Nem is tudom, mit gondoljak.
Tegnap eljött hozzánk egy lány, akiről az eddigiek alapján ismeretlenül is azt hittem, hogy várom, hogy megismerjem, mert kíváncsi voltam rá. Rácáfolt az összes várakozásomra.
Próbálkoztunk, igen, nem is keveset, de egyszerűen nem volt hajlandó részt venni a beszélgetésben, és mikor kiment telefonálni, és körülbelül egy órán keresztül nem jött be, azt gondoltam, hogy WTF.
Aztán mikor hazajött Reina, egyszeriben elkezdett ömleni belőle a szó, és azt hittem, hogy Reina majd megoldja a feszültséget, vagy nem is tudom minek nevezzem ezt közte és köztünk. Hát nem. Nem oldódott meg semmi.
Kudarcként éltem meg. Olyasféle kudarcként, ami eddig nem nagyon fordult elő velem. Annyi közös témánk lehetett volna, mindegyikbe bele-belekezdtünk Chirakoval, hátha most megtörik a jég, de nem. Csak vártunk, és hiába. Vártuk, hogy bekapcsolódik a beszélgetésbe, de a várt pillanat elmaradt.
Ma, nem sokkal azután, hogy felkeltem, ez a lány hazajött, és hozta egy kedves ismerősét, vagy barátját, nem tudom pontosan, mennyire szoros a kapcsolatuk. Egy darabig ketten beszélgettek, aztán amikor bekapcsolódtam én is, azt vettem észre, hogy ez a lány ismét kizárta magát. Nem szólt hozzá semmihez, pedig megtehette volna. Csendben volt, és hagyta, hogy mi ketten majdnem két és fél órát beszélgessünk megállás nélkül. Majdnem idegen számomra ez az ember, eddig csak egyszer, vagy kétszer találkoztam vele, akkor sem több, mint húsz percre, mégis kötetlenül szinte bármilyen témáról tudtunk beszélgetni úgy, hogy egyikünk sem unta a másik társaságát. Fura volt, hogy azzal sikerült ilyen kellemesen beszélgetnem, akiről nem is gondoltam volna, és akiről azt hittem, hogy milyen jót fogunk dumálni, az hagyta, hogy feladjuk, hogy belehúzzuk a beszélgetésbe őt is. A végefelé már kezdtem rosszul érezni magam amiatt, hogy ilyen lendületes, érdekes társalgást folytatunk, így kimentem rágyújtani. Amint eltűntem, elindult kettejük között a beszélgetés. Csak velem szemben vannak fenntartásai ennek a lánynak? Túl félénk ismeretlenek előtt? Nincs jó véleménnyel rólam? Mi lehet az oka, hogy nem akar csatlakozni olyan beszélgetésbe/hülyéskedésbe, amiben én is benne vagyok? Csak egyszerűen nem vagyok szimpatikus neki?
Rossz érzés. Kudarcérzés, mert az emberek nagy része hiába tart furcsának első pillantásra a külsőm miatt, ha beszédbe elegyedek velük, általában később jó véleménnyel vannak rólam. Szóval, fura volt...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése