Figyelmeztetés letudva, jöjjön a lényeg.
Olyan másfél hete történt velem, hogy megnéztem a Thor című filmet, ami akarva-akaratlanul akkora hatást gyakorolt rám, mint már filmek régóta nem. Ennek örömére, azonnal megnéztem utána az Avengers-t (Bosszúállók), majd ráébredve, hogy lemaradtam kissé, pótoltam hiányosságaimat az Iron Man 2-vel, a Captain Americával, és a The Incredible Hulkkal. Meg kell jegyeznem, hogy a Mark Ruffalo által megformált Bruce Banner sokkal jobban tetszett, mint amit Edward Norton alakított, de ez nem vág igazából a témához.
Szóval, Thor. A filmet azóta már vagy tízszer láttam, nemkülönben az Avengerst, és nem túl meglepő módon Loki a kedvenc karakterré nőtte ki magát nálam.
De nekem nem volt elég a film. Minél többet akartam megtudni Lokiról, Thorról, Asgardról, és mindenről, ami a skandináv mitológiához kapcsolódik, így aztán beleástam magam a témába, jegyzeteket, vázlatos rajzokat készítettem, olvastam és olvastam. Meg kell valljam, beleszerettem a témába. És persze Loki csak még szimpatikusabbá vált a mondák elolvasása után.
A filmhez azonban mindig visszatértem. Egyrészt mert tényleg kiemelkedő (szerintem), másrészt meg a Lokit alakító Mr. Tom Hiddlestone miatt. Amint megnéztem a filmet angolul, az első kiejtett szó után kiderült számomra, hogy Tom nem csupán tehetséges színész, de BRIT is (brit is = british, haha xD), ami csak tovább növelte a szimpátia-szintemet.
Néhány gondolat Lokiról, a viselkedéséről, és hogy miért vált "rosszá".
Nos, meg kell mondanom: Loki nem rossz, és a legkevésbé sem gonosz. Mindenkinek figyelmébe ajánlanám a Thor-ból törölt jeleneteket, ahol Loki és Thor beszélgetnek vagy három percig, de ott igen sok minden kiderül. http://www.youtube.com/watch?v=o7BG-f5yjN0&feature=share&noredirect=1
Loki egy véletlen folytán rájön, hogy ő valójában jégóriás, és, hogy Odin, akit az apjának hitt, valójában a tartós béke megteremtésére akarja felhasználni őt, így aztán belőle sohasem lehet király, még esélye sincs rá, hiszen nem asgardi. Emellett ott van Thor, aki meggondolatlan, önfejű, fennhéjázó, és nem vesz figyelembe semmit önmagán és saját érdekein kívül. Loki először csak meg akarja óvni Asgardot Thor gyerekes uralkodásától. Ez tény. Sif egy hülye picsa, aki bele van esve Thorba, és nem látja Loki valódi szándékát.
Loki minden lépése ezután (kivéve a Pusztító) azt vette célba, hogy bebizonyítsa Odinnak, hogy méltó arra, hogy a fia legyen, méltó a trónra, hogy egyenlővé váljon Thorral. Laufey megölése (amit már akkor eltervezett, mikor elment Jötünnheimbe, hogy "árulást" kövessen el)... Megölte a valódi apját, hogy bebizonyítsa Odinnak a rátermettségét, hogy megfékezze a háborút, és ezért akarja elpusztítani Jötünnheimet is. Hogy bebizonyítsa Odinnak, hogy nincs szükség arra, hogy mindig fogják a kezét (mint Thornak), hogy képes cselekedni, hogy képes lenne a saját fajának összes tagját megölni, csak, hogy elkerüljék a háborút, amit ugye Thor nagy ügyesen elindított. Az volt a terve, hogy megöli őket, és Asgard ünnepli majd őt, aki megszabadította a birodalmat a veszedelemtől, méltó arra, hogy Odin a fiának nevezze, méltó lesz a trónra, egyenlő lesz végre Thorral. De mikor Odin megszámlálhatatlanul sokadszorra is elutasítja, hogy "Nem, Loki...", akkor rájön, hogy soha senki nem fogja elismerni őt, és elfogadni őt, örök számkivetett lesz, ezért elengedi a jogar végét, és a (látszólag) semmibe vész.
Ennyit a filmes Lokiról. Ezzel csak azt akartam mondani, hogy teljes mértékben megértem Lokit, értem a tetteinek miértjét, és még ha nem is értek vele egyet, nem csodálkozom azon, hogy idáig fajultak a dolgok.
És persze van néhány apró dolog, ami a filmben kicsit elüt a mitológiától...
Kezdetnek vegyük csak az alaphelyzetet. Loki nem Odin fia, hanem a fogadott testvére. Laufey nem Loki apja, hanem az anyja, Loki apját Fárbautinak hívják. És odáig oké, hogy jötünnök, de a jégóriások otthona nem Jötünnheim, hanem Niflheim, valamint a jégóriások neve hrimthurs. A jötünnök "szimpla" óriások. Bár élnek jötünnök Niflheimben is, a valódi jégóriások akkor is a hrimthursok.
Ezen kívül Thornak Sif a felesége, Lokinak van egy ex-felesége, Angrboda, akitől születik három utódja: Fenrir, a hatalmas és kegyetlen farkas, Hél, egy teremtmény, akit Odin száműz Niflheimbe, hogy a halottakat a kilenc alvilágba sorolja be, és Jörmungand, a kígyó, akit Odin belevet a tengerbe, amely körbefogja Midgardot (a Földet). Következő Loki-feleség: Sigyn, aki segít Lokinak, miután az istenek Nárinak (szintén Loki fia) a beleivel kikötözik egy sziklához, és Skadi istennő egy kígyót helyez fölé, hogy a méreg csöpögjön Lokira míg el nem jön a Ragnarök (világvége). Sigyn egy tálba gyűjti a mérget, de mikor elmegy, hogy kiürítse azt, Lokira csöpög a méreg és olyan hevesen szenved, hogy földrengéseket idéz elő.
Ez volt a mitológia-része a dolognak. Oldalakon keresztül tudnám még ecsetelni a mitológiás epizódokat, de nem teszem. Nagyon jó sztorik vannak, jókat nevetek rajtuk általában, főleg mikor Loki beoltja a többi istent, de olyan eleganciával, hogy öröm olvasni xD
És a végére egy kis idézet.
Loki: Nervous, brother?
Thor: Have you ever known me to be nervous?
Thor: Have you ever known me to be nervous?
Loki: There was the time in Nornheim...
Thor: There wasn't nerves, brother, it was the rage of the battle. How else could I have fought my way through a hundred warriors and pulled us out alive?
Loki: As I recall I was the one who veiled us in smoke to ease our escape...
Thor: Some do battle, others just do tricks.
*Thor gets his helmet*
Loki: Nice feathers.
Thor: You don't really want to start this again, do you, Cow?
*Thor gets his helmet*
Loki: Nice feathers.
Thor: You don't really want to start this again, do you, Cow?
Loki: I was being sincere!
Thor: You are incapable of sincerity.
Thor: You are incapable of sincerity.
Loki: Am I? I've looked forward to this day as long as you have. You're my brother and my friend. Sometimes I'm envious, but never doubt that I love you.
Thor: Thank you.
Loki: Now give us a kiss.
Thor: Stop.
*both laughing*
((o(TTwTT)o))
*both laughing*
((o(TTwTT)o))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése