Generation

Egy korábban szerzett tapasztalat:

Nagy bevásárlóközpont, szokásos rongulás, csak az, ahogy tőlünk megszokott, és aztán befagytunk. Hogy mitől? Egy anyuka jelent meg a színen két év körüli bubukájával, aki ült a babakocsiban, és a kezében... nos a kezében egy iPad vagy mi a szösz volt, és láthatólag minden logika nélkül böködte a képernyőt, amin valami autós-üldözős játék futott. Sznupula Kedvessel csak így álltunk és leesett állal bámultuk azt, amiről nem mertük elhinni, hogy létezik.
Eltorzult gépfüggő-, és internet-genereáció... a miénk? Nem. Majd akik most nőnek fel.

Valamelyik nap 9gag-en láttam egy Harry Potter-es képet, ilyen hét kötetet, tíz évnyi filmforgatást feldolgozó képet, és a kedvenc képkockám felirata ez volt: "Megkerestük a Követ, megtaláltuk a Kamrát, kiszabadítottuk a foglyot, kiválasztott minket a Serleg, vállvetve harcoltunk a Renddel, tanultunk a Hercegtől, urai lettünk az Ereklyéknek. Mi vagyunk a Harry Potter-generáció."
És olyan jó erre gondolni. Én tényleg a Harry Potter-könyvekkel nőttem fel, miattuk szerettem meg az olvasást, gyakorlatilag Harry Potter-en tanultam meg olvasni.
Ez most nem támadás, vagy valami, de a Harry Potter sokkal többre tanít meg, mint a Twilight valaha is fog bárkit is. Lehet, hogy a Twilight romantikusabb, de a Harry Potter fényévekkel igényesebb, fantáziadúsabb, változatosabb minden szempontból.
Én olvastam a Twilightot. Igaz, hogy csak az első két kötetet, de egyáltalán nem ragadott meg benne semmi. Azért olvastam el, hogy rájöjjek, mi az, ami ennyire népszerűvé tette. Rájöttem. Nem tetszett. Ennyi a történet. Szegényes a szókincse (ez a magyar fordításban nem látszik, de az eredeti valami borzalmas ilyen szempontból), a sztori lerágott csont, sablonos, és nem szolgál meglepetésekkel. Nincsenek benne köteteken átívelő összefüggések, közel sincs benne annyi zsenialitás, mint a Harry Potterben. Rowling egy világot teremtett meg. Meyer feldolgozott valamit, amit előtte már oly sokan megtettek előtte. És ha már vámpírok, akkor inkább Anne Rice, vagy Darren Shan. És nem tudom, ki hogy van vele, de én tizenegy évesen nagyon vártam a levelet Roxfortból (meg még tizenkét évesen is, hátha csak késtek egy évet xD), arra viszont sosem vágytam, hogy egy Edward-szerű figura megjelenjen az életemben.
Nem tudom, hogy jött most ez, de le akartam írni. Bár, nem kellene összehasonlítani ezt a két művet, mert teljességgel összehasonlíthatatlan. Mindegy, ez puszta véleménynyilvánítás volt.