2011. április 2., szombat

AN UNBEARABLE FACT

Hát igen, ez egy elviselhetetlen tény. Öcsém osztálytársai itt vannak és maradnak is, sőt, még jön vagy hat estefelé, de tegnap...
Az egyik, alig érkezett meg, máris hányt. Aztán ezt megismételte kábé háromszor. Aztán el is húzott aludni, hál' Istennek, és maradtunk hárman.
Egy darabig még tűrték a Ripítiddo káuntoreszü erá-t (értsd: Repeated Countless Error), aztán megnéztünk egy borzasztó amerikai vígjátékot (Kellékfeleség), amiben ráadásul még Adam Sandler is játszik, a női szerepekben tetszelgő picsákról nem is beszélve. Végül volt benne pár poén, de két lóval se tudnának elhúzni, hogy nézzem meg még egyszer. Aztán Metallica koncertet néztünk, és hát meg kell mondjam, nem voltam elájulva tőlük. Nagyon ott vannak zeneileg, ezt nem vitatom, de úgy semmi nem volt, ami megfogott volna abban az együttesben. Utána DIM SCENE-t néztünk, csodálkoztam hogy három évvel fiatalabb fiúkat rá lehet venni arra, hogy japán koncertDVD-t nézzenek, dehát sikerült. És még tetszett is nekik. Vagyis, ők ezt úgy fogalmazták meg, hogy "Némmá, ez nem is olyan szar!". Persze, hogy nem.
Viszont annyi cigit elszívtak, hogy az fájdalom. Reggel le kellett lépnem matekra, és mondtam édesöcsémnek, hogy pakoljon el maguk után (reggeli, csikkek, ágy/kanapé szétfetrengve, ablaknyitás satöbbi), és hazaértem, és minden pontosan ugyanúgy, ahogy reggel itt hagytam. Kivéve, hogy még a tévé is be volt kapcsolva, a három jómadár meg lenn pingpongozott az udvaron. Puszi.
Úgyhogy ügyeletes bejárónő szerepet vettem magamra. Egy ilyen cselédruha kéne még, és tökéletes lenne a kép, komolyan (-.-) De a másik kettő se kérdezné meg, hogy segíthet-e valamit. Oké, értem én, hogy ők a vendégek, de én például, ha egy osztálytársamnál szétugrálnám a ganze nappalit, nem hagynám csak úgy ott, hogy majd megcsinálja valaki. Azaz én (=.=;) Vigasztal, hogy már csak ez az egy nap van, de most már cigitilalom lesz lakáson belül, mert az életben nem fogjuk tudni kiszellőztetni ezt a bűzt. És ez a gáz, hogy én is dohányzok, de ez már nekem is több kettőnél. Lehet, hogy az ajtót is ki kéne tárni...
Lehet, hogy ma jön Chiyu, megígérte, hogy megkérdezi anyuját. Merthogy ma még jönnek vagy négyen az öcsém osztálytársai közül, és én nem akarom ezt egyedül átvészelni. Tegnap csak két gyerek volt, ebből az egyik éjfélkor már csucsult, szóval gyakorlatilag csak egy volt. És a mindig problémás öcsém most egész normális volt. De ettől a tömegtől ettől nagyon félek. Inni is fognak, feltételezem, meg pipázni akarnak, meg gondolom dohányozni, és hát azért álljon már meg a menet... Nem tudom még, hogy mit fogok csinálni. Már van néhány terv, hogy mi lesz, ha elszabadul a Pokol, de ha ez megtörténik, az akkori tetteimet senki nem köszöni majd meg...
Kéne valami értelmeset és hasznosat csinálni (törifeladatsor, matekfeladatsor, töri ismétlés...). Kedvenceim. Na, próbálkozok.

Bájbáj

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése