Asking why

Én is ezt kérdezem, hogy miért? xD

A tegnapi nap a beégésről szólt. De úgy erőteljesen.
Elmentünk az Ázsia centerbe, mert miért is ne, és az egyik boltban okoztunk egy-két nevetős percet az eladó srácnak. Egyszerűen nem sikerült visszatennem a helyére azt a szerencsétlen sapkát, és pár perc után a srác megunta, ahogy szenvedek, és visszatette ő.
Aztán az Aréna plázában odajött hozzánk egy ember, hogy ismerkedjünk meg minden, és mi nagyon nem akartunk ismerkedni, sőt, shake-et akartunk venni eredetileg, de inkább gyorsan elhajtottuk, és siettünk haza.
Napközben, Chirako úgy döntött, hogy nekünk amúgy kilométerhiányunk van, és körbejártuk a fél fővárost (nem viccelek!), a tűző napon, gyalog, úgyhogy kellőképpen fáradtak voltunk, ahogy hazaestünk, valamint Chirako közölte, hogy ő egyébként valószínűleg agyszúrást kapott. Hát igen... xD
Ma pedig vizsgázik, tegnap még én fordítgattam neki az interneten talált cuccokat a vizsgaanyagáról, szóval érdekes volt. Szegény tanára biztos csuklott egész éjjel, mert Chirako nagyon nem díjazta a vizsgázás ötletét xD.

Ezen kívül nem történt olyan egetrengetően sok minden. Kivéve talán annyi, hogy az utóbbi két napban úgy görcsöltem, mint még talán soha. Chirako örült is ezen ténynek, mert ez azt jelentette, hogy előbújik a bunkó énem. Még annyira nem bújt elő, szóval Chirako hellyel-közzel megmenekült.

És régen írtam, de tegnap megint rám jött az írhatnék. Van nekem egy saját kis sorozatocskám, amiben az Ihleteim megjelennek és jókat beszélgetek velük. Tulajdonképpen olyasmik, mint az eclogák (mint tudjuk a költő beszélget általában pásztorral [gondoljunk Vergiliusra, vagy Raddnótira], és különféle problémákat, kérdéseket feszegetnek), csak én a "múzsáimmal" beszélek, akik megihletnek engem, ha írásról van szó. Olyan, mintha egy-két történetem szereplőivel diskurálgatnék, és lehet hogy most így furának tűnik, de valamilyen szinten naplóként funkcionál a dolog, vagyis nem a publikumnak írom, hanem csak az asztalfióknak. Mármint ugye.. öö, az egyik számítógépes mappámnak xD.

Szóval, asszem ennyi. A VORTEX továbbra is állandóan a fejemben van. Vagy a VORTEX, vagy a BREAK ME. Szerelmes vagyok ebbe a kislemezbe *w* Sosem fogom tudni megfejteni, hogyan tud ez az öt ember mindig valami olyat létrehozni, ami ekkora lelkesedést vált ki belőlem. Mindegy, asszem sose nem is fogom megtudni a miértet, vagyis, de, nyilván tudom, csak bonyolult és hosszadalmas lenne leírni, szóval inkább hanyagolom és nem untatom azt a néhány embert, aki arra vetemedik unalmában, hogy a személyes blogomat olvassa xD.

Na bájbáj, tanulok egy kicsit, meg küldöm Chirakonak a pozitív energiát ^^.



(jaj erről a pozitív energiáról a SuG jelmondata jutott eszembe xD Lehet, hogy csak azért, mert két perce olvastam Takeru tweet-jeit... heavy positive rock *csillag*)