Újabb alkotás tőlem (^.^;)
Akár felismerhető, akár nem, ez valamennyire én vagyok xD Nem lett tökéletes (a képen szebb vagyok, mint valóságban), és eredetileg csak pink hajat akartam magamnak festeni, aztán ez lett belőle :"D
Nos, egy kis lelki válság után ismét üdén és frissen vágok neki a napoknak.
És újraélhetem egy évvel ezelőtti önmagamat, ugyanis szintemelő érettségire készülök töriből, köszönhetően az új oktatási rendeleteknek. Mert ugye... Eddig 480 volt a max pont, ebből 80 a többletpontszám (emelt szintű érettségi = 40 pont, felsőfokú nyelvvizsga = 40 pont), ami most úgy módosult, hogy 500 lett a max, ebből 100 a többlet, csakhogy. A nyelvvizsga ugyanúgy 40 pont, míg az emelt szintű érettségi 50 pont lett. A bibi az, hogy nem számítható be két emelt szintű két különböző nyelvből, csak nyelvből meg még valami másból. Tehát, volt választásom, hogy magyarból, matekból, vagy töriből akarjak érettségizni. Nem is értem, miért a töri mellett döntöttem xD Mert hát.. nincs kedvem 10 pontos hátránnyal indulni, pláne most, hogy nagyon biztosra kell mennem.
És rájöttem, hogy miből van elegem úgy istenigazából. Az elvárásokból. Abból, hogy mindig meg kell felelni valakinek. Mindenkinek vannak elvárásai velem szemben. A szüleimnek, a nagyszüleimnek, a társadalomnak, a tanáraimnak, a barátaimnak, mindenkinek. Még annak a bunkó nőnek is a kisboltban.
Tegnap nagyon sokat beszélgettem anyával, és kifakadtam neki, úgy rendesen.
Mikor meglettek a piercingjeim, meg befestettem a hajam, meg elkezdtem a fültágítást, hónapokig csak azt hallgattam, hogy "Jaj, hogy nézel ki?". Nagyanyámtól még most is hallgatom, hogy így meg úgy csúfítom el magam. Csak, hogy megsúgjam: 16 éves korom óta arról álmodozok, hogy pinkre festem a hajam, mióta ismerem az AnCafét (15) azóta akarok piercinget, mióta ismerem a GazettE-et (15) azóta akarok fültágítót. Csak akkor még kisebb voltam, és nem a tanárok reakciójától tartottam, hanem attól, hogy akik pofára osztályoznak, azoknál hátránnyal indulnék, felfogtam, hogy meg kell várnom az érettségit, hogy belefogjak ezekbe. Mert azért, valljuk be, elég gáz lenne azért bebukni egy érettségit, mert a vizsgáztatónak, vagy valamelyik tanáromnak nem tetszik a külsőm. Szóval, vártam, és már elég idősnek éreztem magam, hogy megvalósítsam, amit akarok. A családomnak nehezebb volt elfogadni.
Aláírom, hogy sok fejtörést okoztam anyának az utóbbi fél évben, de most már úgy látszik, kezdi elfogadni. Azt is ahogy kinézek, ahogy élek. Lehet, hogy jót tett neki, hogy a lelkére beszéltek... Közölték, hogy "Ez a gyerek sosem volt normális, miért várod el, hogy átlagos, középszerű életet éljen?"
Szóval. Sosem voltam normális, és ebben szintén egyet kell értenem ezzel a bizonyos valakivel. Sok minden voltam én már életem során, de átlagos az nem nagyon. És hát, ennek jelentkeznek a hátulütői is (szülő-szempontból, mert nyilván én nem hátrányként élem meg ezeket. Kivéve a fősulit :'D)
Na, azt hiszem, befejezem. Megyek, lemosom a hajamról a festéket xD
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése