2011. november 16., szerda

B×××h please...

Két dologról fogok most írni, és egyiknek semmi köze a másikhoz, de ez mindjárt kiderül.

Nos, az egyik... Miért van az, hogy egyes párok úgy érzik, hogy a nagy nyilvánosság előtt kell bizonyítaniuk, hogy ők mennyire de nagyon szeretik egymást? Nem az zavar, ha megölelik egymást, egy-két lájtos csók a bánomisén-kategória, de mikor már épp csak, hogy nem... khm. Szóval, az már zavaró. Miért kell nyilvános helyen (pl. buszon?!) olyan helyekre nyúlkálni, ami amúgy a négy fal közé való, meg csak kettejükre tartozik?
Hétfőn Sznupula Kedvessel beültünk kávézni, és van dohányzós meg nemdohányzós részleg. A dohányzó részen van egy elég nagy kanapé-szerűség félkörben, ahol körülbelül öt ember tudna helyet foglalni. Namost. Ott ült egy bizonyos pár, akik mellé ugye nincs pofája az embernek betrollkodni, de. Egyrészt ott nyalták-falták egymást, ami mondom, lájtosban nem baj. De ez nem lájtos volt. Ráadásul még csak nem is dohányoztak, így akik neadjisten rá szerettek volna gyújtani, el lettek vágva ettől a lehetőségtől (gyönyörű magyar mondat lett, de nem ez a lényeg). A végén már a kiszolgáló ment oda, hogy ha nem áll szándékukban füstölni, akkor legyenek már olyan drágák, és költözzenek át a nemdohányzó részbe.
De komolyan. Ott ült egy másik pár (alapból egymással szemben) és hébe-hóba áthejoltak az asztal fölött egy puszira. Nem elég ennyi? Mikor ketten vannak valahol, azt csinálnak amit akarnak, bánja a fene, de ha a fél aréna azt nézi, hogy mindjárt ledőlnek a kanapéra és eksönölnek, szerintem elég kellemetlen a körülöttük ülőknek. Nekik nem az?
No mindegy...

A másik.
Mostanában álmomban folyamatosan vagy meg akarnak ölni, vagy tényleg megölnek. Egyszer sikerült elkerülnöm, mikoris szabályosan térden állva könyörögtem az életemért.
Japánban dolgoztam egy irodában, de valamiért az üzletemberek fellázadtak, és konkrétan szétverték az egész épületet és mindenféle vágóeszközökkel elkezdték irtani a külföldieket. Na, ekkor bemenekültem egy üzletbe, hogy elrejtőzzek, de egy nő utánam jött, és egy darabig sikerült elrejtőznöm előle, de aztán rám talált és már nagyon azon volt, hogy leszúrjon, de aztán mint mondottam, megkímélte az életemet. Ezek után bujkálásból és menekülésből álltak a napjaim, nem mehettem ki az utcára, mert félő volt, hogy megölnek, de a nő elrejtett a házában, és ott biztonságban voltam.
Na, egy ilyen álom után felvetődik bennem a kérdés: biztos Japánban akarok én élni? Ez egy jel volt? Vagy miaszösz?
Másik álmom. Beszélgettünk csoporttársaimmal egy kirándulás kellős közepén, épp pihenő volt és leültünk egy hintára, mikor is figyelmesek lettünk egy nagyon ideges férfira. Kiabált meg minden, hogy ő ingyen nem dolgozik, meg ő pénz nélkül nem vállalja el azt a munkát, és hasonlókat. Valamilyen csodás okból kifolyólag tudtuk, hogy milyen munkáról van szó (de már elfelejtettem xD), viszont normális ember, akiben egy kis jóindulat is van, nem kért volna cserébe pénzt. Erre a mellettem ülő valakinek (nem tudom már, ki volt az) megjegyeztem, hogy némmá, milyen zsugori/kapzsi emberek vannak a földön. Halkan mondtam, de a férfi meghallotta, és előkapta a pisztolyát, és csak úgy lazán nyakon lőtt.
Tudni kell, hogy én, ha álmomban meghalok, nagyon nehezen halok meg. Így aztán egy nyakon lövés meg se kottyant nekem. A férfi ezt látva odajött hozzám, és közvetlen közelről fejbelőtt még vagy ötször, miközben én meg kalimpáltam, hogy ugyan hagyjon már békén. Aztán szép lassan (kábé negyed óra alatt) elkezdett elsötétülni a világ, lehunytam a szememet, és végtelen nyugalom árasztott el. Átgondoltam az életemet, és rájöttem, hogy végül is, már voltam hihetetlenül boldog, átéltem egész sok mindent, ismerhettem nagyszerű barátokat, és teljes megnyugvással haltam meg. Ez mindig így történik, mindig eláraszt egy földöntúli békesség, mikor meghalok. Aztán izgatott lettem (miután már meghaltam xD), hogy most kiderül, mi van a halál után. Csukva voltak a szemeim, de láttam magam körül mindent, megmozdulni viszont nem tudtam. És csak vártam és vártam, de SEMMI nem történt.
Ezek után ébredtem fel.
Na, ilyesmiket álmodok mostanában.
Jaj, meg hát Shén is meg akart már ölni xD Az nagyon félelmetes volt... xD

Nos, hirtelen ennyi. Lassan elindulok.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése