Hol is kezdjem..?
Nem akarom leírni a hétvégémet. Nem mintha nem lett volna jó, csak nincs kedvem. Lusta is vagyok (nem múló rossz szokásomhoz híven) meg nem is vagyok mesélős hangulatban.
Függőségekről akartam írni.
Milyen furcsa, hogy minden ember függ valamitől. Nincs olyan, aki mindentől teljesen független, mert akkor az az ember már nem él.
A saját függőségeimet végiggondolva.. Nagyon sok egészségtelen dolog tartozik ide. Ott van a kávé, ami nélkül nem igazi már a reggel, ott a cigaretta, amit nem tudok letenni (már idáig jutottam, elég szégyenletes és szánalmas, de ez van), ott van a csoki iránti függőségem, amit nem tudok kinőni, és hát a csoki sem tartozik a hű-de-egészséges dolgok közé.
Lassan öt éve függök a japán zenétől is. Főleg a GazettE-től. Túl sok mindent kaptam tőlük ahhoz, hogy valaha is elfelejtsem őket, vagy elhagyjam ezt a stílust. De alapvetően a zene is függőséget okoz. Egy normális ember esetében mindenképpen. Mert a zene akaratlanul is nagyon sok mindenben segít. Ha szomorú vagyok, beteszek valami igazán depressziósat, és elmerülök a bánatomban, hogy aztán könnyebb legyen kilábalni. Ha jó kedvem van, ugrálós, még jobban felpörgök, ha van zenei aláfestés. Nem fogom minden hangulatomat jellemezni, azt hiszem, mindenki tudja, miről beszélek ilyenkor.
Lassan fél éve van egy újkeletű függőségem is. Egyre erősebb. Néha elgondolkodom, vajon lehet-e még ennél is erősebb, de minden egyes nappal emelkedik egy picit az a bizonyos képzeletbeli grafikon. Mindentől függök, amiről eszembe jut, de tőle magától függök a leginkább. Nos, ha valaki nem jött volna még rá; szerelmes vagyok. És ennél boldogabbá még sosem tett semmi, hogy ő a legfontosabb és legértékesebb függőségem. Lehet, hogy ez sem a legegészségesebb függőség, de ez már rég nem érdekel.
Mi van még? Jaj, tényleg, hát a gép. Hiába, függő vagyok, bármennyire gáz is. Bár ez nem hiszem, hogy bárkit is meglepne a mai világban.
Óra-függő is vagyok. Teljesen rosszul leszek, ha nincs rajtam az órám, olyan kényelmetlen hiányérzetem lesz.
Dióhéjban asszem, ennyi.
Nem tudom valójában minek írtam ezt le, csak jól esett összeszedni ezeket. Szerintem érdekes, hogy mindenki függ valamitől, mert ez valamennyit elárul abból, hogy milyen is az a személy. Jelen esetben, hogy egy hülye kávés-dohányos japán-rajongó vagyok xD
De hát, ez is valami.
2011. november 28., hétfő
2011. november 24., csütörtök
Generation
Egy korábban szerzett tapasztalat:
Nagy bevásárlóközpont, szokásos rongulás, csak az, ahogy tőlünk megszokott, és aztán befagytunk. Hogy mitől? Egy anyuka jelent meg a színen két év körüli bubukájával, aki ült a babakocsiban, és a kezében... nos a kezében egy iPad vagy mi a szösz volt, és láthatólag minden logika nélkül böködte a képernyőt, amin valami autós-üldözős játék futott. Sznupula Kedvessel csak így álltunk és leesett állal bámultuk azt, amiről nem mertük elhinni, hogy létezik.
Eltorzult gépfüggő-, és internet-genereáció... a miénk? Nem. Majd akik most nőnek fel.
Valamelyik nap 9gag-en láttam egy Harry Potter-es képet, ilyen hét kötetet, tíz évnyi filmforgatást feldolgozó képet, és a kedvenc képkockám felirata ez volt: "Megkerestük a Követ, megtaláltuk a Kamrát, kiszabadítottuk a foglyot, kiválasztott minket a Serleg, vállvetve harcoltunk a Renddel, tanultunk a Hercegtől, urai lettünk az Ereklyéknek. Mi vagyunk a Harry Potter-generáció."
És olyan jó erre gondolni. Én tényleg a Harry Potter-könyvekkel nőttem fel, miattuk szerettem meg az olvasást, gyakorlatilag Harry Potter-en tanultam meg olvasni.
Ez most nem támadás, vagy valami, de a Harry Potter sokkal többre tanít meg, mint a Twilight valaha is fog bárkit is. Lehet, hogy a Twilight romantikusabb, de a Harry Potter fényévekkel igényesebb, fantáziadúsabb, változatosabb minden szempontból.
Én olvastam a Twilightot. Igaz, hogy csak az első két kötetet, de egyáltalán nem ragadott meg benne semmi. Azért olvastam el, hogy rájöjjek, mi az, ami ennyire népszerűvé tette. Rájöttem. Nem tetszett. Ennyi a történet. Szegényes a szókincse (ez a magyar fordításban nem látszik, de az eredeti valami borzalmas ilyen szempontból), a sztori lerágott csont, sablonos, és nem szolgál meglepetésekkel. Nincsenek benne köteteken átívelő összefüggések, közel sincs benne annyi zsenialitás, mint a Harry Potterben. Rowling egy világot teremtett meg. Meyer feldolgozott valamit, amit előtte már oly sokan megtettek előtte. És ha már vámpírok, akkor inkább Anne Rice, vagy Darren Shan. És nem tudom, ki hogy van vele, de én tizenegy évesen nagyon vártam a levelet Roxfortból (meg még tizenkét évesen is, hátha csak késtek egy évet xD), arra viszont sosem vágytam, hogy egy Edward-szerű figura megjelenjen az életemben.
Nem tudom, hogy jött most ez, de le akartam írni. Bár, nem kellene összehasonlítani ezt a két művet, mert teljességgel összehasonlíthatatlan. Mindegy, ez puszta véleménynyilvánítás volt.
Nagy bevásárlóközpont, szokásos rongulás, csak az, ahogy tőlünk megszokott, és aztán befagytunk. Hogy mitől? Egy anyuka jelent meg a színen két év körüli bubukájával, aki ült a babakocsiban, és a kezében... nos a kezében egy iPad vagy mi a szösz volt, és láthatólag minden logika nélkül böködte a képernyőt, amin valami autós-üldözős játék futott. Sznupula Kedvessel csak így álltunk és leesett állal bámultuk azt, amiről nem mertük elhinni, hogy létezik.
Eltorzult gépfüggő-, és internet-genereáció... a miénk? Nem. Majd akik most nőnek fel.
Valamelyik nap 9gag-en láttam egy Harry Potter-es képet, ilyen hét kötetet, tíz évnyi filmforgatást feldolgozó képet, és a kedvenc képkockám felirata ez volt: "Megkerestük a Követ, megtaláltuk a Kamrát, kiszabadítottuk a foglyot, kiválasztott minket a Serleg, vállvetve harcoltunk a Renddel, tanultunk a Hercegtől, urai lettünk az Ereklyéknek. Mi vagyunk a Harry Potter-generáció."
És olyan jó erre gondolni. Én tényleg a Harry Potter-könyvekkel nőttem fel, miattuk szerettem meg az olvasást, gyakorlatilag Harry Potter-en tanultam meg olvasni.
Ez most nem támadás, vagy valami, de a Harry Potter sokkal többre tanít meg, mint a Twilight valaha is fog bárkit is. Lehet, hogy a Twilight romantikusabb, de a Harry Potter fényévekkel igényesebb, fantáziadúsabb, változatosabb minden szempontból.
Én olvastam a Twilightot. Igaz, hogy csak az első két kötetet, de egyáltalán nem ragadott meg benne semmi. Azért olvastam el, hogy rájöjjek, mi az, ami ennyire népszerűvé tette. Rájöttem. Nem tetszett. Ennyi a történet. Szegényes a szókincse (ez a magyar fordításban nem látszik, de az eredeti valami borzalmas ilyen szempontból), a sztori lerágott csont, sablonos, és nem szolgál meglepetésekkel. Nincsenek benne köteteken átívelő összefüggések, közel sincs benne annyi zsenialitás, mint a Harry Potterben. Rowling egy világot teremtett meg. Meyer feldolgozott valamit, amit előtte már oly sokan megtettek előtte. És ha már vámpírok, akkor inkább Anne Rice, vagy Darren Shan. És nem tudom, ki hogy van vele, de én tizenegy évesen nagyon vártam a levelet Roxfortból (meg még tizenkét évesen is, hátha csak késtek egy évet xD), arra viszont sosem vágytam, hogy egy Edward-szerű figura megjelenjen az életemben.
Nem tudom, hogy jött most ez, de le akartam írni. Bár, nem kellene összehasonlítani ezt a két művet, mert teljességgel összehasonlíthatatlan. Mindegy, ez puszta véleménynyilvánítás volt.
2011. november 16., szerda
B×××h please...
Két dologról fogok most írni, és egyiknek semmi köze a másikhoz, de ez mindjárt kiderül.
Nos, az egyik... Miért van az, hogy egyes párok úgy érzik, hogy a nagy nyilvánosság előtt kell bizonyítaniuk, hogy ők mennyire de nagyon szeretik egymást? Nem az zavar, ha megölelik egymást, egy-két lájtos csók a bánomisén-kategória, de mikor már épp csak, hogy nem... khm. Szóval, az már zavaró. Miért kell nyilvános helyen (pl. buszon?!) olyan helyekre nyúlkálni, ami amúgy a négy fal közé való, meg csak kettejükre tartozik?
Hétfőn Sznupula Kedvessel beültünk kávézni, és van dohányzós meg nemdohányzós részleg. A dohányzó részen van egy elég nagy kanapé-szerűség félkörben, ahol körülbelül öt ember tudna helyet foglalni. Namost. Ott ült egy bizonyos pár, akik mellé ugye nincs pofája az embernek betrollkodni, de. Egyrészt ott nyalták-falták egymást, ami mondom, lájtosban nem baj. De ez nem lájtos volt. Ráadásul még csak nem is dohányoztak, így akik neadjisten rá szerettek volna gyújtani, el lettek vágva ettől a lehetőségtől (gyönyörű magyar mondat lett, de nem ez a lényeg). A végén már a kiszolgáló ment oda, hogy ha nem áll szándékukban füstölni, akkor legyenek már olyan drágák, és költözzenek át a nemdohányzó részbe.
De komolyan. Ott ült egy másik pár (alapból egymással szemben) és hébe-hóba áthejoltak az asztal fölött egy puszira. Nem elég ennyi? Mikor ketten vannak valahol, azt csinálnak amit akarnak, bánja a fene, de ha a fél aréna azt nézi, hogy mindjárt ledőlnek a kanapéra és eksönölnek, szerintem elég kellemetlen a körülöttük ülőknek. Nekik nem az?
No mindegy...
A másik.
Mostanában álmomban folyamatosan vagy meg akarnak ölni, vagy tényleg megölnek. Egyszer sikerült elkerülnöm, mikoris szabályosan térden állva könyörögtem az életemért.
Japánban dolgoztam egy irodában, de valamiért az üzletemberek fellázadtak, és konkrétan szétverték az egész épületet és mindenféle vágóeszközökkel elkezdték irtani a külföldieket. Na, ekkor bemenekültem egy üzletbe, hogy elrejtőzzek, de egy nő utánam jött, és egy darabig sikerült elrejtőznöm előle, de aztán rám talált és már nagyon azon volt, hogy leszúrjon, de aztán mint mondottam, megkímélte az életemet. Ezek után bujkálásból és menekülésből álltak a napjaim, nem mehettem ki az utcára, mert félő volt, hogy megölnek, de a nő elrejtett a házában, és ott biztonságban voltam.
Na, egy ilyen álom után felvetődik bennem a kérdés: biztos Japánban akarok én élni? Ez egy jel volt? Vagy miaszösz?
Másik álmom. Beszélgettünk csoporttársaimmal egy kirándulás kellős közepén, épp pihenő volt és leültünk egy hintára, mikor is figyelmesek lettünk egy nagyon ideges férfira. Kiabált meg minden, hogy ő ingyen nem dolgozik, meg ő pénz nélkül nem vállalja el azt a munkát, és hasonlókat. Valamilyen csodás okból kifolyólag tudtuk, hogy milyen munkáról van szó (de már elfelejtettem xD), viszont normális ember, akiben egy kis jóindulat is van, nem kért volna cserébe pénzt. Erre a mellettem ülő valakinek (nem tudom már, ki volt az) megjegyeztem, hogy némmá, milyen zsugori/kapzsi emberek vannak a földön. Halkan mondtam, de a férfi meghallotta, és előkapta a pisztolyát, és csak úgy lazán nyakon lőtt.
Tudni kell, hogy én, ha álmomban meghalok, nagyon nehezen halok meg. Így aztán egy nyakon lövés meg se kottyant nekem. A férfi ezt látva odajött hozzám, és közvetlen közelről fejbelőtt még vagy ötször, miközben én meg kalimpáltam, hogy ugyan hagyjon már békén. Aztán szép lassan (kábé negyed óra alatt) elkezdett elsötétülni a világ, lehunytam a szememet, és végtelen nyugalom árasztott el. Átgondoltam az életemet, és rájöttem, hogy végül is, már voltam hihetetlenül boldog, átéltem egész sok mindent, ismerhettem nagyszerű barátokat, és teljes megnyugvással haltam meg. Ez mindig így történik, mindig eláraszt egy földöntúli békesség, mikor meghalok. Aztán izgatott lettem (miután már meghaltam xD), hogy most kiderül, mi van a halál után. Csukva voltak a szemeim, de láttam magam körül mindent, megmozdulni viszont nem tudtam. És csak vártam és vártam, de SEMMI nem történt.
Ezek után ébredtem fel.
Na, ilyesmiket álmodok mostanában.
Jaj, meg hát Shén is meg akart már ölni xD Az nagyon félelmetes volt... xD
Nos, hirtelen ennyi. Lassan elindulok.
Nos, az egyik... Miért van az, hogy egyes párok úgy érzik, hogy a nagy nyilvánosság előtt kell bizonyítaniuk, hogy ők mennyire de nagyon szeretik egymást? Nem az zavar, ha megölelik egymást, egy-két lájtos csók a bánomisén-kategória, de mikor már épp csak, hogy nem... khm. Szóval, az már zavaró. Miért kell nyilvános helyen (pl. buszon?!) olyan helyekre nyúlkálni, ami amúgy a négy fal közé való, meg csak kettejükre tartozik?
Hétfőn Sznupula Kedvessel beültünk kávézni, és van dohányzós meg nemdohányzós részleg. A dohányzó részen van egy elég nagy kanapé-szerűség félkörben, ahol körülbelül öt ember tudna helyet foglalni. Namost. Ott ült egy bizonyos pár, akik mellé ugye nincs pofája az embernek betrollkodni, de. Egyrészt ott nyalták-falták egymást, ami mondom, lájtosban nem baj. De ez nem lájtos volt. Ráadásul még csak nem is dohányoztak, így akik neadjisten rá szerettek volna gyújtani, el lettek vágva ettől a lehetőségtől (gyönyörű magyar mondat lett, de nem ez a lényeg). A végén már a kiszolgáló ment oda, hogy ha nem áll szándékukban füstölni, akkor legyenek már olyan drágák, és költözzenek át a nemdohányzó részbe.
De komolyan. Ott ült egy másik pár (alapból egymással szemben) és hébe-hóba áthejoltak az asztal fölött egy puszira. Nem elég ennyi? Mikor ketten vannak valahol, azt csinálnak amit akarnak, bánja a fene, de ha a fél aréna azt nézi, hogy mindjárt ledőlnek a kanapéra és eksönölnek, szerintem elég kellemetlen a körülöttük ülőknek. Nekik nem az?
No mindegy...
A másik.
Mostanában álmomban folyamatosan vagy meg akarnak ölni, vagy tényleg megölnek. Egyszer sikerült elkerülnöm, mikoris szabályosan térden állva könyörögtem az életemért.
Japánban dolgoztam egy irodában, de valamiért az üzletemberek fellázadtak, és konkrétan szétverték az egész épületet és mindenféle vágóeszközökkel elkezdték irtani a külföldieket. Na, ekkor bemenekültem egy üzletbe, hogy elrejtőzzek, de egy nő utánam jött, és egy darabig sikerült elrejtőznöm előle, de aztán rám talált és már nagyon azon volt, hogy leszúrjon, de aztán mint mondottam, megkímélte az életemet. Ezek után bujkálásból és menekülésből álltak a napjaim, nem mehettem ki az utcára, mert félő volt, hogy megölnek, de a nő elrejtett a házában, és ott biztonságban voltam.
Na, egy ilyen álom után felvetődik bennem a kérdés: biztos Japánban akarok én élni? Ez egy jel volt? Vagy miaszösz?
Másik álmom. Beszélgettünk csoporttársaimmal egy kirándulás kellős közepén, épp pihenő volt és leültünk egy hintára, mikor is figyelmesek lettünk egy nagyon ideges férfira. Kiabált meg minden, hogy ő ingyen nem dolgozik, meg ő pénz nélkül nem vállalja el azt a munkát, és hasonlókat. Valamilyen csodás okból kifolyólag tudtuk, hogy milyen munkáról van szó (de már elfelejtettem xD), viszont normális ember, akiben egy kis jóindulat is van, nem kért volna cserébe pénzt. Erre a mellettem ülő valakinek (nem tudom már, ki volt az) megjegyeztem, hogy némmá, milyen zsugori/kapzsi emberek vannak a földön. Halkan mondtam, de a férfi meghallotta, és előkapta a pisztolyát, és csak úgy lazán nyakon lőtt.
Tudni kell, hogy én, ha álmomban meghalok, nagyon nehezen halok meg. Így aztán egy nyakon lövés meg se kottyant nekem. A férfi ezt látva odajött hozzám, és közvetlen közelről fejbelőtt még vagy ötször, miközben én meg kalimpáltam, hogy ugyan hagyjon már békén. Aztán szép lassan (kábé negyed óra alatt) elkezdett elsötétülni a világ, lehunytam a szememet, és végtelen nyugalom árasztott el. Átgondoltam az életemet, és rájöttem, hogy végül is, már voltam hihetetlenül boldog, átéltem egész sok mindent, ismerhettem nagyszerű barátokat, és teljes megnyugvással haltam meg. Ez mindig így történik, mindig eláraszt egy földöntúli békesség, mikor meghalok. Aztán izgatott lettem (miután már meghaltam xD), hogy most kiderül, mi van a halál után. Csukva voltak a szemeim, de láttam magam körül mindent, megmozdulni viszont nem tudtam. És csak vártam és vártam, de SEMMI nem történt.
Ezek után ébredtem fel.
Na, ilyesmiket álmodok mostanában.
Jaj, meg hát Shén is meg akart már ölni xD Az nagyon félelmetes volt... xD
Nos, hirtelen ennyi. Lassan elindulok.
2011. november 15., kedd
Lélekdarab / Hideg
Két novella. Mindkettő ma íródott, a Lélekdarab az év eleje óta gyülemlő feszültség, stressz, teher, szenvedésem egy részét hivatott levezetni. A Hideg egy olyan érzés-lánc következetében született, ami az iskolában ér minden nap.
- Eljöttél.
- Megígértem, hogy segítek.
- Emlékszem.
- Biztos, hogy ezt akarod?
- Biztos.
- Feladás. Menekülés. Ennyi ez csupán.
- Kétségbeesés. Tehetetlenség. Kín.
- Nos, ki hogyan fogalmazza meg. Hiszen, minden csupán nézőpont kérdése.
- Ne bölcselkedj, semmi kedvem ezt hallgatni.
- Tudom.
- Fájni fog?
- Feltételezem. Félsz a fájdalomtól?
- Már nem. Önmagamtól félek. A gátaktól, amit saját kezemmel építettem fel.
- Akaratlanul?
- Vagy akarattal. Végül is… mindennek oka van.
- A hit csodálatos dolog. Miben hiszel még?
- Már semmiben. Elvesztettem a hitnek gúnyolt fantáziámat.
- Hol?
- Valahol az úton. Egyre több szilánkját ejtettem ki a zsebemből.
- Próbáltad keresni őket?
- Egy darabig. De az idő ellopta mindet.
- Furcsa. Az idő segíteni szokott.
- Ezúttal nem. Úgy érzem, készen állok.
- Vágjunk bele?
- Igen.
A férfi közelebb lépett a lányhoz. Penge villant, emlékek jelentek meg. Lecsorogtak az arcán, felcsillantak a falakon, előbújtak a padlóból, és a kezébe kapaszkodtak. De ellenállt. Szilárdan, üresen.
A férfi ráfogott a markolatra, felemelte a kezét, és tétovázás nélkül döfte a lány szívébe.
Megállt minden. Az emlékek sikoltani kezdtek, a szoba levegője panaszos sírással telt meg, fullasztóan édes szag terjengett. A lány lecsukta szemeit, és két utolsó emlék gördült le pillái alól. Mosoly ült az arcán.
Összeesett. Még hallotta, ahogy az emlékek felrobbannak, és ahogy egy embertelen erő kitépi a tudatát.
Meghalt.
Öngyilkosság.
Ez állt a jelentésben.
Lélekdarab
- Eljöttél.
- Megígértem, hogy segítek.
- Emlékszem.
- Biztos, hogy ezt akarod?
- Biztos.
- Feladás. Menekülés. Ennyi ez csupán.
- Kétségbeesés. Tehetetlenség. Kín.
- Nos, ki hogyan fogalmazza meg. Hiszen, minden csupán nézőpont kérdése.
- Ne bölcselkedj, semmi kedvem ezt hallgatni.
- Tudom.
- Fájni fog?
- Feltételezem. Félsz a fájdalomtól?
- Már nem. Önmagamtól félek. A gátaktól, amit saját kezemmel építettem fel.
- Akaratlanul?
- Vagy akarattal. Végül is… mindennek oka van.
- A hit csodálatos dolog. Miben hiszel még?
- Már semmiben. Elvesztettem a hitnek gúnyolt fantáziámat.
- Hol?
- Valahol az úton. Egyre több szilánkját ejtettem ki a zsebemből.
- Próbáltad keresni őket?
- Egy darabig. De az idő ellopta mindet.
- Furcsa. Az idő segíteni szokott.
- Ezúttal nem. Úgy érzem, készen állok.
- Vágjunk bele?
- Igen.
A férfi közelebb lépett a lányhoz. Penge villant, emlékek jelentek meg. Lecsorogtak az arcán, felcsillantak a falakon, előbújtak a padlóból, és a kezébe kapaszkodtak. De ellenállt. Szilárdan, üresen.
A férfi ráfogott a markolatra, felemelte a kezét, és tétovázás nélkül döfte a lány szívébe.
Megállt minden. Az emlékek sikoltani kezdtek, a szoba levegője panaszos sírással telt meg, fullasztóan édes szag terjengett. A lány lecsukta szemeit, és két utolsó emlék gördült le pillái alól. Mosoly ült az arcán.
Összeesett. Még hallotta, ahogy az emlékek felrobbannak, és ahogy egy embertelen erő kitépi a tudatát.
Meghalt.
Öngyilkosság.
Ez állt a jelentésben.
Hideg
- Mégis mire számítottál?
Régen találkoztam vele utoljára, meglepett, hogy újra hallom a hangját. Sosem jelent meg még a nyílt utcán, most viszont mellettem baktatott a szmogtól ködös úton. Kezében elmaradhatatlanul füstölt a cigaretta.
- Nem erre – feleltem csalódottan. Válaszomon jót derült.
- Ugyan már.
- Nem, ezt mindig is utáltam. Egyszerűen megőrjít.
- Talán neked is tenned kéne valamit az ügy érdekében. Nyitni feléjük. – Javaslata inkább hangzott gúnyos megjegyzésnek, mintsem valódi tanácsnak.
- Miért akarnám mindenkinek bebizonyítani, hogy a látszat nem minden?
- Neked van ilyen kényszeres bizonyítási vágyad, én honnan tudhatnám? – emelte fel a karját védekezésképpen. – Tulajdonképpen mi is az, ami annyira bánt?
- A felszínesség, ami mindent átitat. Az emberi kapcsolatnak csúfolt felszínes mondathalmok. Az érdektelenség, ami átjárja ezt az egész nyomorult épületet.
- Megtanulhatnád, hogy az embernek önmaga az első.
- Bánom is én – legyintettem. – Nem arra vágyom, hogy temérdek barátom legyen, hanem, hogy a hetem nagy részében ne jelentőség nélküli, felszínes, átlagos dolgokról kelljen műmosollyal beszélnem.
- Mintha azt mondtad volna, hogy van, aki mellett egészen felszabadult vagy – jegyezte meg óvatosan. Kitörni készültem.
- Két ismerős. Barátnak nem nevezném őket.
- Miért nem nyitsz a többi felé?
- Nem kíváncsiak rám – vágtam rá szinte azonnal. – Megtanultam, milyenek az emberek. Megtanultam, mit jelent az első benyomás. Megtapasztaltam, hogy milyen, mikor lenézően, szánalommal a szemükben mérnek végig.
- Ezen nem tudok segíteni.
- Senki se tud. Lassan teljesen meggyűlölöm azt a percet, amikor át kell lépnem a lakás küszöbét. Miért ilyen érdektelenek az emberek? – fakadtam ki.
- Mert önzők. Mert nem képesek túllátni a saját maguk által felállított falakon, mert nem merik áttörni ezt a falat, mert félnek, hogy megbélyegzik őket az ismeretlen, arctalan tömegek, mert félnek önmaguktól, mert gyávák kitörni, mert félnek a csalódástól és a kudarctól.
- Tehát, én is ilyen vagyok.
- Mindenki ilyen – jelentette ki.
- Ettől én még nem érzem jobban magam. Megfojt az a közömbösség, amivel nap mint nap szembesülnöm kell, ami körbevesz és szorongat.
- Légy erős.
- De gyenge vagyok! – kiáltottam fel. – Sokkal gyengébb, mint amilyennek látszom!
- Te is csak játszol. Maszkot viselsz.
- Ne haragudj, de… ha mindenki számára világos volna, hogy egyetlen megjegyzéssel a padlóra lehet küldeni, hogy az akaraterőm lassan semmivé foszlik, hogy az önbizalmat kiölték belőlem az évek alatt, hogy gyenge, félénk, bűnös, gyáva ember vagyok, akkor mi lenne már velem? – Már gyűltek a könnyeim. Éreztem a sírás gombócát a torkomban.
- Nyilván igazad van. De ha a felszínen a maszk van, hogyan várod, hogy az emberek mögé lássanak?
Elakadt a szavam. Válaszolni akartam. Visszavágni, de nem ment.
- Ha látnám, hogy valakit tényleg érdekel, hogy milyen vagyok, ledobnám a maszkot – mondtam fáradtan.
- És téged érdekel a többi ember?
- Nyilván nem mindegyik. De jobb lenne, ha a három-négy semmitmondó szón kívül többet beszélnék néhányukkal.
- És ez szerinted rajtuk múlik.
- Igen.
És ekkor eltűnt. Sosem hagyott még ott úgy, hogy ne köszönt volna el. És én csak álltam a kapu és számlap előtt, ahová a kódot kezdtem el bepötyögni, és teljesen tanácstalan lettem.
2011. november 8., kedd
乱我 ~
A tegnap... ányukóum, méghálok xD
Fél kettő, Keleti, eddig semmi phaaara. Aztán beettük magunkat az arénába Sznupula Kedvessel, beültünk egy forró csokira [Snp fehéret, én simát ittam (tudom, hogy senkit nem érdekel xD)], aztán összeszedelőzködtünk, és bevándoroltunk a teszkóba, hogy vegyünk puffasztott rizst, meg krémsajtot, hogy megejthessük alatsony kölcségvetésű reggeli-ebéd-vacsoránkat. Lecövekeltünk a szökőkútnál és annyira csövesnek éreztem magunkat, hogy az már fáj xD. Na, akkor jöttek a bubukák (kisgyerekek xD), akik mint minden normális bubuka, felpörögtek a víz láttán.
Itt kezdődött el a trollkodás.
De felsőfokon.
Ott volt egy apuka meg a kislány-bubukája, aztán megérkezett anyuka, és apuka horribilisan indokolatlan gesztikulációkkal magyarázott neki, mire Sznupula elkezdte szinkronizálni őket xD Sírtam a röhögéstől, de a szó legszorosabb értelmében.
ÉS VISSZAMENTEK A ZARÁBA X"DDDD
Kész, meghaltam.
Ezek után megjelent egy nagyi, meg a kisfiú-bubuka, aki tökre Harry Potter volt tsak piciben (Ez olyan, mint valami varázslat), aztán beviharzott a képbe a kis-Malfoy (Gyere kisfiam, Draco Malfoy xD), meg Ginny Weasley, aki egyébiránt Malfoykának a nővére volt x"D.
És kijöttek a Zarából Mrs. Weasley, meg Hermione, akit végül örökbe fogadtak, és apuka meg kis-Hörmájoní elmentek az Odúba játszani, amíg Mrs. Weasley MEGINT elZARAndokolt xD.
Ezek után már semmi nem állított meg minket. A Harry Potter-ben fellelhető összes állatnevet felsoroltuk, hogy mi lenne, ha a gyerekek ilyesmi neveket kapnának... Kovács Aragog, Lakatos Bolyhoska és társai xD Végigsírtuk az egész kifelé vezető utat, de még kifelé menet betrollkodtunk a Cundába a gyerekosztályra, ahol láttunk Hello Kitty-s ufokabátot, sapkákat próbáltunk (természetesen Hello Kitty-set), aztán könnyeinket törölgetve elhagytuk a tett helyszínét.
MÉG EGY ILYEN HORRIBILISAN INDOKOLATLAN MENNYISÉGŰ RONGASÁGGAL DÚSÍTOTT DÉLUTÁNT x"D <3
Hazaértem, és mivel Chirako jelenleg Beugró-lázban szenved, játszottunk. Mindenféle képtelen szituációt legyárottunk, de már fetrengtünk, hogy mennyire bárdolatlan bugyuta barbár bohócok vagyunk xD Borzasztóak voltunk, megpróbáltuk bevonni Nerit, de nem volt hajlandó beszállni, mert ő dolgozni akar, mert dolgozós kedve van (csak így lestünk O___O), meg főznie kell, meg ő nem jó az ilyen spontán játékokban. Hát nem baj, mi Chirakoval nagyon jól eszórakoztunk meg elkacarásztunk xD
Szóval.. csak ennyire volt ronga a tegnapi napom. De embertelen módon örültem neki.
Ja. Kiderült két zh-m eredménye. A kínaim ötös lett \(^O^)/
A mikro... öö, izé, ötvenből lett húsz pontom... ami azt jelenti, hogy a következő zh-n még huszonkét pontot kell elérnem, hogy éppcsak meglegyen a kettes :"D Mert ötvenegy ponttól adják meg a kettest, de mivel vannak ilyen előadás-sorozatok, amikre ha bemegy az ember, kap kilenc potyapontot, így csak huszonkettőt kell alkotnom a következőnél. Igazándiból arra számítottam, hogy még ennyi sem lesz. Annak ellenére, hogy elég tetemes mennyiségű energiát belefektettem a tanulásba. No mindegy... amíg fel nem fogom a lényegét, addig elég nehéz lesz talpon maradnom, de csak sikerül az a kettes, ha más nem.
Fél kettő, Keleti, eddig semmi phaaara. Aztán beettük magunkat az arénába Sznupula Kedvessel, beültünk egy forró csokira [Snp fehéret, én simát ittam (tudom, hogy senkit nem érdekel xD)], aztán összeszedelőzködtünk, és bevándoroltunk a teszkóba, hogy vegyünk puffasztott rizst, meg krémsajtot, hogy megejthessük alatsony kölcségvetésű reggeli-ebéd-vacsoránkat. Lecövekeltünk a szökőkútnál és annyira csövesnek éreztem magunkat, hogy az már fáj xD. Na, akkor jöttek a bubukák (kisgyerekek xD), akik mint minden normális bubuka, felpörögtek a víz láttán.
Itt kezdődött el a trollkodás.
De felsőfokon.
Ott volt egy apuka meg a kislány-bubukája, aztán megérkezett anyuka, és apuka horribilisan indokolatlan gesztikulációkkal magyarázott neki, mire Sznupula elkezdte szinkronizálni őket xD Sírtam a röhögéstől, de a szó legszorosabb értelmében.
ÉS VISSZAMENTEK A ZARÁBA X"DDDD
Kész, meghaltam.
Ezek után megjelent egy nagyi, meg a kisfiú-bubuka, aki tökre Harry Potter volt tsak piciben (Ez olyan, mint valami varázslat), aztán beviharzott a képbe a kis-Malfoy (Gyere kisfiam, Draco Malfoy xD), meg Ginny Weasley, aki egyébiránt Malfoykának a nővére volt x"D.
És kijöttek a Zarából Mrs. Weasley, meg Hermione, akit végül örökbe fogadtak, és apuka meg kis-Hörmájoní elmentek az Odúba játszani, amíg Mrs. Weasley MEGINT elZARAndokolt xD.
Ezek után már semmi nem állított meg minket. A Harry Potter-ben fellelhető összes állatnevet felsoroltuk, hogy mi lenne, ha a gyerekek ilyesmi neveket kapnának... Kovács Aragog, Lakatos Bolyhoska és társai xD Végigsírtuk az egész kifelé vezető utat, de még kifelé menet betrollkodtunk a Cundába a gyerekosztályra, ahol láttunk Hello Kitty-s ufokabátot, sapkákat próbáltunk (természetesen Hello Kitty-set), aztán könnyeinket törölgetve elhagytuk a tett helyszínét.
MÉG EGY ILYEN HORRIBILISAN INDOKOLATLAN MENNYISÉGŰ RONGASÁGGAL DÚSÍTOTT DÉLUTÁNT x"D <3
Hazaértem, és mivel Chirako jelenleg Beugró-lázban szenved, játszottunk. Mindenféle képtelen szituációt legyárottunk, de már fetrengtünk, hogy mennyire bárdolatlan bugyuta barbár bohócok vagyunk xD Borzasztóak voltunk, megpróbáltuk bevonni Nerit, de nem volt hajlandó beszállni, mert ő dolgozni akar, mert dolgozós kedve van (csak így lestünk O___O), meg főznie kell, meg ő nem jó az ilyen spontán játékokban. Hát nem baj, mi Chirakoval nagyon jól eszórakoztunk meg elkacarásztunk xD
Szóval.. csak ennyire volt ronga a tegnapi napom. De embertelen módon örültem neki.
Ja. Kiderült két zh-m eredménye. A kínaim ötös lett \(^O^)/
A mikro... öö, izé, ötvenből lett húsz pontom... ami azt jelenti, hogy a következő zh-n még huszonkét pontot kell elérnem, hogy éppcsak meglegyen a kettes :"D Mert ötvenegy ponttól adják meg a kettest, de mivel vannak ilyen előadás-sorozatok, amikre ha bemegy az ember, kap kilenc potyapontot, így csak huszonkettőt kell alkotnom a következőnél. Igazándiból arra számítottam, hogy még ennyi sem lesz. Annak ellenére, hogy elég tetemes mennyiségű energiát belefektettem a tanulásba. No mindegy... amíg fel nem fogom a lényegét, addig elég nehéz lesz talpon maradnom, de csak sikerül az a kettes, ha más nem.
2011. november 6., vasárnap
Zydrate
Több megrázó dolog is ért mostanában, ami hát.. nem is tudom, hogyan hatott a lelki világomra.
Először is.. állok a buszon, éppen megyek hazafelé egy igencsak reményvesztett nap után. A busz zsúfolásig tele. Alig fél méterre két lány állt előttem és kizárólag azért hallottam, hogy miről beszélnek, mert már zenét hallgatni sem volt kedvem, olyan ramaty állapotban voltam.
A: Te figyelj már! Az csaj, vagy pali?
B: Melyik?
A: Az a szőke.
B: Ja, az... szerintem csaj.
A: Ja jó, ezen gondolkodtam már mióta.
Hát izé. Kössz szépen :"D Szóval, ez a két nagyon szemészeti vizsgálatra szorult egyed nem tudta eldönteni, hogy fiú vagyok, vagy lány. Na most, kérdem én, a melleim nem elég árulkodó jelek, de most komolyan? xD Lehet, hogy pulcsi volt rajtam, de azért annyira nem nehéz megállapítani a nememet, szerintem...
A következő. Véletlenül összefutottam a buszon (ez már itthon) Maichi barátnőjével, aki hát, nem ismer annyira, csak úgy nagyon néha eldumálgatunk, ha találkozunk. Az ő kérdése a következő volt: De te hány éves is vagy? Tizenöt?
Izé, mondom, nem, tizenkilenc, mire közölte, hogy sokkal fiatalabbnak nézett. Hát, örülök, hogy négy évet le tudok tagadni xD Ez majd még később hasznomra fog válni, asszem xD
Összegzés (annak, aki esetleg nem tudta volna): Egy tizenöt éves fiú vagyok xD
Ezen kívül teljesen rá vagyok függve a Repo! The Genetic Opera című horror-rock-operára, és phaaaa *w* Éjjel-nappal ezeket a számokat hallgatom, és már vagy két hete nem tudom megunni, mert egyszerűen zseniálisak! Mindenkinek olyan szép hangja van ((o(TT W TT)o))
Aztán aztán... itthon megint lelkizés volt, tegnap sikerült jó hangulatba kerülnöm.. annak ellenére, hogy az előző napom, és még a tegnapom fele is eszméletlenül jól telt. Mindegy, ezen is túl kell esni hetente egyszer-kétszer.
És mehetek vissza Pestre ismét.
Nem mintha annyira utálnám. Igazából amíg otthon kell lenni Chirakoékkal, meg amíg Sznupula Kedvessel vagyok, addig teljesen jó. Csak a suli... mindegy, ezt már egyszer kiveséztem, asszem. Hagyjuk.
Először is.. állok a buszon, éppen megyek hazafelé egy igencsak reményvesztett nap után. A busz zsúfolásig tele. Alig fél méterre két lány állt előttem és kizárólag azért hallottam, hogy miről beszélnek, mert már zenét hallgatni sem volt kedvem, olyan ramaty állapotban voltam.
