Tegnap nagyon sok scan-t sikerült leszedni, és mindegyiket nagyon szívesen le is fordítanám, de erre nincs időkeretem. Mert az most aztán igazán limitálva van. Elolvasni őket, az oké, és meglepődtem két dolog miatt is, de hogy szépen le is fordítsam az összeset... Ahhoz egy hét kéne, és minden nap csak azzal kéne foglalkoznom. Ezt majd nyári szünetben, újabb interjúkkal. Úgy várom már, hogy letudjam ezt a nemmondomkimilyen érettségit ((o(T^T)o))
Node. Tegnap, amin meglepődtem... Nem, nem a Ko-ki X Ivu interjú volt az, mindenki tudja, hogy szerelmesek egymásba xD. Hanem a SuG interjún. Pontosabban Takeru-interjú a Neoban. Hát először is Takeru meglepően jó ruhákat aggatott magára (aha, csak a cipője vagy háromszázezer forint volt X_X), merthogy mivel ő ilyen divatőrült, sőt saját márkája is van, mindig beleszól abba, hogy mit szeretne felvenni és sztájliszt sannal közösen megoldják. Szóval, a mostani hacukái nagyon jók voltak. De ez nem meglepő, Takeru mindig is jól öltözködött. Többedszerre döbbenek rá, hogy nem, egyáltalán nem szeretem ennek a fiúnak a hangját, a szövegeit sem feltétlenül nekem írja, de amint elkezd beszélni, amint megnyilvánul prózai formában, onnantól szeretem. Nem fanatikusan, sikítva-zokogva, őrjöngve (azt másnak tartogatom xD), hanem csakúgy szeretem. Mert értékes gondolatai vannak, mert céltudatos, határozott, eléri azt, amit el akar. Például egy rádió-adásban mondta, hogy még nem is volt együttes, mikor koncert-termet foglalt (akkor hárman voltak, Yuji, Chiyu meg ő), utána szedtek össze gyorsan még egy Masatot, meg Mitsurut, és koncert előtt két nappal írtak három számot. Ő elhatározta, hogy énekes lesz, hogy fel fog lépni, és megcsinálta. És azóta is sikeres, szóval van mit tisztelni benne is. Csak ne énekeljen olyan sokat xD
Tegnap ez hiányzott a napomhoz.
És mára megfáztam, vagy nem is tudom, a lényeg, hogy iszonyatosan fáj a torkom. Szerintem Arisu valahogy rám ragasztotta suliban, mert tegnap még neki fájt a torka, ma meg már semmi baja nem volt. De már megittam vagy fél liter lándzsás útifüvet, szóval remélem jobb lesz... mert ugye strepsils ilyenkor nincs itthon (-.-;) Jellemző.
És a mai napomat ismét a törinek szentelem. Arra jöttem rá, hogy a Pura nagyon alkalmas rá, hogy a hallgatása közben törit tanuljak. Nem tudom, hogy a dallam, vagy Arimura san hangja az, ami segít, de valami nagyon működik.
És tegnap hiába ittam erős kávét, amilyet általában szoktam, simán bealudtam a töri fölött fél tizenkettőkor. Pedig az magamhoz képest elég korai időpont... Mostanában ilyen kettő felé szoktam elaludni. És ötkor vagy fél hatkor kelek. Elég gáz, már nagyon fáradok...
És ma nem tudom, hogy jött rám, de Hebi ni piasu-t olvastam. Magyarul is megvan, de azt úgy elgórtam valahova, hogy csak a japán verziót találtam meg. Szegényre egyszer ráömlött a hipó, és kissé furcsa állaga lett a borítójának. Kao mindenképpen a lelkemre kötötte, hogy vigyek magammal hipőt, mikor utaztam, hátha szükségem lesz rá, de a bőröndben valami meglazíthatta a kupakot, és egy kicsi ráfolyt a könyvre. Szép történet, szegény könyv hősiesen tűrte a hipót, és nem adta meg magát. Múltkor, mikor Chiyu meg Nimo itt voltak, ők olvasgatták, és nagyon boldogok voltak, mikor végre latin betűket láttak a sok kriksz-kraksz után xD.
Na búcsúzom, devotion to history, hizurupawa- chuunyuu, satöbbi xD
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése