patchwork - az idő súlya alól nem tudsz kibújni

Először is. Mindjárt itt van a karácsony. Életemben először fordul elő, hogy nem csak az ünnep miatt várom, vagy valamilyen specifikus ajándék miatt. Elég nagy horderejű történés napja lesz Szenteste, aminek semmi, de semmi köze a karácsonyhoz, vagy Jézushoz, vagy bármi ilyen témához.
(Ugye, Szívem? :D)

A főiskolai eredményeim több, mint lehangolóak, úgyhogy nem ejtenék sok szót róluk. Össze kell szednem magam. Amíg saját magamat meg nem győzöm arról, hogy később profitálhatok abból a tudásból, amit most megszerzek (aztán vizsga után rögtön el is felejtek), addig a feje tetejére is állhat a világ, nem fogom megerőltetni magam tanulás terén. A teljes hozzáállásomat, szemléletemet, gondolkodásmódomat kell gyökeresen megváltoztatnom, a végső célra koncentrálva kellene túllendülnöm a kínlódással járó tárgyak megtanulásán, és válljuk be, ilyen zsigerből jövő érzéseket gyökeresen megváltoztatni nem a legegyszerűbb. De meg fogom csinálni. Két lehetőségem van. Elengedem magam, megadom magam, hagyom, hogy legyőzzön az érdektelenség, és a figyelmemet olyan dolgok köré összpontosítom, amik hátráltatnak. Vagy, felveszem a kesztyűt, és megmutatom annak a rohadt főiskolának, az összes nyomorult tantárgynak, hogy képes vagyok megtanulni és elsajátítani őket, még ha csak siralmas szinten is, de egy kettes-értékben mindenképpen.
A legszörnyűbb az egészben az, hogy tisztában vagyok azzal, hogy képes lennék rá, ha több időt szánnék rá, és azt a bizonyos időt alapos tanulmányozással tölteném el. Nos, majd kiderül, mennyit tudok előremozdítani a hozzáállásomon következő félévben.

Nemrég (pontosabban két napja) kölcsönkaptam egy könyvet Efef Kedvestől. Murakami Haruki - Kafka a tengerparton. Már a felénél járok, és kezdenek összefutni a szálak. Murakami santól nem szokatlanul nagyon elvont írás, elgondolkodtató, nagyon sok idézetet szeretnék most ide leírni, megosztani, kinek hogy tetszik jobban. Lássuk csak... Nem fogok semelyikhez sem magyarázatot fűzni, hogy miért tetszett meg, semmi háttérinfo, akinek amit mond, arra gondoljon.

"... jobban teszed, ha mindazt, amit a tanteremben hallasz, maradéktalanul az eszedbe vésed. Egyszerű itatóspapír módjára. Mert később dönthetsz róla, mit tartasz meg, és mit vetsz el az egészből."  /Varjú/

"Hiába tágas a világ, és neked elegendő lenne annak egy egészen kicsiny szeglete, sehol nem találod a helyed. Hiába vágyódsz egy árva hangra, néma csend vesz körül. Ha viszont nem akarsz hallani semmit, ott zúg szakadatlan a jóslat a füledben. Valahol a fejedben megnyomnek egy titkos kapcsolót, és a hang belülről szólal meg. Olyan a szíved, mint a hosszas esőzés után megáradt patak, amely ellepte a medrében kijelölt mérce legmagasabb fokát is, s talán már el is sodorta valahová, egy sötét helyre. Az eső pedig tovább veri a folyót. Ha láttál már híradót ilyen áradásról, tudhatod, milyen az. Úgy van, ilyen az én szívem is."  /Varjú/

"...egyszóval semmi sem puszta véletlen ezen a világon."  /Tamura Kafka/

"Amire nincsen szükség, az hamar feledésbe merül, kérem."  /Nakata/

"Ha egyszer nem találod a visszautat, elfog a pánik." /Ootsuka san/

"Minden képzelőerő kérdése. Felelősségünk a fantáziánkból indul ki. A felelősség az álmoknál kezdődik. Ez bizony így van. Megfordítva: ahol nincs képzelőerő, ott nem jön létre felelősségérzet." /Ooshima/

"Hogy élhettem úgy, hogy észre sem vettem idáig magam fölött ezt a tömérdek csillagot? De nem csak róluk van szó. Ugyan, mi minden van még a világon, ami még fel sem tűnt eddig, mennyi minden, amit még nem ismerek! Mindezt végiggondolva egyszerre gyámoltalannak, erőtlennek érzem magam. Akárhozvá megyek is, ettől a gyengeségtől sohasem tudok elmenekülni."  /Tamura Kafka/

"Te félsz a képzelőerőtől. Az álomtól még ennél is jobban rettegsz. Attól a felelősségtől, amely az álomban kezdődik. De nem lehet nem aludni, ha elalszol, akkor meg jönnek az álmok. Ébren valahogy elnyomhatod a képzeletedet, de az álmot már nem tudod."  /Varjú/

"De gondolj csak bele, vajon nem igazságtalanság-e minden választás ezen a világon?"  /Johnnie Walker/

"Nem szabad túl messzire tekinteni, mert így nem nézünk a lábunk elé, és az ember előbb-utóbb felbukik."  /Johnnie Walker/

"Először is a szokásos üdvözletek, majd ennek végeztével rögtön kezdődik a fájdalmas búcsú. Hello és bye-bye. [...] A szemet becsukni tilos. Attól még nem tűnik el semmi. Csak a gyávák nem merik. Aljasság elfordulni a valóság látványa elől. Amíg te nem látsz, nem hallasz, az idő megy előre. Tik-tak, tik-tak..."  /Johnnie Walker/

"Ugye én tényleg egy kicsit más vagyok, mint a többiek, de alapjában véve ugyanolyan ember. Szeretném, ha ezt megértenéd. Nem vagyok szörny, csak egyszerű emberi lény. Ugyanúgy érzek, mint bárki más, ugyanúgy cselekszem. [...] A diszkrimináció milyenségéről és arról, hogy milyen mélyen sérti az embert, csak az tudhat, aki ennek álozatául esett. A legkiábrándítóbbak azok az emberek, akikből hiányzik a képzelőerő. T.S. Eliot ezekre mondja, hogy üres emberek. Nem látnak a felszín alá, észre sem veszik, hogy az a lyuk, ahonnan hiányzik a képzeletük, érzéketlen szalmatörekkel van betömve. Ők maguk is érzéketlenek, üres szavakat zúdítanak a másikra. Bárcsak nevetni tudnék az ilyen embereken, de képtelen vagyok rá."  /Ooshima/

"Nem kell túl sokat várni a messzeségtől, azt hiszem."  /Varjú/

Hát, egyelőre ennyi. Nagyon értelmes, művelt, intelligens ember ez a Murakami Haruki, és minden elismerésem őt illeti. Nagyon sokat lehet tanulni és fejlődni ebből a könyvből, szerintem, és érdemes elolvasni. Még csak a felénél járok, de biztos vagyok benne, hogy nem olyan vége lesz, amilyenre számítok, és lesz valami olyan tanulsága, amire álmomban sem gondolnék. Az eddigi stílusából kiindulva legalábbis így érzem.

Nem érzem különösebben a karácsony jelenlétét, sem a közeledtét, talán a hó hiánya miatt. A karácsonyhoz, az idillhez hozzátartozik a hó, és ez az idill most megtört. Mindegy is. Bár, a hideg elviselhetőbb lenne, ha valami fehér csoda rászakadna a városra, de üssekő.
Saját magamhoz képest is el vagyok maradva, annyi dolgom lenne, de valami mindig közbeszól, és már azt sem tudom, mihez kéne kapnom, hogy felvegyem a versenyt az idővel. Tényleg kéne egy időnyerő...
Tegnapelőtt megnéztem Sznupula kedvest egy templomban karácsonyi koncertet előadni. Gyönyörű volt az előadás, tényleg szép volt, csak hát... összefagyott mindenem a templomban. Az vigasztalt csak, hogy nem én voltam az egyetlen hideggel küzdő. És újabb lépést tettünk a Harry Potter filmek sorában xD

Nincs kedvem vicces dolgokat írni, pedig nem egy történt. A tegnapi és mai napon is. Annyit nevettem/nevettünk, és mégsem találom a hangulatot, hogy leírjam, pedig miközben eszembe jutnak az egyes pillanatok, mosolygok.
Ó.. elkezdődtek a durva hangulatváltozásaim. Éljen.

Megyek inkább, mielőtt rászabadítom itt a virtuális mindenségre a hülyeségeimet. Báj.