A: Te figyelj már! Az csaj, vagy pali?
B: Melyik?
A: Az a szőke.
B: Ja, az... szerintem csaj.
A: Ja jó, ezen gondolkodtam már mióta.
Hát izé. Kössz szépen :"D Szóval, ez a két nagyon szemészeti vizsgálatra szorult egyed nem tudta eldönteni, hogy fiú vagyok, vagy lány. Na most, kérdem én, a melleim nem elég árulkodó jelek, de most komolyan? xD Lehet, hogy pulcsi volt rajtam, de azért annyira nem nehéz megállapítani a nememet, szerintem...
A következő. Véletlenül összefutottam a buszon (ez már itthon) Maichi barátnőjével, aki hát, nem ismer annyira, csak úgy nagyon néha eldumálgatunk, ha találkozunk. Az ő kérdése a következő volt: De te hány éves is vagy? Tizenöt?
Izé, mondom, nem, tizenkilenc, mire közölte, hogy sokkal fiatalabbnak nézett. Hát, örülök, hogy négy évet le tudok tagadni xD Ez majd még később hasznomra fog válni, asszem xD
Összegzés (annak, aki esetleg nem tudta volna): Egy tizenöt éves fiú vagyok xD
Ezen kívül teljesen rá vagyok függve a Repo! The Genetic Opera című horror-rock-operára, és phaaaa *w* Éjjel-nappal ezeket a számokat hallgatom, és már vagy két hete nem tudom megunni, mert egyszerűen zseniálisak! Mindenkinek olyan szép hangja van ((o(TT W TT)o))
Aztán aztán... itthon megint lelkizés volt, tegnap sikerült jó hangulatba kerülnöm.. annak ellenére, hogy az előző napom, és még a tegnapom fele is eszméletlenül jól telt. Mindegy, ezen is túl kell esni hetente egyszer-kétszer.
És mehetek vissza Pestre ismét.
Nem mintha annyira utálnám. Igazából amíg otthon kell lenni Chirakoékkal, meg amíg Sznupula Kedvessel vagyok, addig teljesen jó. Csak a suli... mindegy, ezt már egyszer kiveséztem, asszem. Hagyjuk.
2011. november 2., szerda
Chase the morning
Csak mert Sznupula kedves blogján találtam ezt a kérdőíves bigyót, és megtetszett.
Ha…
…évszak lennék – tél
…hónap lennék - február
…a hét egy napja lennék - péntek
…a nap egy időpontja lennék – 22:50 körül
…bolygó lennék - Neptunus
…tengeri állat lennék – kardszárnyú delfin
…berendezési tárgy lennék – futon
…bűn lennék – falánkság
…folyadék lennék – tej
…drágakő lennék – zafír
…fa lennék – juharfa
…madár lennék – bagoly
…virág lennék – jázminvirág
…időjárás lennék – hideg, de nem szeles
…mesefigura lennék – Mulan
…hangszer lennék - gitár
…állat lennék – panda
…szín lennék – fekete
…érzelem lennék - tisztelet
…zöldség lennék – brokkoli
…hang lennék – zenélő doboz hangja
…elem lennék - levegő
…zene lennék - rock
…dal lennék – GazettE - Naraku
…film lennék – Harry Potter
…könyv lennék – Stephen King-Ragyogás
…étel lennék – mochi (tsubuan-nal)
…fűszer lennék - fahéj
…hely lennék – Tokió
…íz lennék - édes
…illat lennék – valami hideg illat
…parfüm lennék – Cacharel - Noah pearl
…hit lennék - Sintóizmus
…testrész lennék - arc
…arckifejezés lennék – másokat jókedvre derítő
…tanóra lennék - angol
…mese lennék – Notre Dame-i toronyőr
…szám lennék - 12
…ruhadarab lennék - pulóver
…ékszer lennék - gyűrű
…kiegészítő lennék – sapka
…szeretet megnyilvánulása lennék - érintés
…rovar lennék – katica
…gyümölcs lennék – mangó
Ha…
…évszak lennék – tél
…hónap lennék - február
…a hét egy napja lennék - péntek
…a nap egy időpontja lennék – 22:50 körül
…bolygó lennék - Neptunus
…tengeri állat lennék – kardszárnyú delfin
…berendezési tárgy lennék – futon
…bűn lennék – falánkság
…folyadék lennék – tej
…drágakő lennék – zafír
…fa lennék – juharfa
…madár lennék – bagoly
…virág lennék – jázminvirág
…időjárás lennék – hideg, de nem szeles
…mesefigura lennék – Mulan
…hangszer lennék - gitár
…állat lennék – panda
…szín lennék – fekete
…érzelem lennék - tisztelet
…zöldség lennék – brokkoli
…hang lennék – zenélő doboz hangja
…elem lennék - levegő
…zene lennék - rock
…dal lennék – GazettE - Naraku
…film lennék – Harry Potter
…könyv lennék – Stephen King-Ragyogás
…étel lennék – mochi (tsubuan-nal)
…fűszer lennék - fahéj
…hely lennék – Tokió
…íz lennék - édes
…illat lennék – valami hideg illat
…parfüm lennék – Cacharel - Noah pearl
…hit lennék - Sintóizmus
…testrész lennék - arc
…arckifejezés lennék – másokat jókedvre derítő
…tanóra lennék - angol
…mese lennék – Notre Dame-i toronyőr
…szám lennék - 12
…ruhadarab lennék - pulóver
…ékszer lennék - gyűrű
…kiegészítő lennék – sapka
…szeretet megnyilvánulása lennék - érintés
…rovar lennék – katica
…gyümölcs lennék – mangó
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)