HACKA LÖKEN!

Szóval.

Egy-két szó az új egyetememről.
Egy szóval jellemezve: káosz.

Első bökkenő: korea története.
Bementünk a teremhez, de a főszakosokon kívül betömörült még a komplett minoros csoport, ami csekély ötven ember jelenlétét eredményezte. A terem húsz fős. Na akkor kereshettünk másik időpontot, ami szerda két óra lett, és nekem egytől negyed négyig svéd gyakom van akkor, tehát teljesen kizárt, hogy részt vegyek a főszakos órámon. Ezt meg is említettem a tanár úrnak, aki két opciót vázolt fel nekem.
Egy: csúsztatok egy félévet, vagy egy évet, ami azt jelenti, hogy később is végzek a tanulmányaimmal. Öö, nem kösz.
Kettő: Elkérem a csoporttársaim jegyzeteit, saját magamnak tanulok a könyvekből, és úgy készülök vizsgára.
A második alternatívával szimpatizáltam, minden nehézség ellenére, így aztán ez lesz egész félévben. Remélem, januártól változás áll be az órarendben.

Második bökkenő: Svenska utifrån.
Regisztráltam a Skandinavisztika tanszéken, hogy kapjak felhasználónevet és jelszót, hogy egy bizonyos honlapról le tudjam tölteni a könyvet, amit használni fogunk ebben az évben. Azt mondták, hogy mára mindenképpen legyen könyv, de még ma délelőtt sem kaptam e-mailt, ami kissé frusztrálttá tett, ezért egy sima netes verzióját nyomtattam ki. De.
Előző nap végigjártam három könyvesboltot, ebből az egyik csak idegen nyelvű tankönyvekkel foglalkozik, de ott sem találták az említett tankönyvet, sőt, a srác, aki ott dolgozik, közölte, hogy ezt csak külföldről lehet megrendelni, ami potom három hétbe is beletelhet. Hát, nagyszerű.

Ma klasszikus koreai óra lett volna, ha nem lett volna megint kétszer annyi ember a húszfős teremre. Na hát, ezt az órát csak egy fél órával csúsztattuk arrébb, de így is tíz perccel hamarabb le kell lépnem onnan, hogy odaérjek a svédre.

És a holnapi napom a gyöngyszem, komolyan.
Egyetlen egy órám van, este hattól fél nyolcig. Komolyan. Agyrém.

Pénteken fél négyig vagyok suliban. Ahelyett, hogy felcserélnénk, és csütörtökön lenne több órám, pénteken meg az az egy, hadd tudjak már hazaszelelni utána, de hát nem.

De hát, ilyen ez az egyetemi élet. 
Sajnálom, hogy minden órámból csak egyetlen időpont van, így teljes képtelenség bármit is szervezni az órarendemen.


De ma tanultam valamit.

Hej. 
Jag heter *insert name here*. Jag bor i Ungern.
Jag talar engleska, tyska, japanska, och lite svenska. 
Jag lärar koreanska och svenska i Budapest. 

Och... HACKA LÖKEN!!!

Miss Deszka-arc és Thor

Sajnos nem bírom ki, hogy ne írjak magyarul is erről a filmművészeti zsákutcáról.
Nemrég rávettem magam, hogy megnézzem a Hófehér és a vadász című remekművet (oh, the irony), és meg kell mondanom:

Rég láttam ilyen rossz filmnek nevezett mozgó-beszélő képsort.

A Hófehérke számomra a gyerekkort szimbolizálja, kicsiként naponta megnéztem a rajzfilmet (őszintén nem tudom, a szüleim hogyan viselték el), és gyermekkorom szerves részét képezte, így aztán mikor meghallottam, hogy komoly filmként feldolgozásra kerül, nagyon kíváncsi lettem. Egészen addig, amíg meg nem tudtam, hogy BELLA játssza Hófehért.
Aztán kiderült, hogy Thor kapta a vadász szerepét, és a fejemhez kapva kiáltottam magamban, hogy "Thor, hogyan vagy képes a nevedet adni valamihez, amiben a wannabe-vámpírcsaj van?!"
Majd tudomásomra jutott, hogy Charlize Theron is szerepel ebben a borzadálynak ígérkező izében. Ez viszont motivált arra, hogy mégiscsak megnézzem a filmet.
Megtettem.
Nem mondom, hogy hiba volt, mert ezt nem merném kijelenteni, jó tanulság volt. Megtanultam, hogy SOHA TÖBBET NEM NÉZEK MEG OLYAN FILMET, AMIBEN KRISTEN STEWART IS BENNE VAN.
Egy: Nem tud játszani ez a lány. Az, hogy összeráncolt szemöldökkel, kifejezéstelen, összezavartnak látszani próbáló arckifejezést erőltet magára több mint másfél órán keresztül és néha átsuhan az arcán egy-egy szájrándulás, ami a mosolyt hivatott képviselni, és a szemeiben üres könnyek gyűlnek, az NEM. JÁTÉK. Képzeld el Kristen, ha hagyma fölé hajolok, én is tudok könnyezni, de állítom, hogy több fájdalom van hagyma-aprítás közben az arcomon, mint a tiéden.
Kettő: CSUKD. BE. A. SZÁD.
Három: Ha beszélnek hozzád, drágaságom, könyörgöm, válaszolj. De nem, ő csak áll ott, mint egy rakás szerencsétlenség és zihál, nyitott szájjal, és nem. mond. semmit. Olyan kifejezés ül az arcán, mint mikor a köztudottan meleg nyári időben valaki felvesz egy pulcsit és azt mondja nekem, hogy ő még így is fázik. És ha ilyesmi előfordul egy ilyen zavart, nem is tudom, hogyan válaszoljak erre fejet vág az ember.
De nem egy EGÉSZ filmen keresztül, for God's sake.
Négy: Annyi szép sötét hajú, fehér bőrű lányt tudnék erre a szerepre, akik nem csak tehetségesek, de szépek is... Miért pont őt kellett kiválasztani?

Négyféle színész van.
1. Aki szép/helyes és tehetséges.
2. Aki szép, jól mutat, de nincs különösebb tehetsége, csak szép és kész.
3. Aki borzasztóan tehetséges, de nem különösebben szép.
4. Aki tehetségtelen és nem is szép.

Kristen a negyedik kategória.

Na de. Charlize Theron példának okáért fergetegesen játszott. (Egyébként mi az, hogy Kristen szebb, mint Charlize Theron, úgy értem, Charlize Theronról beszélünk, könyörgöm!) Bella béna a filmben (itt most nem a színészi teljesítménynek nem nevezhető bukdácsolására gondolok), a királynő akármelyik pillanatban megölhetné, ha akarná. Legalább egy kicsit meggyőzhettek volna arról, hogy Hófehér nem egy szerencsétlen, ügyetlen, semmiben sem kiemelkedő kislány.

De ami mindennél jobban kiakasztott az a következő:
Hófehér sétálgat a herceggel (aki valójában a királynő, csak felvette William alakját), a herceg szerelmet vall neki, és Bella megcsókolja. Tehát: érzelmileg/testileg vonzalmat érez iránta. Aztán mikor beleharap az almába, fuldoklik egy sort, majd meghal, de aztán a valódi herceg csókja NEM ÉBRESZTI FEL.
Mi van az összes mesében? Az igaz szerelem csókja. Ha a herceg szereti Bellát, és látszólag az ex-vámpírlányka is odavan érte, akkor kérdem én: mi a fészkes fenéért folytatódik a hullaság?!
Aztán a ravatalán fekszik, és Thor elmond egy nagyon szívszorító monológot (erre majd még visszatérek), aztán megcsókolja Bellát (erre még nagyon visszatérek) ÉS a lányka felébred. Én nem tudom, de tényleg, miközben kómában volt, hirtelen átszeretett a vadászba, vagy mi a fészkes fene történt?

Első visszatérési pont: Thor monológja.
Ebben a pár percben Thor bebizonyította nekem, hogy ő kéri alássan színész. Nem azért van ott, mert jól néz ki (na jó, nem csak azért), hanem mert tud játszani. Elhittem a fájdalmát, a gyászát, a könnyeit, a vívódását, a lelki krízisét, mindent elhittem, és szerintem Thor sokat fejlődött bosszúállós istensége óta. Tényleg, borzasztóan tetszett.

Második visszatérési pont: Thor megcsókolja Bellát.
Fhujj. Olyan szép lett volna ez a jelenet, gyönyörű, lélegzetelállító, szívszorító, bőgés-generáló, ha, és hangsúlyozom, HA nem Deszka-arc kisasszony feküdt volna ott. Thor könnyei ráhullanak Bella arcára, minden kín és gyötrelem, és érzelem benne van abban a csókban, de... kár a gőzért, Thor, a csaj totál érzelemmentes.
És egyébként is... Bellát? Komolyan? Komolyan őt kellett megcsókolni?
Minden tiszteletem, kalapomat emelem Chris Hemsworth előtt, amiért összekapart magában annyi bátorságot, hogy megtegye.

Nos, dióhéjban (jóó nagy héja volt ennek a diónak) ennyi a véleményem a Hófehér és a vadászról.
Thor és Charlize Theron miatt megérte megnézni. De soha többet nem fogom elővenni, ebben biztos vagyok. Aki Twilight meg Kristen-fan, az tuti hússzor megnézi, pláne, ha még a Bosszúállókat is szerette, de hogy engem maga Chris Hemsworth sem tudna még egyszer rávenni ennek a nyálas szenvedésnek a másodszori megtekintésére, az biztos.

Csókoltatok mindenkit, immárom ELTE-s vagyok és K-pop fanokkal leszek körülvéve (értsd: koreai szakos lettem). Valamint minorként skandinavisztikát és svédet fogok tanulni (Aghh, it's good for you. ...And for me). Aki a zárójeles részt nem értette, írja be youtube keresőbe, hogy swedish meal time, és szélesítse látókörét a svéd főzési tradíciókkal kapcsolatosan.

Báj.