Tegnap. Hű, sok minden történt, olyan dolgokat is megtudtam, amikre egyáltalán nem oltam kíváncsi, de ezt majd később.
Angol érettségi. Köszönöm az érdeklődésed, Dante! \(^v^)/ Jól esett, hogy még ezt is észben tartod, de tényleg! (^.^) Szóval. Az a lány, akinek előttem kellett volna jönnie, ő már az írásbelire sem jött el, szóval szóbelin sem jelent meg, ezért én voltam a második. Először egy kis bemutatkozást, megpróbáltam leküzdeni az idegességemet, aztán húztam egy borítékot. Hát, elsőként a rádióról kellett beszélni, milyen szerepe van a rádiónak, aztán össze kellett hasonlítanom a tévét és a rádiót. Következő volt a vita. Az volt az állítás, hogy "Az űrktatás a földi forrásaink elpocsékolása". Én már vagy három napja éreztem, hogy valami űrrel kapcsolatosat fogok húzni, de komolyan xD. Gyorsan lepörgettem, hogy mellette, vagy ellene tudok több érvet felsorakoztatni (sosem azt kell választani, amit valójában gondolsz, hanem amiről többet tudsz mondani xD), erre ugye volt harminc másodpercem, aztán végül mellette érveltem. A vizsgáztatóm szerintem nem volt valami nagy ász angolból, legalábbis a kiejtéséből ítélve, de mindegy. Tegnapelőtt este még elkaptam a Trónok harca egy ismétlését, angolul, felirat nélkül, és megint olvadoztam, hogy "Kjá, british akcentus *w*". Úgyhogy brit angollal beszéltem végig. A vita után képleírás következett, a téma a sport volt. Sport, mint szórakozás, professzionális sport, extrém sportok, a sport hozzátartozik az egészséges életmódhoz, meg ilyenek. Ezekkel kapcsolatban beszéltem vagy hét-nyolc percig, aztán a vizsgáztatók közölték, hogy köszönjük, veri nájsz volt, és mehettem.
Daisukét még megvártam, mert ő utánam jött, aztán beültünk kávézni *w*. Daisuke a lehető leghülyébb témákat húzta xD. Úgy nevettem... Iskola utáni szakkörök, aztán a vita az volt, hogy az autópályákon fel kell-e emelni a sebességhatárt 130-ról 160-ra, a képleírás meg ilyen irodai munkákról volt... xD Szegény Daisuke, olyan peches témákat húzott, hogy az már fájt xD.
Ezek után szaladtam haza, aztán részt vettem életem első zenekari próbáján. Nos, őő, hát, hogy is mondjam... Énekeltem, de... annyira lámpalázas voltam, hogy mit fognak szólni a többiek, hogy nem tetszik nekik a hangom, meg ilyenek, hogy kezem, lábam, hangom, mindenem remegett. DIM SCENE-t kellett énekelnem. Kellett volna, jobban mondva xD. Egyszerűen kipergett a fejemből MINDEN. Nem emlékeztem a szövegre, pedig, ha ezerszer nem énekeltem el már korábban, akkor egyszer sem. Tudom a szöveget, bármikor bárkinek, betűre pontosan elmondom, de akkor egyszerűen elfelejtettem. Soha nem történt még velem ilyen. Aztán kicsit lenyugodtam, és elénekeltem még egyszer, akkor már fogjuk rá, hogy jobban ment, a végére bele is lendültem, azt mondták, hogy jó volt, de... Halottam a hangomat a mikrofonból, és én eddig úgy voltam vele, hogy hát nincs is nekem olyan rossz hangom, de így, hogy rendesen visszahallottam... Egyrészt baromi illúzióromboló volt, hogy nem tudok olyan mélyen énekelni, mint Ruki (bár amúgy nem tudom, mit vártam, én lány vagyok), másrészt pedig, elbizonytalanodtam a hangomat illetően. A többiek azt mondták, hogy jó volt, de nem tudom, hogy azért mondták-e, hogy megnyugtassanak, és közben szar volt, vagy azért, mert tényleg jónak gondolják. Mindegy, ez majd később még kiderül.
Aztán Efef kiborult, mert a hat szám közül (főként a dobos miatt) még csak hármat tudnak normálisan eljátszani, és jövőhéten fellépés, és Efef nagyon sok mindent feláldozott a próbákért, és nem látja eredményét, és iszonyatosan kiborult emiatt. És (van nekem egy hibám[?], hogy) könnyen beleérzem magam más helyzetébe, és én éreztem magam rosszul, meg lecseszve, és ez rányomta a bélyegét az egész napomra.
Na még ezek után felmentünk Naoékhoz, megnéztünk egy thaiföldi horrorfilmet, ami inkább ilyen igazságszolgáltatós film volt horrorisztikus keretben, de jó volt! A végén olyan fordulat volt, amire kábé senki nem számított, és tetszett a film. Közben megint volt egy jó kis veszekedés Mitami meg a barátja közt, de erről nem akarok beszélni.
Aztán hazajöttünk esőben xD.
Annyi béka van a kertünkben, hogy hű o.O De olyan aranyosak, ahogy ott ugrándoznak ^.^
Ma meg, ahogy kiültem a lépcsőre, láttam egy rigót vadászat közben. Tök érdekes volt, csak úgy cibálta szegény gilisztát ki a földből. Aztán repült és vitte a fiókáinak. Nem tudom, miért, de úgy jó volt megfigyelni, azt hiszem, még sosem láttam így konkrétan, hogy ez hogyan is történik.
Nos, szóval, szép hosszú bejegyzést sikerült kerekítenem, de ez van. A tegnapi egy eseménydús nap volt.
Megyek, hajat mosok, mert tegnap az eső galád módon inkább csak ártott a hajamnak, mint jót tett.
Nem szeretem az esőt xD.
雨好きじゃねーし。
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése