Vége!! Az összes írásbelinek vége végre. Pénteken volt a német, és a szövegértés az tényleg könnyű volt. A nyelvhelyesség már nehezebb volt, de a magnó az valami katasztrófa volt. A hapsi, aki beszélt, az orra alatt motyogott és ráadásul hadart, alig értett belőle bárki is valamit. Ezzel szemben a két levél itt is tök primitív témájú volt. A szövegértésnél vagy egy fél órával hamarabb lettem kész, és ismét elkezdtem papírzsepire rajzolni, amit mostantól külön művészeti ágnak nyilvánítok. Egyszercsak jön oda hozzám a felügyelőtanár (nem a saját sulimban voltam), és mondja nekem, hogy tegyem el, mert semmilyen segédeszközt nem lehet használni. Így kerekedik el a szemem... Azt a pár chibit, meg két japán dalszövegrészletet érti segédeszköz alatt? Azt hittem, az agyam eldobom xD
Aztán elmentünk kávézni Arisuvel meg Hachimitsuvel, és akartuk hívni Tachit is, de emelt angol írásbeliket javított, úgyhogy nem ért rá. Mondtuk neki, hogy nem baj, majd máskor, de tőlünk nem menekül :D.
Tegnap pedig volt egy kis buli, amit meetesekkel szerveztem. Végül tízen voltunk, de eFeF nem aludt ott, csak tizenegyig volt ott. Volt ott minden... sírás, nevetés, részegség, józanság, zene, kaja, cigi, pipa, szóval érdekes volt. Az alvás is xD. Rég aludtam ilyen rosszul, de tényleg. Nagyon sokszor felkeltem útközben, hol a fény ébresztett fel, hol, hogy fáj a kezem, hol, hogy fekszem a hálózsák zipzárján, mindig volt valami. De azért megérte.
Reggel a fiúkat elküldtük kaját venni, és a virslit, amit hoztak, a vízforralóban főztük meg xD. Ezután vagy öt óra felé ismét elküldtük őket kajáért, ekkor hetven forintos ráment hoztak, csak azzal nem számoltak, hogy mélytányérunk nincs (nem a saját házunkban voltunk, hanem egy lakásban, ami a miénk, de csak ritkán használjuk), úgyhogy kétliteres üvegeket vágtunk ketté, hogy azokból meg tudjuk enni a ráment. Ez mind szép és jó volt, de ahogy előre sejtettük, a forró víz kissé összehúzta az üvegeket... Kis műanyagot is ettünk, semmi gond xD. Éjjel még azzal szórakoztunk, hogy Niji felhívott random számokat, és olyan szöveget nyomott, hogy "Szép jó estét kívánok, Zeusszal, a tisztán látóval szeretnék beszélni..." xD. Azt hittem, mindannyian besírunk, ahogy ő fapofával előadta a hülyeségeket.
Szóval jó volt. Két napig hülyülés volt, ami elég erőteljesen rám fért. Már csak egy dolog hiányzik, az pedig az alvás. Merthogy azt nem túl sokat tettem az utóbbi egy hétben, és már itt lenne az ideje, úgyhogy holnap nem érdekel, mikor kelek fel, mert egyrészt semmi dolgom nincs, másrészt meg semmi dolgom nincs! Ez elég nyomós indok, ezért kellett duplán megemlítenem.
Most pedig megyek, és belekezdek az alvás-maratonba.
Bájbáj és oyasumi, meg minden!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése