Ruki san ma közölte, hogy valószínűleg lázas. Mondtam neki, hogy maradjon otthon, és igyon neocitránt és ne jöjjön értem a sulihoz xD. Najó, ez elég béna április bolondja volt, de twitterre tényleg írta, hogy úgy néz ki, hogy láza van... Szóval, jobbulást, Ruki san!
Ma ritka degradáló napom volt, de matekból (!!) remekeltem, úgyhogy büszke voltam magamra. Szinusztétel meg szögfüggvények volt a téma, és eddig ki nem állhattam, de valahogy belemászott a fejembe a lényege, szóval boldogság van (´ V ` )
És most itthon ülök, és szerintem Dikompozíson Bjútít fogok lesni. Tiszta nosztalgia-hangulatom van.
És majd várom, hogy az öcsém, meg a bunkó osztálytársai hazaérjenek, én meg pesztrálhatom őket. De ha beisznak, és hányni fognak, én felnyalatom velük az egészet. De már az idegeskedésen túl vagyok, most már csak stresszes és frusztrált vagyok. De nem baj, mindjárt kitombolom magam.
Akartam ma valami értelmeset is írni, de annyira nem megy, pedig elég sok minden történt útközben.
Jaj, nemrég megtaláltam egy kis füzetkémet, amibe két éve a repcsin elkezdtem írni, hogy mit álmodtam, közvetlenül azelőtti napon, hogy hazautaztam volna Tokióból, és feljavítva, befejezve leírtam. Életem legszebb, legmeghatóbb álma, és minden részletére emlékszem, minden apró kis mozdulatra, még arra is, hogy a szereplői mit mondtak. Azért nem töltöm fel ide, mert erőteljes MarySue, mint általában az álmok (tekintve, hogy általában mi vagyunk a főszereplői a saját álmainknak), de akkoris. Szóval lehet hogy egyszer majd később feltöltöm, de egyelőre nem.
Erről az álmomról eszembe jutott még egy, ami nagyon durva volt, azért, mert bekövetkezett. Konkrétan megálmodtam, hogy Rukinak el fog menni a hangja, és mint tudjuk ez augusztus környékén egy koncerten a Ruki torkában kialakult ödéma miatt ez be is következett. Szóval, az nagyon szíven ütött. De mindegy, érdekes álmaim voltak már, van, amire nagyon szívesen emlékszem vissza, az ilyen fontosabbakat, meg érdekesebbeket nagyon meg tudom jegyezni.
Kezd megnőni a hajam... Pedig még mindig erőteljesen rövid, csak úgy érzékelhető, hogy már nem olyan rövid, mint volt. És nyáron festetés lesz, mert anya végre megengedte... (-.-) Végül is, csak három éve nyúzom, hogy engedje meg, de érettségi végéig még ki kell tartanom a világosbarna-sötétszőke féle szín mellett. Aztán érdekes színe lesz neki :3 Már nagyon várom.
Szerettem volna, ha ma Chiyu el tud jönni, írtam neki sömöst, jó lett volna, ha nem egyedül kell átvészelnem öcsém osztálytársas akcióját... De Chiyu nem tud jönni, pedig jaj, a péntekeket általában együtt töltjük mostanában.
Na jó, megyek belemerülök a Bomló Szépség minden gyönyörűségébe, és tombolok.
Bájbáj
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése