A gondolat. Kiirthatatlan és igen ragályos. A gondolattól, ami egyszer beférkőzött az agyba, szinte lehetetlen megszabadulni."
Az elején csak meghallom. Egy egyszerű gondolat, semmi több. Pár szimpla szó.
Aztán ütést érzek. A lelkemen, a szívemen, szinte már fizikai fájdalmat is hallucinálok a mentális mellé.
Lassan hozzászokok a vérfoltos lelkemen tátongó sebekhez, melyek egy szúrással kezdődtek, majd magam kapartam őket tágabbra. Most sem volt ez másként. Minden perccel, amit a gondolat kibontására pazaroltam, nagyobb kínok jöttek. Valós és valótlan képek kattogva gyorsuló áradata záporozott emlékeim mozivásznán, nem hagyva eldobni, messze űzni a gondolat magját.
Kicsírázott és terjeszkedni kezdett. Időre és kemény munkára lesz szükségem, ha ki akarom tépni a agyam termőtalajából. De elfelejteni talán sosem fogom.
A gondolat aljas. Elburjánzik, és mire észbe kapsz, azt veszed észre, hogy amilyen jelentéktelennek tűnt a gondolatot kiváltó mondat, annyira elharapódzott a fejedben a dolog. Nem lehet leállítani, a valóságot megtöri az álnok fantázia, beszennyezi a józan eszet, és a tisztán látás szemeit kiszúrja. Nem lehet kizárni, nem lehet megszabadulni tőle, mert újra és újra visszatér, és felhasítja rongyos lelkemet. Bárhogy harcolsz is ellene, bárhogy szorítanád vissza, sokkal hamarabb veti meg magát az elmémben, és sokkal több idő kell a kiirtásához.
Remélem, azért álmaimban nem fog kísérteni.
SHEKH MA SHIERAKI ANNI ♥
Kedves Riku!
VálaszTörlésA gondolathoz szeretnék szólni. Ahogy írtad, a gondolat valami olyan, ami teljesen behálózza az érzékeinket, a szívünket, olyannyira, hogy végül már önmagunkat sem ismerjük fel, hogy a végén az elménket hisszük önmagunknak... Ez a legnagyobb baj a világgal, mindenki gondol valamit, de olyan kevesen éreznek. ^^" Sokan még az érzéseiket is összekeverik a gondolataikkal. Amikor valaki azt mondja "Azt gondolom...", na az már rosszul kezdődök. xD Bár én is használnom, amikor ezt mondom, azt tudatosan teszem, mert tényleg csak gondolom, de nem érzem, nem vagyok felőle megbizonyosodva, csupán egy elgondolás az egész. Ismerek egy mestert, ő mindig azt mondja, a gondolkodás ellen van egy nagyon jó módszer: a nem gondolkodás. Aa, tudod milyen nehéz azt? xD A nyugati embereket teljes mértékben kitöltik a gondolatok, és ez okozza a vesztüket. Nem tudnak figyelni, csak gondolkodni. Mivel gondolkodnak, és nem figyelnek, nem látnak, nem hallanak, nem éreznek, mert ez mindent de mindent behálóz. Például, hogyha elgondolkodunk, akkor nem halljuk, hogy a másik mit mondott, mert nem arra figyeltünk, nem igaz? ^^ És mégis, a gondolatok szükséges rosszak. Azt hiszem Papaji mestere mondta - akinek meg nem mondom most a nevét... -, hogy a szükséges gondolkodás nem rossz. A fölöslegesnek nincsen értelme. Ő egy bank vezérigazgatója volt, és emellett egy megvilágosodott ember, kissé paradox. xD Valójában nem tudom, hogy miért mondtam ezt most el... Mindenesetre, most már itt van. ^^
További szép napot! :)