Sabishinbou

Tegnap olyan történt velem, amilyen még soha. De komolyan, én annyira meglepődtem.
Elszenvedtem magam matekra, és azt terveztem, hogy jövök haza interjút fordítani, mert hát nincs itthon senki, nekem meg úgy sincs jobb dolgom. Nos, nem így történt. Szálltam volna fel a buszra, és valaki megböködte a vállam. Gondolom hiába próbált megszólítani, Ruki san üvöltött a fülemben (Odore, fall down mr. Vermin, fall down, last show), és megkérdezte, hogy hol vettem a (GazettE feliratos) pulcsimat. Aztán nem szálltam fel a buszra, és beszélgettünk egy darabig, aztán mondta, hogy a többiek már ott várnak rá, és ha van kedvem, menjek oda köszönni meg ilyesmik. Hát meglepődtem rendesen, de mentem, és mint kiderült kapásból öt embert ismertem látásból xD Kicsi ez a város. Aztán mondták, hogy ők éppen Mitsuhoz tartanak szalonnát sütni, és Mitsu felajánlotta, hogy menjek velük.
Annyira meglepődtem, mindenki olyan közvetlen volt, meg aranyos, meg nem is tudom. Nagyon váratlanul ért a meghívás, de nagyon boldog lettem, így velük tartottam.
Száz százalékosan megérte xD. Te jó Isten, nem tudom, mikor nevettem ennyit utoljára. A szalonnasütést is kiviteleztük az iszonyatos szél mellett, és még aláfestő zenénk is volt. Mitsu szobájából K-pop szólt, a szomszédból meg jóóó magyar mulatós xD Olyan mix jött össze, eszembe jutott, hogy afterpartikon is így kéne xD. Szóval, remélem, találkozok még velük, mert hihetetlenül jó napot kerekítettek nekem a tegnapomból.

Így aztán az interjúfordítás szerintem mára csúszik, csak még törit is kéne tanulni, mert abból természetesen sosem elég.

Letöltöttem a Pura anmonaito-ját, jelenleg azt hallgatom, de azt hiszem, nincs vége a szerelemnek. Sőt. *szerelmesszerelmes*