El sem tudom hinni igazán, hogy az van, ami.
Azt hittem, most, hogy a suli kínzó terheitől megszabadulok, a lelkem is felszabadul a sok bilincs és lánc fogságából. De rá kellett ébrednem, hogy ez nincs így.
Mindig, mindig van valami, ami kétségbe ejt, vagy megtör, vagy elkeserít, feldühít, mélyen belém tép, vagy felemészt egy kicsivel még jobban.
De tudjátok mit?
Azt mondom, szarok rá.
Ha kell, akkor küzdeni fogok, ha kell, erőfeszítéseket fogok tenni, mert nem fogom hagyni, hogy mások miatt úgy érezzem magam, mint egy rongy. Nem hagyom, hogy mások elhitessék velem, hogy nem érek semmit, hogy úgy kezeljenek, mintha nem is léteznék, vagy nem is lennék jelen. Elég volt.
Engedni fogom, hogy felemelkedjen a szörny, aminek már rég ki kellett volna törnie, amit eddig mindig visszaaltattam, ha ébredezni kezdett volna. De ennek vége.
Nem érdekel ki, mit csinál, tudom, amit tudok, és nem fogom veszni hagyni azt, ami fontos nekem, nem fogom nézni, hogyan próbálnak tönkretenni, nem fogok belenyugodni, hogy irányítsanak. El fogom vágni a madzagokat, amiket rám próbálnak csomózni, hogy úgy rángassanak, ahogy nekik tetszik.
Mindenkinek lehet véleménye. Tiszteletben tartom. De ha ez sért engem, rosszat tesz nekem, a mélybe taszít, vagy sírásra késztet, akkor nem fogok igazat adni nekik. Nem fogok bólogatni, nem fogok helyeselni, miközben képzeletben a képébe üvöltök. Ha üvölteni nem is, de ellenállni és ellenkezni igenis fogok.
Kik azok, akik a boldogságom útjába akarnak állni? Kik ők nekem? Olyan emberek, akik túl önzők ahhoz, hogy észrevegyék, mit tesznek velem, vagy ha szándékosan csinálják, akkor egyszerűen aljasak, és meg fogják kapni, ami nekik ezért jár.
Végeztem a gyáva, és nyuszi énemmel. Ki fogom mondani a gondolataimat, legyen ez akármilyen hihetetlen.
Mert nem állapot a jelenlegi helyzet.
Nem fogom rosszul érezni magam mások miatt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése