Egyre nagyobb a nyomás, egyre több a teher, amit cipelnünk és bírnunk kell, és szinte minden nap elérkezek az érzelmi határvonalamhoz, a sírás szélére.
A tanulás, a teljesítmény-hajhász életmód, és pluszba most még a rajzok is... Legszívesebben széttépném, amin most dolgozok. Ki kellene tölteni a rajzlapot, tisztában vagyok vele, de a formák, amik felkerültek az üresen maradt helyekre, nem oda valóak. Kao szerint nem kell oda semmi sem, de valaminek össze kell tartania a háttérben a rajz egészét, a háttér a rajzlap gerince, a kompozíció tartóoszlopa. Csak épp nem tudom, hogyan kellene megjelenítenem...
Több napja kávékon élve hajnalig görnyedve töri és/vagy rajzok felett élek, plusz a matek, ami nem a szívem csücske, de muszáj vagyok megerőltetni magam a saját érdekemben. Nem tudom, hogyan lehetne valami egyensúlyt, harmóniát, és legfőképpen egy kis alvást csempészni a mindennapjaimba...
Ami a mai nap során erőt adott: girugämesh - barikedo. Ore ga tanoshikerya subete ga barairo. Sore de ii darou?! Nanka monku ga aru no ka?! [...] basei ha kikoenee, haisha ha naku bakari.
Olyan hagyjatok-már-békén-elég-bajom-van-nekem-így-is-kedvem volt, és jelenleg semmi nem érdekel, csak az, hogy saját magammal minden rendben legyen. Nem sokszor tör bennem felszínre az ego-princessz, de ez most azon ritka alkalmak egyike.
De a rajzzal nem tudom, mit fogok kezdeni. Az összeomló világ, amit ábrázol a kép, nincs rám sem túl jó hatással.
És oomph-nak hála megtanultam németül a Miatyánkot xD
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése