Megmagyarázhatatlan állapotban vagyok.
Napok óta rossz kedvem van, annak ellenére, hogy igazándiból fogalmam sincs, mi bajom van. Csak úgy kedvtelen vagyok, és szomorú, minden ok nélkül. Bár tudnám, mi az, ami zavarja a nyomi kis lelkemet..
De abból elegem van például, hogy SEMMI nem történik velem. Kábé semmi említésre méltó. Kivéve, ha megszakítva a napom monotonitását, Efi átjön hozzám vagy másfél órára. Na de körülbelül ennyi.
Mindegy is, örülnöm kellene, hogy legalább nyugi van.
Tudom, hogy időnként borzasztó hálátlan és önző ember vagyok. Meg elégedetlen. Meg szánalmas, hogy ilyeneket sulykolok magamba a kelleténél jobban is.
Kár volt erre a bejegyzésre pazarolni az időmet, semmi értelme nincsen. Tudod, minek van értelme?
Igen, nekiállni a törinek.
Ja, akkor miért nem csinálod?
Nincs kedvem.
Ez nem indok. Ülj neki, és ne rinyálj feleslegesen.
Igenis, saját magával szemben is papucs-én nekiül és csinálja.
Mondom, ne rinyálj.
Jól van már.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése