Az utóbbi egy évben magam mögött hagytam tizenkét lépcsőfokot. Sok mindent tanultam, még többet veszítettem, és olyan dolgokat nyertem, amikről addig álmodni sem mertem. Értékes tizenkét lépcső sötétlik mögöttem.
Eljött az idő, hogy fellépjek a tizenharmadikra, ahol minden eldől, ahol meghalok, vagy megmenekülök, csupán a szerencse játéka, aki ha nem kedvel, kajánul nevet a képedbe, mikor sápadtan, dübörgő szívvel nem azt kapod, amit vártál.
Ma mindenképpen meghalok. Egy kis részemet mindenképpen eltemetem. Egy olyan részemet, amit ma elveszítek, ami soha többé nem tér vissza. És úgy fogok fellépni az átkozott tizenharmadik lépcsőfokra, ahogy illik; elszántan, határozottan, magabiztosan, és mindent megteszek, hogy túléljem.
Riku!
VálaszTörlésMég egyszer sok szerencsét a mai naphoz, bízok benne, hogy jól fog sikerülni!:) Sokszor hallom, hogy az emberek azt mondják: Vannak dolgok, amiket csak egyedül lehet véghez vinni.
De én azt gondolom, ez nem teljesen igaz. Az ember soha nincs egyedül. Még akkor is, amikor a lehető leglehetetlenebb helyzetben van, mindig létezik valaki, aki mellette áll és támogatja mindenben. Ha más nem is, de az biztosan akiben hisz. Itt gondolok, talán pont Istenre, vagy akárki másra, aki hozzád közel áll. Talán csak önmagadban hiszel. De te is egy olyan személy vagy, aki melletted áll nem? :) Lehet, hogy csak arra a kis időre, amíg szükséged van rá, hogy veled legyen, de ott van. Aztán, mint mondtad, meghal. Mindennap meghalunk egy kicsit. Minden percben változunk, haladunk előre rendíthetetlenül, akkor is, ha nem akarunk. Az a kis rész, aki most meghal benned, biztosan jó helyre kerül. Eljött az ideje, így nyugovóra tér, hogy átadja a helyét valami/valaki másnak.
Hm...Tudod, amikor írok neked valamilyen megjegyzést, az mindig olyan spontán. Nem gondolkodom azon, hogy, hogyan reagálsz majd rá, egyszerűen csak leírom. Muszáj, leírnom! *nevet* És mint most is, akkor gondolkodok el, hogy van-e értelme annak, hogy én ezeket elmondom neked, amikor már majdnem kész a megjegyzés. (^.^")>
De az az igazság, hogy jó veled ezeket megbeszélni és eddig nagyon toleratívan fogadtad, úgyhogy újból és újból bátorkodom neked írni. ^_^
Ne de hogy visszatérjek az eredeti témához, lépj fel szépen arra a lépcsőfokra úgy, ahogyan illik és ne nézz vissza, mert ott már nem az számít, hogy mi volt, hanem hogy mi lesz. :) Sok szerencsét!