Chijou. / Nichts ist für immer

Ma véletlenül (tényleg nem szerepelt a terveim között) elolvastam egy ficet. Hát először is, jó sokat kellett keresgélnem, hogy ne csak Akanishi-s meg Kamés sztorikat találjak. Több kérdés is felmerült bennem. először is. Miért olyan vonzó téma még mindig a Johnny's? Akame ficekkel már Dunát lehetne rekeszteni, kötve hiszem, hogy bármi újat, vagy meglepőt tudnék olvasni velük kapcsolatban. Az egész Johnny's-os dologról van egy elég nyers véleményem, amit most inkább mellőzök, mert nem vág ide, de akkor is. Úgy látszik ez egy örök és megunhatatlan téma marad.
Következő. Miért jó az, hogy egyesek (tisztelet a kivételnek) bődületes abszurdumokkal nyomja tele a történetét? Ha már valaki ficírásra adja a fejét, az tájékozódjon, hogy mi merre hány méter. A legjobbak azok szoktak lenni, mikor azt írják, hogy valaki kertes házban lakik. Komolyan, mégis, Tokióban szerintük hány kertes ház van? A külvárosi részben több, de csak a nagyon tehetősek engedhetik meg maguknak, és aki a központhoz közel akar lakni, az ne is álmondjon kertes házról. A másik az sms szokott lenni. Igaz, hogy ezek valóban nüansznyi részletek, de akkor is, Japánban nincs sms. E-mail van, telefonon is. Van telefonszámuk, és van e-mail címük külön telefonon, meg külön gépen.
Még valami, ami fel tud húzni. Honnan a fészkes fenéből tudná bárki is, hogy mi az igazi nevük? Egyszerűen nem bírom, mikor a "valódi" neveikkel dobálóznak. Egyszer-kétszer kiszivárgott valami információ Isten tudja honnan, hogy mondjuk Rukinak az az igazi neve, hogy Matsumoto Takanori. És? Ki mondja ezt meg nekünk biztosra? Legfeljebb maga a GazettE. Én nem értem, minek erőltetni ezt a "valódi név" dolgot, mikor valójában halvány fogalmunk sincs, hogy ez kamu, vagy nem. A másik kérdés, ami felmerül bennem ilyenkor.. aki írja, az tényleg azt hiszi, hogy ez az igazi nevük? Vagy jobb híján csak használja ezt az innen-onnan szedett infót? Elképzelésem sincs.
És lehet, hogy a japánok valóban szabályok szerint élnek, és korlátozott lehetőségeik vannak még a művészeknek is (most a Johnny's-t tegyük félre), de a vk körökben azért nagyobb szabadság van, szerintem. Egyeztetnek a fénytechnikusokkal, hogy ezt így akarják, azt úgy akarják, és teszem azt egy GazettE koncert nem valami felsőbb vezetés által megrendezett valami. Azt ők öten szépen kitalálják, hogy így lesz, meghallgatnak ehhez kapcsolódóan további javaslatokat, kifogásokat, ötleteket, és összerakják. A fanservice meg... na az tuti, hogy nem felsőbb utasítás hatására van. Mit gondolunk, most komolyan, hogy ők nincsenek tisztában vele, hogy ezért mennyi rajongó odáig meg vissza van? Hát dehogynem, azért csinálják. Személyes véleményem szerint baromi jól szórakoznak közben. Szerintem marha jót röhögnek rajtunk, hogy ezen mi mégis mi a fittyfenét élvezünk annyira, de hát ha annyira szeretnénk, hát nesztek, megkapjuk.
És szerintem egy koncerten lehet látni, hogy mi van előre megtervezve, és mi spontán. Előre meg van tervezve, hogy kell MC, mert az feldobja a hangulatot meg minden, az NLSG finálén előre meg volt tervezve, hogy a DLN alatt Ruki elfedi a szemeit, vagy, hogy a DIM SCENE-nél és a Tokyo Dome-nál nevet egy tébolyultat a Headache man végén, de hogy miket leszenved egy-egy éneklés közben, az nincs megtervezve. Szerintem az sem volt megtervezve, hogy Saitama Super Arnenában felordít a DIM SCENE elején. Szóval, remélem, érthető, mire akarok kilyukadni. Aki nem hisz benne egy kicsit is, hogy ez őszintén és nem minden egyes mozdulatot megtervezve működik, azt csak sajnálni tudom. Lehet, hogy ez most gyerekesen hangzik, de amennyit én tudok a GazettE-ről az nekem erős alapot biztosít ahhoz, hogy elhiggyem nekik, hogy őszinték. És tény, hogy színpadon mások, mint civilben. Ez teljesen érthető. Nem is tudnak ugyanazok lenni a színpadon, mint civilben. Ez saját tapasztalat. Ha éneklek, én is teljesen más vagyok, magányomban olyan novellákat, vagy verseket írok, amik egyáltalán nem tükrözik a társaságban megismert énemet. Sokan először el se akarták hinni, hogy ezeket valóban én írtam. Mikor hatalmába kerít valamilyen felsőbb erő, megszáll az ihlet, elmerülsz a zenében, szövegben, akkor felszínre tör az, aki ezeket létrehozta, megírta, vagy az érzés, amit akkor éreztél, mikor ezt meghallgattad. És akkor már egy olyan ember áll előtted, akinek az előadói/művészi oldalát nem ismerted. És csak az hiteles előadó, aki átérzi. Ezért remeg Ruki folyamatosan a Decomposition Beauty fináléján a Taion közben, ezért sírja el magát egy-egy szám közben. Olyankor a külvilág eltűnik, nem létezik semmi más, csak a zene és az adott ember. Lehetetlen lenne őket megkérni arra, hogy legyenek olyanok, mint egy-egy koncert alkalmával, mert ahhoz kell maga a helyzet is.
Egy szónak is száz a vége, rájöttem, hogy fölösleges ficeket olvasni. Nekem is volt fic-írós korszakom, de valahogy mindig kilógtak a sorból ezek a történetek. Ezért is nem töltöm már fel őket sehova, csak magamnak alkotok, meg Chirakonak, mert ő minden sztorimat imádja, még ha szerintem nem is sikerültek olyan jól xD Mindegy, szóval a ficolvasást beszüntetem.
És most készülök a suliba-, és utána a hazamenetelre. Végre hétvége ~