További idézetek következnek, mivelhogy befejeztem a könyvet. Azóta sem tudom kiverni a fejemből az egész történetet, aki teheti olvassa el, nagyon elgondolkodtató, magával ragadó olvasmány.
"Úgy látszik, a hűség és a barátság nem nagyon tudja kihozni az emberből az élő kísértetet. Meg kellett halnia, hogy a hűség, a szeretet és a barátság nevében kísértet legyen belőle. Élve csak a rosszindulat tudja kihozni az emberből a kísértetet." /Ooshima/
"Betűktől fosztott szavak állnak az ajtó mögött." /Saeki/
"Jön még ezután is fájdalom, égés, lesz édes is, keserű is. Már megszoktam, hogy ki kell bírni." /Hoshino/
"Életedben először hatalmasodik el rajtad az érzés, hogy irigyelsz valakit. Végre már ezt az indulatot is ismerni fogod. Úgy felperzseli a szívedet, mint a bozóttűz." /Varjú/
"Nem volt az egészben semmi tanulság, és senki sem szereti az olyan könyvet, amelyik nem lyukad ki sehová. Pedig szerintem nagyon természetes, hogy ez így legyen." /Saeki/
"Ha felcseréljük a tartalmat és a formát, és ezentúl a formát tartjuk tartalomnak és fordítva, akkor sokkal könnyebben megértjük létezésünk értelmét, vagy nevezzük, aminek akarjuk. Nem igaz?" /Ooshima/
"A valódi jelenidő a múlt olyan nehezen megragadható folyamata, melynek során a múlt felemészti a jövőt." /random nő/
"Nem kell a hízelgés, nem vagyok én túl azon, csak éppen semmi közöm hozzá. Mit tudom én, mi a jó meg mi a rossz." /Sanders ezredes/
"Minden mozgásban van ezen a világon. A Föld, az idő, a fogalmak, a szerelem, a sors, a hit, az igazság és a hamisság is forgandó. Minden képlékeny, mint a folyékony halmazállapotú anyagok. Semmi sem marad meg a helyén, egy adott formában." /Sanders ezredes/
"A szükségszerűség önálló fogalom. A funkciója abban van, hogy létezik. Az ésszerűsség, a morál, a szemantika nem önmagában, hanem más dolgokhoz való viszonylatában jön létre." /Sanders ezredes/
"A legtöbb ember ezen a világon nem is igényli a szabadságot, csak azt gondolja, hogy igényli. Ebben az illúzióban ringatja magát. A legnagyobb zavarba esnének, ha tényleg megadatna nekik. Az emberek valójában a kötöttséget szeretik." /Ooshima/
"Az ember talán nem azért születik, hogy éljen? De azért, nem? De ahogy egyre tovább élek, mégis elveszítem a belső tartalmamat, és úgy látszik, kiüresedett emberré válok. És ahogy egyre tovább élek, egyre üresebb és értéktelenebb emberré leszek? Itt valami nem stimmel. Hol tud ez a folyamat irányt váltani?" /Hoshino/
"A világ sorsa az, hogy mindnyájan szétesünk és eltűnünk, mert a rend maga a megszűnésből és az eltűnésből van összerakva. A létünk sem több, mint ennek az alapelvnek az árnyképe. A szél fúj. Néha vad vihar tombol, máskor kellemes szellő játszik. De egyszer csak mind elmúlik és eltűnik. A szélnek nincsen teste. Csak a levegő mozgásának közkeletű elnevezése. Hegyezd a füled, és meg fogod érteni ezt a metaforát." /Ooshima/
"Komolytalan dolgokat felesleges komolyan venni." /Hoshino/
"Vagyis a labirintus benned van. A külső labirintus a benned lévő kivetülése, a benned lévő belsőt pedig a kinti vetíti beléd. Ezért azután gyakran a saját belső útvesztőjébe lépsz, amikor beteszed a lábad a külső labirintusba." /Ooshima/
" - Szeretnék kérdezni valamit. Gondolja, hogy van a zenében annyi erő, ami az embert meg tudja változtatni? Vagyis hogy amikor zenét hallgatunk, egyszer csak megváltozunk. Valahogy úgy.
Ooshima bólint.
- Hát persze. Előfordul. Valamilyen élményt átélünk, és ettől megtörténik bennünk valami. Mint a vegyi folyamat, olyan ez. Ha az élmény után megvizsgáljuk a szívünket, kiderül, hogy a bennünk lévő mérték megugrik néhány beosztást. A bennünk lévő univerzum egy fordulatnyit tágul. Én már tapasztaltam ezt. Olyan ez, mint a szerelem." /Ooshima/
"Valami valahonnan, kellő távolságban elrejtőzve, lélegzet-visszafojtva lát, hall engem, és lesi minden mozdulatomat, hallgatja az általam keltett zajokat, és felméri következő lépésemet. Én azonban igyekszem nem gondolni rá. Minél többet foglalkozom az érzékcsalódásokkal, annál valóságosabb formát öltenek. Míg valóság lesz belőlük." /Tamura Kafka/
"Az emlékek ezok, amelyek a testet belülről felmelegítik, ugyanakkor darabokra szaggatják." /Saeki/
"Nagyon fontos. Az erősödés akarása meg az igyekezet." /random katona/
"Talán nemsokára találkozhattok. Mert kicsi ám itt ez a világ." /random katona/
"A fagyos, szaggató érzés és a létezésem egymásra rakódik. Ez az én horgonyom, amely ide rögzít." /Tamura Kafka/
"Az, hogy én azonos vagyok önmagammal és ugyanakkor maga egy része, egészen természetes dolog, és ha egyszer megszokja az ember, egészen egyszerű, akárcsak repülni fönn az égen." /Tizenöt éves Saeki/
"Van nekem jogom arra, hogy megbocsássak?" /Tamura Kafka/
"De még mindig nem ismerem az élet értelmét." /Tamura Kafka/
Nagyjából ezzel van vége. Tudjátok miért volt jó olvasni? Mert teljesen más a megfogalmazása, a gondolatvilága, a gondolatmenete, a szereplők viselkedése, mint a nyugati könyvekben az megszokott. Benne van az a megfoghatatlan, érthetetlen japán mentalitás, ami tőlünk oly távol áll, és ebben el lehet merülni, ez magába tud szippantani, és csak gondolkodsz, meg gondolkodsz, és próbálod megérteni, felfogni, és egyszerűen nem fér a fejedbe, hogyan írhat valaki ennyire elvontan. És ezzel megismered a japán gondolkodásmódot, viselkedést, az emberi kapcsolatok milyenségét, ami annyira eltérő, hogy vonzónak találod. Mert kiismerhetetlen a számodra, de megpróbálod felderíteni, és feltárni, de úgysem fogod tudni. És ez ösztönöz, ez sarkall arra, hogy átgondold még egyszer és még egyszer, és a legkisebbnek, legjelentéktelenebbnek tűnő mozzanatokon is percekig, órákig tűnődj. Ez megmozgatja az agyadat, erőfeszítést kíván tőled, kitartást, mélyenszántó gondolatokba kell fejest ugranod, és az író rádbízza, hogy kievickélsz onnan, megfulladsz, vagy egyszerűen eltaszítva magadtól a fantáziaképet, kijelented, hogy ez csak egy könyv, és leteszed, feladod.
Imádtam, de azt hiszem, ez látszik.
Szó sincs arról, hogy mindent értettem volna. Sőt. De gondolkodtam rajta, és gondolkodom most is, és valószínűleg még jó ideig vissza fogok térni a könyvhöz gondolatban. A szereplők jellemére, megnyilvánulásaikra és tetteikre.
Aki megteheti, olvassa el.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése