Három után nem sokkal kiszabadultam a svéd-dolgozatról, összeszedtem Csücsit, felpattantunk a villam... a Batmobilba, és elsüvítettünk a club 202-be. Legfeljebb két ismerős arc volt, aztán Csücsivel különváltak útjaink, mert igen, megannyi szenvedés, tengernyi e-mail-váltás és szenvedés után SIKERÜLT a vip.
Az volt az e-mailben, hogy legkésőbb fél ötre tessék ott lenni, mert különben érvényességét veszti a dolog, de negyed hatig hagytak minket kint összefagyni, és mielőtt nagyon elegünk lett volna, megindultak elöl a népek.
Belépve realizálhattuk, hogy nem egy hatalmas helyről van szó, viszont a koncerten megjelent embertömeg még így sem töltötte meg azt a kis clubot. Betessékeltek minket egy szobába, és jött egy japán néni, aki tolmácsként funkcionált, és közölte, hogyan is fog ez zajlani. Bejönnek, leülnek, mondanak két szót, aztán 10 percig kérdezz-felelek megy, és végül közös képek, aztán mehet mindenki Isten hírével.
Nemsokára meg is érkezett az AnCafe, letették magukat a kanapéra, és sorban felálltak, bemutatkoztak, mondtak valami kis kedves dolgot, hogy örülnek, hogy itt lehetnek, meg legyen ez az este felejthetetlen emlék, és hasonlók. Aztán Yuuki állt volna fel utolsóként, de ugyanazzal a lendülettel vissza is huppant, mert a térdét istenesen beverte az asztalba... Nem is ő lett volna, komolyan.
Ezek után jöhettek a kérdések. A kérdések angolul hangzottak el, tolmács-néni fordított nekik, aztán nekünk vissza angolra az ő válaszaikat. Nem is tudom, hogy a második vagy harmadik kérdést tettem fel, de mindegy is. Imádkoztam, hogy ne blokkoljon le a japánom, és amikor elkezdtem beszélni, Miku szabályosan felkapta a fejét, meg Teruki is elismerően nézett, úgyhogy azt hiszem megnyugodhatok a japánomat illetően. A kérdésem nem volt valami nagyszabású, kérdeztem, hogy volt-e idejük valamennyit megnézni Budapestből. Teruki mondta, hogy reggel érkeztek, de a turnén ez volt az első nap, amikor szép volt az idő, úgyhogy valamennyit körbekocsikáztak, de nem túl sokat. Ezek után ajánlottam nekik a Hősök terén egy Antique Café nevű kávézót, jót mosolyogtak, aztán következő kérdés.
Egy szerb lány is volt, ő kérdezte meg, hogy nem tervezik-e, hogy mennek Szerbiába. Mikut ekkor fel kellett világosítani, hogy Szerbia mint olyan létezik, és nem egy város, hanem ország. Ezután kialakult egy kis beszélgetés, hogy Yuuki se jobb, mert ő Moszkvát hitte országnak, valamint, mikor Amszterdamban voltak, azt hitte, az London.
Ezek után jött a fotózás. Egész hamar sorra kerültem, odaadtam Yuukinak egy szívecske alakú napszemüveget, mire Miku megjegyezte, hogy ez jobban illik a szereléséhez, mint ami eredetileg volt rajta. Megkérdezték, hogy ki mellett szeretnék, és nagyon udvariasan mondtam, hogy Miku san mellé, ha lehetséges. Miku odahívott, a többiek leguggoltak, és Miku megjegyezte, hogy 'Ó, Battoman.' (értsd: Batman), és hogy ő látta a filmet, azt a daaku... daaku... (dark), és kisegítettem egy naito-val (knight). Azt-azt, mondta bólogatva, aztán elkészült a kép, nagyon szépen megköszöntem, és Miku megdicsért, hogy nagyon jó a japánom. Kezet fogtam vele, kölcsönösen köszönetet mondtunk, kaptam egy pakknyi ajándékocskát, aztán mentem kifelé. Ajándokok: aláírt poszter, egy koronás kis kávéskanál, meg egy kulcstartó pici zseblámpával, amiben benne van a nyappy szimbólum. Nagyon beteg xD
Innentől kezdve már csak Csücsit kellett megtalálnom. Nemsokára meg is lett a gyermek, és ácsingóztunk még egy jó háromnegyed órát, és a koncert csodák csodájára pontosan kezdődött.
Számok, amire emlékszem: Maple Gunman-nel kezdtek, aztán Kakusei Heroism, és innentől össze-vissza fogom sorolni. Volt Escapism, Amazing blue, Tekesuta kousen, Wagamama koushinkyoku, Nyappy in the world 4, Bond'S Kizuna, Cherry saku yuuki. Itt volt szünet, encore-ban meg Duck no magical adventure, Snow scene és Smile ichiban ii onna. Ha valamit összekevertem, szorri, kicsit összefolytak a dolgok ^^"
Viszont Yuuki magyar kiejtése figyelemre méltó volt, valamint Kanon szexi-póza nagyon sok minden volt, csak szexi nem, de hát üsse kő. Miku egész koncert alatt úgy produkálta magát, hogy az már fájt, vizet köpködött, leöntötte magát, félmeztelenre vetkőzött, táncolni próbált... xD Jobb szélen voltunk, azaz Takuya előtt, és Takuya sokszor előrejött, hogy biztatóan mosolyogjon meg bólogasson, ez tényleg aranyos volt.
Jaj meg Mikunak volt valami műanyag, piros kalapácsa, amivel végigütögette az emberek kinyújtott kezeit, meg fejét xD Nem értettem ennek a dolognak a lényegét, de lehet, hogy csak én vagyok fantáziátlan.
Összességében, úgy mindent figyelembe véve a koncert és a találkozó megért minden egyes forintot, amit rááldoztam, megérte az összes idegeskedést, a bonyolult, napokig tartó szervezés minden percét.
Hatalmas élmény volt őket itthon látni fellépni, és egy álmom vált valóra azzal, hogy találkozhattam velük.
Nem tudom, kinek kell köszönetet mondani, de örökké hálás leszek ezért.
Ja... Magyarország át lett keresztelve Nyapparii-ra.... Nyappy + Hangarii....
Miku. Beteg vagy. Keress orvost.
