People error

Ehhez a bejegyzésemhez mindössze annyit szeretnék elöljáróban mondani, hogy: Akinek nem inge, ne vegye magára.

Néhány internetes oldalnak és egyéb forrásoknak köszönhetően egyre többször tapasztalom azt, hogy a saját korosztályom legalább harmadát és tőlem fiatalabbak nagy részét pofán vágnám. Ez az érzés egyre jobban kezd elhatalmasodni rajtam újabban. Hogy miért? Nagyon-nagyon egyszerű.
A fiatalság züllik. Ezt azoknak mondom, akik számára ez még nem lenne nyilvánvaló. Ebben az országban minden tizenpárévesnek világfájdalma van, az életük szar, senki nem érti meg őket, és egyébként is. Szerintem a világ nem szar, mivel mindenki a saját maga világát teremti meg, abból gazdálkodva, ahova születik. Jelen esetben ugye kishazánkról van szó.
Undorító, ahogy a média befolyásol egész társadalmi csoportokat, elhitetve a fiatalokkal, hogy még tinédzserként már felnőttnek kell lenniük, a sok torz példaképnek nem nevezhető, celebnek csúfolt, kifordított bálvány, akik rossz példák tömkelegét zúdítják a fiatalokra, nem érdemli meg, hogy ott legyen, ahol van. Hiába van valakinek szép hangja, ha drogfüggő, és az újságok tele vannak a drogbotrányaival, azt el kell tiltani közszerepléstől.
A lányok minél nőiesebbek akarnak lenni, és ezt úgy akarják elérni, hogy kidobják a mellüket, meg még amijük ugye van nekik, hat kilónyi vakolatot kennek magukra, és mikor szembe jön velem egy kilencedikes, csak azért vagyok biztos benne, hogy nem idősebb nálam, mert mi vagyunk a végzősök között is a legidősebbek (13. évfolyam). A lányok eldobják maguktól a női büszkeség és tartás fogalmát (nem hiszem el, nagyanyám dobálózott ilyen szavakkal xD), szemérmetlenek, hányásig isznak (mondjuk a fiúk is, de róluk később), bulizni járnak olyan helyekre, ahol semmi keresnivalójuk nem lenne. Nem értem. Mikor én tizenöt éves voltam, kijártam a közeli játszótérre, hogy a többiekkel focizzak meg sétáljak, meg fagyizzak. Nem azt mondom, hogy ne diszkózzon senki, mert az főbenjáró bűn, dehogy az. De ne a tizenöt-tizenhat évesekkel legyen már tele egy olyan szórakozóhely, ahova tizennyolc év alatt be se lehetne menni. Táncolni jó, mert levezetheted a feszültséget, inni is lehet mértékletesen (nem önkívületi állapotig ugyebár), ismerkedni is lehet, mert arra is való egy szórakozóhely, de lehet ezt normálisan is tenni, könyörgöm. Nem fontos azonnal minden jóképű hávécsé ágyába beleesni, pláne úgy, hogy másnap szedegeted össze az emlékfoszlányaidat. Vagy ne adj Isten, detoxban ébredsz.
A fiúk meg ugyanilyenek, csak őket nem kurvázzák le, ha életükben több, mint két csajjal lefeküdtek.
Továbbá. Tegnap beszélgettem filozófiatanárommal, mert ő jófej, és mesélte, hogy nagyon ki van borulva a tizenegyedikesek miatt. Mert egyszerűen képtelenség nekik órát tartani. Provokálják, megalázzák, visszapofáznak neki, és azért cseszegetik, mert iskolán kívül párttag a nemmondommegmelyikpártban. Nade. Az iskola falain belül sosem politizál, nem erőlteti ránk a saját nézőpontját, sosem tett egyetlen politikára vonatkozó megjegyzést sem. Tisztességes ember, felesége van, normális világnézete, csakhát manapság a normálist nézik hülyének. A gyerekek olyan sok mindent megengednek maguknak, amihez semmi, de az égvilágon semmi joguk nem lenne. Nesze neked fene nagy liberalizmus meg individualizmus. Ez az, ami Ámerikából, a szabadság országából begyűrűzik Európába, és csak lesünk, mikor a másodikon gyerekek már a hetedikes lányok fenekét csapkodják.
A tisztelet, mint fogalom kezd eltűnni, és szerintem a tisztelet nagyon sok emberi kapcsolat alapja. Vegyünk egy nagyon egyszerű példát. Ha én mondjuk olyan rendes vk-s cuccba öltözve kivonulok az utcára, mert mondjuk barátokkal találkozok, akkor minden második/harmadik ember kiröhög és/vagy beszól. Adjuk már meg egymásnak a tiszteletet. Én sem röhögöm szembe a narancssárga bőrű, húszcentis műkörömmel riszáló plázapicsákat, mert tiszteletben tartom, hogy ők ilyenek. Vagy, ha hülyének is nézünk valakit, az a valaki biztos nem kíváncsi a mi véleményünkre, így aztán vegyük a fáradtságot, és tartsuk meg magunknak, amit gondolunk.
Ezen kívül (ez már a Japán-fanok társadalmi rétegére vonatkozik), nagyon utálom, mikor valaki leribancoz/lekurváz egy japán zenészt. Példa, amit hallottam: "Uruha olyan egy ribanc, de én úgy szereteeeem!". Egy: akit szeretsz, azt nem ribancozod csak úgy. Legalábbis szerintem ez nem normális, de lehet hogy megint én vagyok a hülye és a maradi. Kettő: Van fogalma ennek a kislánynak, hogy Uruhának mennyi munkája, mennyi álmatlan éjszakája, mennyi megfeszített energiája van minden egyes számban? Ezek az emberek délelőtt tíztől este tizenegyig-éjfélig dolgoznak, hazamennek, otthon hajnal ötig-hatig folytatják a munkát, aztán alszanak, és kezdődik elölről minden. Hogy a turnés időbeosztásukról inkább ne is beszéljek. Van fogalmatok arról, hogy mennyire igyekeznek, hogy igényes dalokat készítsenek? Ezeket az embereket tisztelni kell, és aki leribancozza őket, az nem ismeri rendesen az együttest (akkor minek beszél róluk?!), és semmi, de semmi joga nincs őket hallgatni. Három: a japánok kifejezetten hálás nép, hálásak a rajongóknak, törődnek velük, nekik alkotnak, értünk dolgoznak olyan keményen. Egy olyan embert ócsárolni, aki ennyit tesz értünk, kritikán aluli.

Egy szó, mint száz: Tisztelni kell az embertársaidat. Nem biztos, hogy visszakapod a tiszteletet, de Te biztos, hogy jobban fogod érezni magad.
És nem a világot kell szidni, hogy milyen szar (habár tényleg lenne mit javítani rajta), hanem meg kell próbálni úgy élni az életedet, hogy elérd az álmaidat, hogy meg tudd valósítani, amit szeretnél.

Csak ennyit akartam mondani, azt hiszem.

White harmony

Tegnap érdekes napom volt. De azért pozitív értelemben ^^. Mindegy.

Az álmom is érdekes volt. Azt álmodtam, hogy egy srác jeleket írt ecsettel, és nagyon-nagyon csúnyán írta le őket, sem a vonások sorrendjét nem tudta, sem azt, hogy hol kellene vastagabbnak lennie, vagy vékonyabbnak, és kijavítottam, aztán engem néztek hülyének. Utána meg a telefonomban keresgéltem a telefonszámok között, és megvolt a ViViD menedzserének száma, és felhívtam, de a menedzser vette fel, hanem Iv, és beszélgettem Iv-vel, meg utána találkoztunk is (=^v^=)

És megtaláltam a VORTEX szövegét. Hogy miért nem esek akkor neki, és fordítom le? Egészen egyszerű: nagyon fake-szagú. Nem akarok hülyeségeket írni, megvárom szépen türelmesen (a francokat, elég türelmetlenül xD), amíg kijön a hivatalos verzió, és csak azt fordítom le.

Azt is megtaláltam, hogy takuya 1PIKO háttérgitárosa, de ezt már szájkedeliken leírtam, szóval nem ismétlem magam. Csak egy kicsit.
Tényleg mikre jó a twitter.

Ja, és az alice nine minden tagja influenzás, kivéve Sagát, szóval vagy három koncertet lemondtak, és nagyon sajnálják, de nem tudnak mit tenni.

A girugämesh tagjainak külön blogja lett (eddig ugye egy volt, mindig az írt, akinek éppen kedve/ideje/ereje volt), szóval külön-külön irkálnak.

Az LM.C pedig gyűrűket tervezett, olyan alakút, mint a sapkájuk a SUPER DUPER GALAXY PV-jében, tehát ilyen nyuszifüles. Az egyik szürke, teljesen swarowskival kirakva, a másik ezüst és van benne egy pici gyémánt, és a nagykoncertre érkező első két ember megkapja őket.

Asszem ennyi hír van mostanában.

Bájbáj, vár a tanulás.

Paper Plane

Egy-két fénykép még, csak úgy, mert ilyen kedvem van ^^

Múltkor rám jött az Arimura san-cosplayelhetnék, és megvalósítottam az ötletemet xD

Ezt a pulcsit pedig nemrég vettem, annyira szerelmes lettem belé (bár jöhetne a kérdés, hogy mi a gyepért veszek én harminc fokban vastag pulcsit), és nem tudtam ott hagyni *w*

Loveless

Tegnap érdekes napom volt. Bementem végül suliba civilre, de vagy két órán keresztül ott voltunk. Tanárnő hozott újságokat az esküvőről, ami ugye elég nagy horderejű dolog volt az utóbbi időben. A menyasszony ruhája mint kiderült, potom 800millió forintba került. Beckham pedig egy béna xD. A kitüntetését nem a bal oldalra tűzte fel, ahova ugye kellett volna, hanem jobb oldalra xD. Mindegy, ez csak olyan érdekes-vicces részinfó volt.

Más. Letöltöttem az AnCafe koncertet, bár még nem jutottam el odáig, hogy meg is nézzem, mert a documentary része kiakaszt a dolognak. Annyira jó volt, mikor először megnéztem, Teruki is, Miku is, mindenki beszélt egy kicsit a szünetről, ó mondom, ez király, majd lefordítom. Erre, a VLC közölte, hogy ugyanaz a videó, ami nemrég még több, mint egy órás volt, az szépen leredukálódott húsz percre. Mondom WTF?! Mindössze ennyi az oka annak, hogy még nem fordítottam le. Youtube-on sincs fenn a documentary, és azt hittem, nyakon szúrom magam, annyit próbálkoztam már. Mindegy, valahogy megoldom.

Szóval tegnap. Eljött Hachimitsu, és szalonnasütés keretein belül elégettük a régi rosszul sikerült dolgozatainkat! \(^O^)/ Jó érzés volt, na xD. Aztán egész este Spartacust néztem, Vér és homok a sorozat címe, de valami hihetetlenül leköt újabban.
Jaj, és tegnap újra meghallgattam az egyik legjobb számot, amit humoristák alkothattak: Yazima Beauty Salon - Nihon no mikata-nebada kara kimashita. Annyira hülyét csinál azokból az amerikaiakból, akik szart se tudnak Japánról, de azért szeretik az országot, öröm volt hallgatni xD. Vicces egy szám, szerintem le fogom fordítani. Képzeljetek el három hapsit nőnek öltözve, és úgy előadva magukat. Fájdalmasan beteg xD.

És. Loveless-t hallgattam (by Lc5), és újra rájöttem, hogy a dalnak majdnem a teljes egésze igaz arra a helyzetre, mikor meghallottam, hogy Miku új bandába fog, és a gondolataimat kábé megírta az az önző szőke dög. Nem akarom részletezni, a fordítás ott van fenn szájkedeliken, de akkor is. Majdnem elkapott a bőgés, de csak majdnem.

És napok óta "Egy akatsukis életét" nézek xD. Annyit kacarászok rajta, pedig szinte semmit nem tudok a Narutoról. Csak annyit, hogy a "naruto" eredetileg egy ilyen lapos kis fehér kaja, ami valami halból készül, és egy rózsaszín csigavonal van rajta és cakkos szélű. És én nem szeretem xD. Na jó, az alapokkal tisztában vagyok, de sosem érdekelt annyira, hogy tíz résznél többet megnézzek belőle.


Egyébként is... Nem sárga, nem zöld, főleg nem szürke, a szivárvány is nézhet néha tükörbe! A világ rózsaszínben pompázik! Szia szék, mindjárt kapsz tőlem egy szmájlit!

Ich will

schlafen xD.

Vége!! Az összes írásbelinek vége végre. Pénteken volt a német, és a szövegértés az tényleg könnyű volt. A nyelvhelyesség már nehezebb volt, de a magnó az valami katasztrófa volt. A hapsi, aki beszélt, az orra alatt motyogott és ráadásul hadart, alig értett belőle bárki is valamit. Ezzel szemben a két levél itt is tök primitív témájú volt. A szövegértésnél vagy egy fél órával hamarabb lettem kész, és ismét elkezdtem papírzsepire rajzolni, amit mostantól külön művészeti ágnak nyilvánítok. Egyszercsak jön oda hozzám a felügyelőtanár (nem a saját sulimban voltam), és mondja nekem, hogy tegyem el, mert semmilyen segédeszközt nem lehet használni. Így kerekedik el a szemem... Azt a pár chibit, meg két japán dalszövegrészletet érti segédeszköz alatt? Azt hittem, az agyam eldobom xD

Szóval ez lenne az a "segédeszköz". Komolyan... xD
Aztán elmentünk kávézni Arisuvel meg Hachimitsuvel, és akartuk hívni Tachit is, de emelt angol írásbeliket javított, úgyhogy nem ért rá. Mondtuk neki, hogy nem baj, majd máskor, de tőlünk nem menekül :D.

Tegnap pedig volt egy kis buli, amit meetesekkel szerveztem. Végül tízen voltunk, de eFeF nem aludt ott, csak tizenegyig volt ott. Volt ott minden... sírás, nevetés, részegség, józanság, zene, kaja, cigi, pipa, szóval érdekes volt. Az alvás is xD. Rég aludtam ilyen rosszul, de tényleg. Nagyon sokszor felkeltem útközben, hol a fény ébresztett fel, hol, hogy fáj a kezem, hol, hogy fekszem a hálózsák zipzárján, mindig volt valami. De azért megérte.
Reggel a fiúkat elküldtük kaját venni, és a virslit, amit hoztak, a vízforralóban főztük meg xD. Ezután vagy öt óra felé ismét elküldtük őket kajáért, ekkor hetven forintos ráment hoztak, csak azzal nem számoltak, hogy mélytányérunk nincs (nem a saját házunkban voltunk, hanem egy lakásban, ami a miénk, de csak ritkán használjuk), úgyhogy kétliteres üvegeket vágtunk ketté, hogy azokból meg tudjuk enni a ráment. Ez mind szép és jó volt, de ahogy előre sejtettük, a forró víz kissé összehúzta az üvegeket... Kis műanyagot is ettünk, semmi gond xD. Éjjel még azzal szórakoztunk, hogy Niji felhívott random számokat, és olyan szöveget nyomott, hogy "Szép jó estét kívánok, Zeusszal, a tisztán látóval szeretnék beszélni..." xD. Azt hittem, mindannyian besírunk, ahogy ő fapofával előadta a hülyeségeket.
Szóval jó volt. Két napig hülyülés volt, ami elég erőteljesen rám fért. Már csak egy dolog hiányzik, az pedig az alvás. Merthogy azt nem túl sokat tettem az utóbbi egy hétben, és már itt lenne az ideje, úgyhogy holnap nem érdekel, mikor kelek fel, mert egyrészt semmi dolgom nincs, másrészt meg semmi dolgom nincs! Ez elég nyomós indok, ezért kellett duplán megemlítenem.
Most pedig megyek, és belekezdek az alvás-maratonba.

Bájbáj és oyasumi, meg minden!

Calendula requiem

Amúgy nem temetem magam. Még xD

Szóval ma van az utolsó német emelt érettségim, és remélem, jól sikerül. Bár a felsőfok óta nem sokat tettem azért a szép nyelvért, de na. Csak nem felejtettem még el németül február óta(?). Mindegy.

Azon gondolkodtam mostanában, hogy miért van az, hogy az ilyen Japán-szerető emberek közül jópáran vagy a felhasználónevükben vagy az e-mailcímükben a saját (kitalált) nevük mögé odabiggyesztenek egy chan-t. Régen ismertem valakit, aki még azzal sem volt tisztában, hogy egyáltalán "csán-nak", vagy "csen-nek" kell kiolvasni. Ő az angol kiejtésből indult ki, de hát azért az animékben is hallani szerintem, hogy mindenki, akit csánoznak, az csán és nem csen. Na, de. Visszatérve gondolataim útjára. Miért teszik ki a saját nevük mögé a chant? Elvileg a chan egy olyan kedveskedő megszólítás, amire nem sok embernek van jogosultsága (mittudomén: szüleidnek, barátaidnak, egy-két tanárnak, aki szeret, de ők úgysem fognak az egész osztály előtt úgy szólítani), és kétségkívül vannak olyan japán lányok, aki egyes szám harmadik személyben beszélnek magukról, de még ők sem csánozzák le saját magukat. Mondjuk, én azt se értettem soha, de van, aki szerint aranyos, ha úgy beszél egy tizenhat-tizenhét éves lány, mint egy ötéves (Shouko elment a suliba, Shouko úgy gondolja, ez nagyon szép, satöbbi).
A másik problémám olyankor szokott lenni, mikor elkezdik magyarázgatni fanficeknél, meg mittudoménhol, hogy egy-egy megszólítást milyen funkcióban kell használni. Olyan orbitális hülyeségeket szoktam olvasni, hogy csodálkozom, hogy az ég nem szakadt még rájuk. Hogy eloszlassam a kétségeket, és minden egyéb zavaró tényezőt, leírom az én verzióimat. Lehet nem hinni nekem, de azt hiszem, négy év japántanulás plusz ebből egy kint töltött év biztos alapot adhat nekem. Az öcsém se hitte el, hogy a Narutoban Neji nevét nem "neji-nek", hanem valójában "nedzsi-nek" kell ejteni. Mert ugye a japánban nem létezik "ji" szótag (mármint értitek, amit tényleg jének kell ejteni). Ha a jetix neji-nek mondta, akkor én ne pofázzak japán felsőfokúval xD.
Szóval a megszólítások...
san (szán): a leggyakoribb, amit használnak, az idősebbeket san megszólítással illetik, az ismeretleneket automatikusan. Tehát ha mondjuk egy veled egykorúval találkozol először, és még nem ismeritek egymást, általában formálisan beszéltek, és san-ozzátok egymást. Aztán jöhet a tegeződés, de egy darabig tartjuk a formaságokat. Nem egyszer voltam fültanúja ilyennek. Fiatalabbakat nem szoktak san-ozni, kivéve suliban, ha a tanár megszólít valakit. Tiszteletteljes megszólítás, de nem olyan leborulokelőtted-verzió.
sama (számá): ööö, van ugye kami sama, aki az Isten, de rajta és Gackt-on kívül nem nagyon szólítanak meg mást sama-val.
kun: fiúk között nem jellemző, vagyis nem igazán tudom (mivel ugye lányiskolába jártam), a fiúk nagyon csúnya nyelven (értsd: baromira nem formálisan) beszélnek egymással, inkább a lányok szokták a fiúkat kunnal megszólítani, a tanárok a fiú tanulókat, fiatalabb munkatársakat, sőt, ha munkáról van szó, még nőket is kunoznak néhol. Leggyakrabban vezetéknév + kun a képlet.
chan: kisgyerekeket chanozunk, barátnőket, akár anyut, aput, mi az osztályfőnökünket is chanoztuk (persze csak, ha nem hallotta), egy lány fiút channak szerintem az életben nem szólít, én legalábbis nem hallottam, és szerintem bizarr.
chama: nem sokszor halottam, inkább csak tanártól, a chan és a sama összekeverése, ilyen csipkelődő, kedveskedő megszólítás, mintha azt mondanánk magyarul, hogy kisasszony, vagy ilyesmi. Nem rossz szándékkal csipkelődő megszólítás.

Ennyi van, nem?
Na, mindegy, én leírtam, amiket gondoltam, aki okul belőle, okul, aki nem, az nem. Még egyszer elmondom: lehet nekem nem hinni. Alkotmányos joga mindenkinek (vagy már nem?), hogy azt csináljon szabadon, amit akar.

Na bájbáj, vár a német

Ippen...shinde miru?

Jelentem, én már meghaltam!

Na jó, talán mégsem. De ha jól belegondolok, mégis... Noszóval, mindösszesen annyi lenne a lényege ennek a bejegyzésnek, hogy túlvagyok a magyar, matek és történelem érettségiken.
A magyar, hmmm, az a baj vele, hogy túl szubjektív tantárgy, így aztán értékelni nem tudom, viszont szerintem meg kellene lennie az ötösnek. Matekból egy kis szerencsével megvan a négyes. A matek vicces volt, mert amint vége lett, még elmentünk kávézni a többiekkel, de aztán mentem a suliba anya egyik kolléganőjéhez, aki a matektanárom, és nagyon tisztelem, imádom, minden, de én másodszorra is megcsináltam vele az érettségit \(TOT)/ A töri meg... nem is akarom tudni. A fél életem töriből meg matekból állt, és nem érzem úgy, hogy ez alapján a dolgozat alapján jól lehetne értékelni a négy év alatt összeszedett tudásomat. Főleg az esszék... Azt hittem, sírva fakadok, és felvágom az ereimet, mikor megláttam, milyen témák vannak. Azért írom le, mert ugye én angolul írtam (angol kéttan és annak minden előnye), és a miénk más volt, mint a magyarul érettségizőké. Rövid: ókori Rómából valamelyik téma, már nem emlékszem; miben volt különböző az első világháború a korábbi háborúktól; ipari fejlődés a dualizmusban; hogyan hatott az erdélyi nemzetetkre a reformáció; a magyar alkotmány megfelel-e az egyetemes emberi jogok nyilatkozatában megjelent kritériumoknak (eddig megfelelt xD). Hosszú: tatárjárás, társadalmi szerkezet a dualizmus korában, Rákosi-rendszer. És különböző kombinációk voltak, úgyhogy én rövidből az első világháborúsat meg az alkotmányosost írtam, hosszúból meg a tatárjárást.
Ja, amúgy magyaron meg érveltem xD. Bár, gondolom ez elég evidens, szinte mindenki érvelt az osztályban.
Ma van az emelt angol, holnap az emelt német, de ezektől nem tartok annyira. Voltam már nyelvvizsgán, az hasonló, mint ez lesz, angolon erre gyakoroltunk egész második félévben, a német meg nem számít, bárhogy sikerülhet. Ha nem akarnak minket nagyon megszívatni a magnóhallgatásnál, egy nagyon laza ötöst kell, hogy írjak. Ezt nem egózásból mondom, de most tessék belegondolni... négy évig heti 5-9 angolóra, heti 5 töri angolul, kettő civil angolul, kettő biosz angolul, meg még kilenc/tizedikben info. Hát ebben az osztályban még a leghülyébb, legbutább, legtuskóbb osztálytársamnak is meglett a felsőfokúja. Akire itt nem ragad semmi, az vagy nagyon reál-beállítottságú, vagy nem akarja, hogy ragadjon rá xD. Szóval ma angol. Félek a saját sulim egyenruhájában menni, remélem, azért nem fognak megverni xD.

Ismeri valaki a kanonxkanon-t? Én nemrég jöttem rá, hogy a két Kanon, akiket külön-külön is nagyon szeretek, együtt dolgoznak. A közös kislemezük tök jó, meg hát a Calendula requiem PV-je is valami hatalmas! Nekem nagyon tetszik, Wakeshima Kanonnak nagyon szép hangja van. Igaz, hogy kicsit vinnyogós, de a zene, ami alatta megy, meg a tény, hogy a csellót nagyon vágja ez úgy sokat lendít rajta. Legalábbis szerintem. Mert ugye én alapvetően nem szeretem a japán énekesnőket a vinnyogós hangjuk miatt. De amúgy van kivétel, például a Scandal-t nagyon szeretem, meg Nakashima Mikát, vagy YUI-t, meg mondjuk Rie Fu-t még hallgatok. De nagyjából ennyit.
Ööö, még egy számot találtam, ami tetszik. Valamelyik nap anyával néztük a Havert, vagy mifenét (angolul Kick ass), és a végén, mikor ment a stáblista, akkor jött egy zene. Mondom ez baromi jó, én ezt már hallottam valahol, és leesett, hogy Chiyu linkelte egyszer, hogy ő mostanában állandóan ezt hallgatja. Nos, most már én is xD. Aki nem értené, a The Pretty Reckless - Make me wanna die számról van szó. Nincs egy nagy szövege, de a zene, meg a csaj hangja jó, szóval nem rossz szám. Hamarosan meg fogom unni, de addig végtelenítve szól xD Mint a nyan cat... azt láttátok? xD Aki nem, annak KÖTELEZŐ a linkre kattintani! http://www.youtube.com/watch?v=p5PiXt6INSM

Na jó, megyek, el kéne készülni időben... *devotion to English*