Rendszertelen én indokolatlan blogolási időpontok. Tudom.
Elkezdtem a főiskolát, megcsináltam a KRESZ vizsgát, amit lázasan sikerült véghez vinnem és azóta is beteg vagyok. Én nem tudom egyébként, mindenki úgy odavan, hogy jaj suli így, suli úgy, ilyen rossz, meg olyan rossz. Hát én visszasírom a gimnáziumi éveket. Egyelőre nem a tanulás mennyiségének szempontjából (bár felteszem, az az időszak is eljön majd), hanem mert hiányzik az, hogy belépek a terembe és csupa ismerős arccal találjam szembe magam. Van már néhány ismerősöm, nem arról van szó, de ez közel sem olyan, mint a gimis osztályom. Hallgatom a barátoktól, hogy milyen jót hülyéskedtek azokkal, akikkel már három/négy éve osztálytársak, és komolyan mondom, visszamennék a régi sulimba.
A pesti élet sem olyan hű, de jó, mint amilyennek én azt elképzeltem. Annyiban különbözik a korábbitól, hogy vásárlásra több lehetőség adott, de ennyi. Egyébként Budapest is tök ugyanolyan, mint bármelyik másik magyar város.
Értem én, hogy mindenki a saját problémáját érzi a legégetőbbnek, meg a legnagyobbnak (én is így vagyok vele), és tudom, hogy nálam szarabb helyzetben is sokan vannak, meg van akinek fényévekkel nagyobb gondokkal kell megküzdenie mint nekem, de ne szenvedjünk már látványosan, hogy utáljuk az iskolát. Én sem utálom az enyémet, csak még nem sikerült hozzászoknom (bár egy nap után ez nem csoda, szerintem). Csak annyi kéne, hogy aki ismerős közegbe tér vissza, az értékelje, mert ha végez, és továbbtanul, akkor nem lesz ilyen érzése legalább még egy évig. Szóval, na. A középiskola jó, ezt akartam kihozni ebből a mindenségből.
A betegségemen kívül, meg egy-két tényezőt leszámítva jó életem van, és nincs okom panaszra. Igazán nincs.
Na jó, elkezdek készülni, mert ha nem indulok el időben, lekésem az üzleti kínait :"D Ma lesz az első kínai órám, hát... kíváncsi vagyok rá xD
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése