3. Aki borzasztóan tehetséges, de nem különösebben szép.
4. Aki tehetségtelen és nem is szép.
Kristen a negyedik kategória.
Na de. Charlize Theron példának okáért fergetegesen játszott. (Egyébként mi az, hogy Kristen szebb, mint Charlize Theron, úgy értem, Charlize Theronról beszélünk, könyörgöm!) Bella béna a filmben (itt most nem a színészi teljesítménynek nem nevezhető bukdácsolására gondolok), a királynő akármelyik pillanatban megölhetné, ha akarná. Legalább egy kicsit meggyőzhettek volna arról, hogy Hófehér nem egy szerencsétlen, ügyetlen, semmiben sem kiemelkedő kislány.
De ami mindennél jobban kiakasztott az a következő:
Hófehér sétálgat a herceggel (aki valójában a királynő, csak felvette William alakját), a herceg szerelmet vall neki, és Bella megcsókolja. Tehát: érzelmileg/testileg vonzalmat érez iránta. Aztán mikor beleharap az almába, fuldoklik egy sort, majd meghal, de aztán a valódi herceg csókja NEM ÉBRESZTI FEL.
Mi van az összes mesében? Az igaz szerelem csókja. Ha a herceg szereti Bellát, és látszólag az ex-vámpírlányka is odavan érte, akkor kérdem én: mi a fészkes fenéért folytatódik a hullaság?!
Aztán a ravatalán fekszik, és Thor elmond egy nagyon szívszorító monológot (erre majd még visszatérek), aztán megcsókolja Bellát (erre még nagyon visszatérek) ÉS a lányka felébred. Én nem tudom, de tényleg, miközben kómában volt, hirtelen átszeretett a vadászba, vagy mi a fészkes fene történt?
Első visszatérési pont: Thor monológja.
Ebben a pár percben Thor bebizonyította nekem, hogy ő kéri alássan színész. Nem azért van ott, mert jól néz ki (na jó, nem csak azért), hanem mert tud játszani. Elhittem a fájdalmát, a gyászát, a könnyeit, a vívódását, a lelki krízisét, mindent elhittem, és szerintem Thor sokat fejlődött bosszúállós istensége óta. Tényleg, borzasztóan tetszett.
Második visszatérési pont: Thor megcsókolja Bellát.
Fhujj. Olyan szép lett volna ez a jelenet, gyönyörű, lélegzetelállító, szívszorító, bőgés-generáló, ha, és hangsúlyozom, HA nem Deszka-arc kisasszony feküdt volna ott. Thor könnyei ráhullanak Bella arcára, minden kín és gyötrelem, és érzelem benne van abban a csókban, de... kár a gőzért, Thor, a csaj totál érzelemmentes.
És egyébként is... Bellát? Komolyan? Komolyan őt kellett megcsókolni?
Minden tiszteletem, kalapomat emelem Chris Hemsworth előtt, amiért összekapart magában annyi bátorságot, hogy megtegye.
Nos, dióhéjban (jóó nagy héja volt ennek a diónak) ennyi a véleményem a Hófehér és a vadászról.
Thor és Charlize Theron miatt megérte megnézni. De soha többet nem fogom elővenni, ebben biztos vagyok. Aki Twilight meg Kristen-fan, az tuti hússzor megnézi, pláne, ha még a Bosszúállókat is szerette, de hogy engem maga Chris Hemsworth sem tudna még egyszer rávenni ennek a nyálas szenvedésnek a másodszori megtekintésére, az biztos.
Csókoltatok mindenkit, immárom ELTE-s vagyok és K-pop fanokkal leszek körülvéve (értsd: koreai szakos lettem). Valamint minorként skandinavisztikát és svédet fogok tanulni (Aghh, it's good for you. ...And for me). Aki a zárójeles részt nem értette, írja be youtube keresőbe, hogy swedish meal time, és szélesítse látókörét a svéd főzési tradíciókkal kapcsolatosan.
Báj.
2012. július 7., szombat
I remember a shadow. Living in the shade of your greatness.
Akinek nem kenyere a Thor/Loki/Avengers-téma, az most hagyjon fel ennek a bejegyzésnek az olvasásával.
Figyelmeztetés letudva, jöjjön a lényeg.
Olyan másfél hete történt velem, hogy megnéztem a Thor című filmet, ami akarva-akaratlanul akkora hatást gyakorolt rám, mint már filmek régóta nem. Ennek örömére, azonnal megnéztem utána az Avengers-t (Bosszúállók), majd ráébredve, hogy lemaradtam kissé, pótoltam hiányosságaimat az Iron Man 2-vel, a Captain Americával, és a The Incredible Hulkkal. Meg kell jegyeznem, hogy a Mark Ruffalo által megformált Bruce Banner sokkal jobban tetszett, mint amit Edward Norton alakított, de ez nem vág igazából a témához.
Figyelmeztetés letudva, jöjjön a lényeg.
Olyan másfél hete történt velem, hogy megnéztem a Thor című filmet, ami akarva-akaratlanul akkora hatást gyakorolt rám, mint már filmek régóta nem. Ennek örömére, azonnal megnéztem utána az Avengers-t (Bosszúállók), majd ráébredve, hogy lemaradtam kissé, pótoltam hiányosságaimat az Iron Man 2-vel, a Captain Americával, és a The Incredible Hulkkal. Meg kell jegyeznem, hogy a Mark Ruffalo által megformált Bruce Banner sokkal jobban tetszett, mint amit Edward Norton alakított, de ez nem vág igazából a témához.
Szóval, Thor. A filmet azóta már vagy tízszer láttam, nemkülönben az Avengerst, és nem túl meglepő módon Loki a kedvenc karakterré nőtte ki magát nálam.
De nekem nem volt elég a film. Minél többet akartam megtudni Lokiról, Thorról, Asgardról, és mindenről, ami a skandináv mitológiához kapcsolódik, így aztán beleástam magam a témába, jegyzeteket, vázlatos rajzokat készítettem, olvastam és olvastam. Meg kell valljam, beleszerettem a témába. És persze Loki csak még szimpatikusabbá vált a mondák elolvasása után.
A filmhez azonban mindig visszatértem. Egyrészt mert tényleg kiemelkedő (szerintem), másrészt meg a Lokit alakító Mr. Tom Hiddlestone miatt. Amint megnéztem a filmet angolul, az első kiejtett szó után kiderült számomra, hogy Tom nem csupán tehetséges színész, de BRIT is (brit is = british, haha xD), ami csak tovább növelte a szimpátia-szintemet.
Néhány gondolat Lokiról, a viselkedéséről, és hogy miért vált "rosszá".
Nos, meg kell mondanom: Loki nem rossz, és a legkevésbé sem gonosz. Mindenkinek figyelmébe ajánlanám a Thor-ból törölt jeleneteket, ahol Loki és Thor beszélgetnek vagy három percig, de ott igen sok minden kiderül. http://www.youtube.com/watch?v=o7BG-f5yjN0&feature=share&noredirect=1
Loki egy véletlen folytán rájön, hogy ő valójában jégóriás, és, hogy Odin, akit az apjának hitt, valójában a tartós béke megteremtésére akarja felhasználni őt, így aztán belőle sohasem lehet király, még esélye sincs rá, hiszen nem asgardi. Emellett ott van Thor, aki meggondolatlan, önfejű, fennhéjázó, és nem vesz figyelembe semmit önmagán és saját érdekein kívül. Loki először csak meg akarja óvni Asgardot Thor gyerekes uralkodásától. Ez tény. Sif egy hülye picsa, aki bele van esve Thorba, és nem látja Loki valódi szándékát.
Loki minden lépése ezután (kivéve a Pusztító) azt vette célba, hogy bebizonyítsa Odinnak, hogy méltó arra, hogy a fia legyen, méltó a trónra, hogy egyenlővé váljon Thorral. Laufey megölése (amit már akkor eltervezett, mikor elment Jötünnheimbe, hogy "árulást" kövessen el)... Megölte a valódi apját, hogy bebizonyítsa Odinnak a rátermettségét, hogy megfékezze a háborút, és ezért akarja elpusztítani Jötünnheimet is. Hogy bebizonyítsa Odinnak, hogy nincs szükség arra, hogy mindig fogják a kezét (mint Thornak), hogy képes cselekedni, hogy képes lenne a saját fajának összes tagját megölni, csak, hogy elkerüljék a háborút, amit ugye Thor nagy ügyesen elindított. Az volt a terve, hogy megöli őket, és Asgard ünnepli majd őt, aki megszabadította a birodalmat a veszedelemtől, méltó arra, hogy Odin a fiának nevezze, méltó lesz a trónra, egyenlő lesz végre Thorral. De mikor Odin megszámlálhatatlanul sokadszorra is elutasítja, hogy "Nem, Loki...", akkor rájön, hogy soha senki nem fogja elismerni őt, és elfogadni őt, örök számkivetett lesz, ezért elengedi a jogar végét, és a (látszólag) semmibe vész.
Ennyit a filmes Lokiról. Ezzel csak azt akartam mondani, hogy teljes mértékben megértem Lokit, értem a tetteinek miértjét, és még ha nem is értek vele egyet, nem csodálkozom azon, hogy idáig fajultak a dolgok.
És persze van néhány apró dolog, ami a filmben kicsit elüt a mitológiától...
Kezdetnek vegyük csak az alaphelyzetet. Loki nem Odin fia, hanem a fogadott testvére. Laufey nem Loki apja, hanem az anyja, Loki apját Fárbautinak hívják. És odáig oké, hogy jötünnök, de a jégóriások otthona nem Jötünnheim, hanem Niflheim, valamint a jégóriások neve hrimthurs. A jötünnök "szimpla" óriások. Bár élnek jötünnök Niflheimben is, a valódi jégóriások akkor is a hrimthursok.
Ezen kívül Thornak Sif a felesége, Lokinak van egy ex-felesége, Angrboda, akitől születik három utódja: Fenrir, a hatalmas és kegyetlen farkas, Hél, egy teremtmény, akit Odin száműz Niflheimbe, hogy a halottakat a kilenc alvilágba sorolja be, és Jörmungand, a kígyó, akit Odin belevet a tengerbe, amely körbefogja Midgardot (a Földet). Következő Loki-feleség: Sigyn, aki segít Lokinak, miután az istenek Nárinak (szintén Loki fia) a beleivel kikötözik egy sziklához, és Skadi istennő egy kígyót helyez fölé, hogy a méreg csöpögjön Lokira míg el nem jön a Ragnarök (világvége). Sigyn egy tálba gyűjti a mérget, de mikor elmegy, hogy kiürítse azt, Lokira csöpög a méreg és olyan hevesen szenved, hogy földrengéseket idéz elő.
Ez volt a mitológia-része a dolognak. Oldalakon keresztül tudnám még ecsetelni a mitológiás epizódokat, de nem teszem. Nagyon jó sztorik vannak, jókat nevetek rajtuk általában, főleg mikor Loki beoltja a többi istent, de olyan eleganciával, hogy öröm olvasni xD
És a végére egy kis idézet.
Loki: Nervous, brother?
Thor: Have you ever known me to be nervous?
Thor: Have you ever known me to be nervous?
Loki: There was the time in Nornheim...
Thor: There wasn't nerves, brother, it was the rage of the battle. How else could I have fought my way through a hundred warriors and pulled us out alive?
Loki: As I recall I was the one who veiled us in smoke to ease our escape...
Thor: Some do battle, others just do tricks.
*Thor gets his helmet*
Loki: Nice feathers.
Thor: You don't really want to start this again, do you, Cow?
*Thor gets his helmet*
Loki: Nice feathers.
Thor: You don't really want to start this again, do you, Cow?
Loki: I was being sincere!
Thor: You are incapable of sincerity.
Thor: You are incapable of sincerity.
Loki: Am I? I've looked forward to this day as long as you have. You're my brother and my friend. Sometimes I'm envious, but never doubt that I love you.
Thor: Thank you.
Loki: Now give us a kiss.
Thor: Stop.
*both laughing*
((o(TTwTT)o))
*both laughing*
((o(TTwTT)o))
2012. május 18., péntek
What do we say to god of death?
Not today.
Szóval. Végre eljutottam odáig, hogy elmenjek magamnak ruhát nézni, és igen, végre találtam is valamit. Vettem egy kék kockás térdnadrágot, egy kék ujjatlan felsőt és egy rikítózöld sálat. Kék mánia. Hogy miért? Mert kék a hajam :D Jelenleg a tengerkék/tengerzöld egy gyönyörű, erőteljes árnyalatában pompázik (minden szarkazmus nélkül), és kijelenthetem, hogy jól érzem így magam. A ruhákról... ma ismét megkaptam anyától, hogy miért veszek ilyen fiús holmikat, miért nem tudok nőiesebben öltözni. Nos, khm.. nem tudom, feltűnt-e neki, de múlt héten kétszer is szoknyában voltam. Nos, végül is, majdnem mindegy lenne a dolog, ha nem ezt hallgatnám anyától, apától és még az öcsémtől is. Ennyit erről.
Szerintem a fél város azt hiszi, hogy szegény hülye gyerek feltűnési viszketegségben szenved. Nos, ki kell ábrándítsam őket: nem. Szegény hülye gyerek négy éve azon van, hogy valami isszonyat természetellenes színre fesse a haját, mert már mióta ki akarja próbálni, hogy milyen is az. Erről szintén ennyit. Akinek nem tetszik, ne bámuljon rám kigúvadt szemekkel.
Más. Túl vagyok az emelt töri érettségin, ami nem volt könnyű. És ennél embertelenebb esszétémákat talán el se tudtam volna képzelni. Úgy megmelengette volna a kis nyomi lelkemet, ha bedobnak mondjuk egy iszlámot, vagy reformáció-ellenreformációt, vagy felvilágosodást, vagy nagy földrajzi felfedezéseket. Esküszöm, még a magyar szabadságharcnak is örültem volna, sőt továbbmegyek, még a Rákóczi-szabadságharcnak is örvendeztem volna. Egy kicsit. Nem vittem volna túlzásba, de még az is jobb lett volna. De nem. Dualizmus, Erdély (azon témák egyike, amit ha bevérzik a szemem a sok olvasástól, se tudom megtanulni), francia merkantilizmus, ilyesmik. Jó, mondjuk az első világháború utáni gazdasági helyzetnek örültem. Na mindegy, nem is pazarlom tovább a szót a törire, és reménykedek, hogy szóbelin valami emberi témát húzok. Mondjuuuk... hidegháborút. Igen, az tetszene. No mindegy.
Egyébként szép az élet. De tényleg. Most, hogy kicsit pihi van, mindenki ráér, és lehet találkozni, meg alkotni, aminek úgy örülök ennyi otthon ücsörgés után, mint majom a farkának. Úgyhogy hawaii-dizsi-szánsájn. És písz.
Szóval. Végre eljutottam odáig, hogy elmenjek magamnak ruhát nézni, és igen, végre találtam is valamit. Vettem egy kék kockás térdnadrágot, egy kék ujjatlan felsőt és egy rikítózöld sálat. Kék mánia. Hogy miért? Mert kék a hajam :D Jelenleg a tengerkék/tengerzöld egy gyönyörű, erőteljes árnyalatában pompázik (minden szarkazmus nélkül), és kijelenthetem, hogy jól érzem így magam. A ruhákról... ma ismét megkaptam anyától, hogy miért veszek ilyen fiús holmikat, miért nem tudok nőiesebben öltözni. Nos, khm.. nem tudom, feltűnt-e neki, de múlt héten kétszer is szoknyában voltam. Nos, végül is, majdnem mindegy lenne a dolog, ha nem ezt hallgatnám anyától, apától és még az öcsémtől is. Ennyit erről.
Szerintem a fél város azt hiszi, hogy szegény hülye gyerek feltűnési viszketegségben szenved. Nos, ki kell ábrándítsam őket: nem. Szegény hülye gyerek négy éve azon van, hogy valami isszonyat természetellenes színre fesse a haját, mert már mióta ki akarja próbálni, hogy milyen is az. Erről szintén ennyit. Akinek nem tetszik, ne bámuljon rám kigúvadt szemekkel.
Más. Túl vagyok az emelt töri érettségin, ami nem volt könnyű. És ennél embertelenebb esszétémákat talán el se tudtam volna képzelni. Úgy megmelengette volna a kis nyomi lelkemet, ha bedobnak mondjuk egy iszlámot, vagy reformáció-ellenreformációt, vagy felvilágosodást, vagy nagy földrajzi felfedezéseket. Esküszöm, még a magyar szabadságharcnak is örültem volna, sőt továbbmegyek, még a Rákóczi-szabadságharcnak is örvendeztem volna. Egy kicsit. Nem vittem volna túlzásba, de még az is jobb lett volna. De nem. Dualizmus, Erdély (azon témák egyike, amit ha bevérzik a szemem a sok olvasástól, se tudom megtanulni), francia merkantilizmus, ilyesmik. Jó, mondjuk az első világháború utáni gazdasági helyzetnek örültem. Na mindegy, nem is pazarlom tovább a szót a törire, és reménykedek, hogy szóbelin valami emberi témát húzok. Mondjuuuk... hidegháborút. Igen, az tetszene. No mindegy.
Egyébként szép az élet. De tényleg. Most, hogy kicsit pihi van, mindenki ráér, és lehet találkozni, meg alkotni, aminek úgy örülök ennyi otthon ücsörgés után, mint majom a farkának. Úgyhogy hawaii-dizsi-szánsájn. És písz.
2012. május 16., szerda
...for the night is dark and full of terrors
Azt hiszem, visszatérek a régi önmagamhoz.
Minek határozok el valamit egyáltalán, ha utána visszavonom az egészet?
Jó lesz minden, úgy, ahogy eddig is volt, nem kell nekem ilyen nagy fába vágnom a fejszémet. Teljesen fölösleges. Úgyis vagyok, amilyen vagyok, minek akarnék változtatni rajta? Majd, ha úgy alakul, hogy változnia kell, akkor változni is fog.
Minden úgy, ahogy eddig is volt.
2012. május 3., csütörtök
silver lining
Megmagyarázhatatlan állapotban vagyok.
Napok óta rossz kedvem van, annak ellenére, hogy igazándiból fogalmam sincs, mi bajom van. Csak úgy kedvtelen vagyok, és szomorú, minden ok nélkül. Bár tudnám, mi az, ami zavarja a nyomi kis lelkemet..
De abból elegem van például, hogy SEMMI nem történik velem. Kábé semmi említésre méltó. Kivéve, ha megszakítva a napom monotonitását, Efi átjön hozzám vagy másfél órára. Na de körülbelül ennyi.
Mindegy is, örülnöm kellene, hogy legalább nyugi van.
Tudom, hogy időnként borzasztó hálátlan és önző ember vagyok. Meg elégedetlen. Meg szánalmas, hogy ilyeneket sulykolok magamba a kelleténél jobban is.
Kár volt erre a bejegyzésre pazarolni az időmet, semmi értelme nincsen. Tudod, minek van értelme?
Igen, nekiállni a törinek.
Ja, akkor miért nem csinálod?
Nincs kedvem.
Ez nem indok. Ülj neki, és ne rinyálj feleslegesen.
Igenis, saját magával szemben is papucs-én nekiül és csinálja.
Mondom, ne rinyálj.
Jól van már.
Napok óta rossz kedvem van, annak ellenére, hogy igazándiból fogalmam sincs, mi bajom van. Csak úgy kedvtelen vagyok, és szomorú, minden ok nélkül. Bár tudnám, mi az, ami zavarja a nyomi kis lelkemet..
De abból elegem van például, hogy SEMMI nem történik velem. Kábé semmi említésre méltó. Kivéve, ha megszakítva a napom monotonitását, Efi átjön hozzám vagy másfél órára. Na de körülbelül ennyi.
Mindegy is, örülnöm kellene, hogy legalább nyugi van.
Tudom, hogy időnként borzasztó hálátlan és önző ember vagyok. Meg elégedetlen. Meg szánalmas, hogy ilyeneket sulykolok magamba a kelleténél jobban is.
Kár volt erre a bejegyzésre pazarolni az időmet, semmi értelme nincsen. Tudod, minek van értelme?
Igen, nekiállni a törinek.
Ja, akkor miért nem csinálod?
Nincs kedvem.
Ez nem indok. Ülj neki, és ne rinyálj feleslegesen.
Igenis, saját magával szemben is papucs-én nekiül és csinálja.
Mondom, ne rinyálj.
Jól van már.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)