Tragedy

Lefordítottam a Ryoga-interjút, és szívből sajnálom, hogy ennyi ideig húztam-nyúztam, de kedden a szerdai töri (ismétléses) dogára tanultam (írtam is, hál' Istennek -.-;), tegnap pedig az életben maradásért küzdöttem. Még a múlt héten megfáztam, és tegnap tetőzött a betegség, és azt hittem egyszerre fog felrobbanni a fejem, a torkom, meg az arcom. Ez egyébként hihetetlen, hogy nekem rendszeres időközönként, szerdán mélypontjaim vannak...
A fordítás egyébként nem volt olyan vészes, mint amilyenre számítottam. Szóval, Ryoga egyszerűen beszél. Volt vagy öt ismeretlen szó az egészben, és ezt sikerélményként könyveltem el. Annak ellenére, hogy már majdnem két éve hazajöttem, nem felejtettem sok mindent (legalábbis úgy tűnik), és nem tudom, minek köszönhető ez, de iszonyatosan hálás vagyok annak a valaminek.

Iskola. Osztályfőnököm volt olyan szíves ma, és lediktálta, hogyan kell érvelő fogalmazást írni. Csak hát, hogy is mondjam.. már írtunk eddig hármat. De végre megtudtuk, hogy hogyan kellene szakszerűen felépíteni egy ilyen dolgot.

Aztán. Megjelent hivatalosan is az Anmonaito by Pura, úgyhogy a Kenken által betwittelt linkről meg is néztem a Thirteenth Friday-t. Elvont és imádom. A Purát nem lehet nem szeretni.
Újdonságokról jut eszembe, május huszonöt, VORTEX! És megint Rukival álmodtam. Láttam a VORTEX szövegét, de semmire nem emlékszem belőle (T__________T) Ha megjegyeztem volna valamit, lecsekkolhatnám, hogy tényleg megálmodtam-e xD. Mindegy.

Holnap matek-kisérettségi, és annyira utálom, hogy az szavakkal kifejezhetetlen. De azért ma még megyek matekra.

Tegnap megmutatta Aba a tablónkat, és esős. Eső van rajta, a színei pedig lehangolóak. Ránézek és elmegy tőle az életkedvem. De az osztályból huszonketten megszavazták (harminchatból), úgyhogy az lesz. Aikának sem tetszett, ő próbálta nagyon mondani, hogy legyen élénkebb, meg Arisu is, de hát le lettünk szavazva, úgyhogy lényegében mindegy.

Valamiről akartam még írni, de elfelejetettem. Lehet, hogy csak annyit, hogy szeretem Takeru blogbejegyzéseit.