Hát igen, tegnap óta szinte megállás nélkül nézem a Hello baby-t. És szerintem egy olyan ember számára, aki szereti a SHINee-t, annak ez egyáltalán nem meglepő.
Olyan jó volt látni, hogy mennyire törődőek tudnak lenni a fiúk egy gyerekkel, főleg Minho. És Kibum hiába jelölte meg magát legjobb apukának, szerintem Minho minden szempontból magasan übereli. Annyi vicces pillanat volt a műsorban, olyan jókat tudtam nevetni rajtuk/velük, és még új szavakat is tanultam, valamint az eddigi (elég ergya) koreai tudásom is visszatérni látszik xD. Három épkézláb mondatnál többet képtelen lennék összerakni, de egész sok szót megértek xD. Jaj hol vagyok még a TUDÁStól? T___T
És nem bírtam megállni és ma belevágtam a frufrumba... (-.-;) Tipikus. Nem tudom, miért fáj nekem az, ha huzamosabb ideig ugyanolyan a hajam. Eltelik két hét, és nekem muszáj megreformálnom valamilyen szempontból. Úgyhogy jelenleg olyan a hajam, mint akinek a fejére borítottak egy bilit és annak mentén körbevágták a haját xD. Nem is tudom, ki ihletett meg, komolyan x''D
Tegnap Hachimitsuvel a Cortez-ben szenvedtünk, aztán a Komugi térre mentünk és elkapott minket a röhögőgörcs. És akármerre néztünk, kisgyerekeket láttunk, ez is rátett egy lapáttal. Hachimitsunek be is szólt egy féléves kislány, sőt, még ki is röhögte, de úgy szívből xD. Tehetség rulz.
Ha már tehetségnél tartunk, a buszon tehetségesen beégettem magam, mert ahogy szólt a zene a fülemben, mindenféle randomság kavargott a fejemben, például, hogy a RingDingDong-ra hogyan táncoltunk afterpartin, hogy a koreaiak nem úgy ejtik a boku-t, hogy "bokü", hanem "bokú", a Hello paródiája, és úgy vigyorogtam magamnak, mintha legalábbis stand-up-comedy-t vetítettek volna nekünk xD. Szóval hoztam a formámat. Végül is annyira mindegy, hogy csak az öltözködésem miatt néznek hülyének, vagy azért is, mert jó kedvem van.
De vigyázok arra, hogy ne húzzak el nagyon Korea felé, úgyhogy tartom az egyensúlyt. Nosztalgikus számokat hallgatok, amikhez sok régi emlékem kötődik, és ez mindennél jobb érzés. Nagyon fel tudja melegíteni az ember szívét néhány régi, kedves dal. Jó érzés visszaemlékezni a 3-4 évvel ezelőtti dolgokra.
Annyi mindennel foglalkoznék szívesen, ha nem kellene érettségire tanulnom. Annyi mindent tanulnék, csak azokat nem, amiket kellene xD. Főleg nem törit és matekot... (-.- A;) Na meg a civil... Túlélem. Megcsinálom. Ügyes leszek.
Ganbare, watashi!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése