good old friends

Kopogtatnak.

 - Ö, szervusz, Önsajnálat. Itt van Önbizalomhiány és Bőgés is? Már úgy hiányoztatok...

This Jesus must die

Tegnap újra elgondolkodtam a keresztény hiten.
A Jézus Krisztus Szupersztár alternatíva elgondolkodtatott rendesen, hogy őszinte legyek.
Isten miért áldozta fel egyetlen fiát? Hogy megváltsa az emberiséget a bűneitől? Hogy megmutassa az embereknek, hogy akármilyen értékes embert kapnak, túl vakok ahhoz, hogy felismerjék, és a világi vagyonokhoz és hatalomhoz ragaszkodva megsemmisítik ezt az ajándékot? Hogy felnyissa az emberek szemét? Hogy bebizonyítsa: az ember nem érdemel ekkora áldozatot, mert semmibe veszi, és túl későn jön rá mekkora érték volt, amit elpusztított?
Jézus miért nyugodott bele a sorsába? Miért akarta megváltani a sok embert, akik elárulták, akik követték, utána pedig elfordultak tőle, és követelték a halálát? Vajon akkor is tudta, hogy a befolyásolható tömeg ellene fordul majd, mikor még élvezettel hallgatták a prédikációit?
Értem is meghalt? Miért?
Az emberek bűneinek megváltásáért fölösleges meghalni. Az ember túl romlott ahhoz, hogy értékelje ezt az áldozatot. Ugyanúgy elköveti a bűnöket, amiket előtte már sok ezren elkövettek. Az embernek meg kéne tanulnia felelősséget vállalni a tetteiért, nem azzal nyugtatnia magát, hogy valaki már régen felelősséget vállalt értük, és ezek a tettek megbocsáttatnak. Mert ezzel a tudattal semmi nem lesz jobb.
Jézus megbocsátja minden bűnünket. Nekem is meg kéne bocsátanom azoknak, akik ellenem tettek valami rosszat? Ha nem tudok mindent megbocsátani, akkor rossz ember vagyok? Ha nem tudok mindenkit szeretni legalább egy kicsit, akkor rossz ember vagyok? Az igazság az, hogy nem is tudok mindenkit szeretni, és nem is akarok.
Baj, ha nem érzek hálát, hogy Jézus meghalt értem? Értem ugyan ne haljon meg senki, a bűneim az én bűneim, nekem kell felelősséget vállalnom értük, és ha erre sem vagyok képes, akkor vagyok rossz ember. Ha nem ismerem fel, hogy rosszat tettem, akkor vagyok rossz ember. Vagy nem is rossz, hanem túlságosan öntelt, hogy azt hiszem, csak nekem lehet igazam, és csak mások hibázhatnak.
Nem tudom, mit gondoljak Jézusról, vagy Istenről. Erről az egészről.
Igen, a szeretet a válasz mindenre, de vajon lehet szeretni olyan embereket, akik megnehezítik, elrontják a napjaimat, akik felkavarják az érzéseimet, akik megríkatnak, akik ellenem tesznek, mikor nem érdemlem meg? Vagy valójában megérdemlem? Ez a büntetés a bűneimért? Ezek az akadályok, amiken túl kell lépnem, hogy fejlődjek? Ezek által kell megtanulnom átformálni a haragot és az utálatot és a keserűséget megbocsátássá és szeretetté? Így kell megtanulnom az elfogadást és a belenyugvást, a lelki megnyugvást? Ezek által kell megtanulnom értékelni és megbecsülni a boldog pillanatokat? Vagy egyszerűen csak figyelmen kívül kéne hagynom az ilyeneket, és azokra koncentrálnom, akiktől szeretetet, megértést és jót kapok?

Több a kérdő mondat ebben a bejegyzésben, mint a kijelentő...

Heaven on their minds

Tegnap elkapott a hév, és megnéztem a Jesus Christ Superstar című nagysikerű musicalt.
Mikor legutoljára láttam, azt hiszem, tíz éves lehettem, vagy nem sokkal több, így aztán nem is hiszem, hogy sok mindent felfogtam belőle azon kívül, hogy baromi jó dalok vannak benne.

Nos, hogy miért szeretem annyira ezt a musicalt.
Egyrészt Jézus miatt. Jézust sokkal emberibbnek ábrázolja. Kételkedik saját magában, Istenben, a döntésekben, dühös is tud lenni, nem csak nyugodt és megfontolt és bölcs. Nagyon emberi, nem tudok rá mit mondani. A kedvenc dalom a Gethsemane.
Másrészt Júdás miatt. Júdást nem egy egyszerű aljas árulóként jeleníti meg a film, hanem szinte pozitív szereplője lesz a musicalnek. Látja, hogy Jézus nem tudja úgy kézben tartani a dolgokat, mint korábban, azért árulja el, mert meg akarja állítani, kicsit észhez téríteni, de megölni nem akarja. Szereti Jézust. És Júdás vívódása önmagával, a folyamatos összetűzések Jézussal... zseniális. És a hangja is.
Nem csoda, hogy az egyház felháborodott, mikor a musicalt bemutatták. Nem meglepő, mégis, nagyon tetszik ez a verziója a mindannyiunk által jól ismert történetnek. Egyszerűen zseniális.
A harmadik szereplő, aki nagyon megfogott az Pilátus. Ahogy próbálja befolyásolni a népet... Először kineveti Jézust, megszégyeníti, bolondnak nevezi, hátha a tömeg és a papság felhagy a követeléssel, hogy megfeszíttesse. Nagyon jó a színész, és a szövegek is egyszerűen leírhatatlanul jók.

Akit érdekel, nézze meg, én csak ajánlani tudom. Nem kell hozzá vallásosnak lenni, én sem vagyok az, de sok minden Jézus körül más megvilágításba kerül, mint ahogy azt eddig hallhattuk. Formabontó és merész, de talán ezért is lett akkora sikere. Magyar verzió is létezik, de az eredeti szövegek/hangok jobbak, ezt kénytelen vagyok elismerni. Csak dicsérni tudom.

Strabge thing mystifying

It seems to me a strange thing... mystifying.

It's like... you can rage and get annoyed and feel hurt when I'm busy with personal matters that you just aren't able to understand for you haven't gone through this kind of feeling. But if you're busy with studies and don't call me, or text me, or reply, I'm not supposed to be startled and puzzled.
You didn't understand why I spent less time with you. And why? Because you think this isn't appropriate, this does no good for me, it's not useful, I can't move forward. But let me say one thing. You are wrong.
You are blinded by your jealousy and you rather close your eyes than see that I can be happy with someone else as well. In an other way than with you.
Yet, I still found time that I can spend with you, 1 or 2 hours of chatting on the phone or texting with you. And you just don't find like 30 minutes for me. And I shouldn't get hurt. And I shouldn't blame you for this because you're studying. And I shouldn't question your feelings about this friendship of ours. I am always sympathetic, I always understand and accept every single act of yours. Even if you cling to me like I were something irreplaceable, and in times when you neglect me and leave me behind like a used toy put on the shelf.
So, okay. I won't feel hurt, I won't reproach you, and I won't show that you are unjust.
You'll text me, or call me when you're done with your studies and will be able to find some time for me in your busy life. I'll wait patiently.
Because, you know; I'm always patient and calm. Ever and ever.

Are you fond of riddles?

 - Különös dolog a hatalom, uram. Kedveled a rejtvényeket?

 - Miért? Hallani fogok egyet?

 - Három nagy ember ül egy szobában. Egy király, egy pap és egy gazdag ember. Közöttük egy közönséges zsoldos áll. Mindhárman felbérelik a zsoldost, hogy ölje meg a másik kettőt. Ki marad életben, és ki nem?

 - A zsoldoson múlik.

 - Valóban? Nincs koronája, sem aranya, sem hite az istenekben.

 - Ott a kardja! A hatalom, hogy döntsön életről és halálról.

 - De ha a kardforgatók uralkodnak, miért teszünk úgy, mintha a királyé lenne minden hatalom? Mikor Ned Starkot lefejezték, ki volt a felelős valójában? Joffrey? A hóhér? Vagy valami más?

 - Úgy döntöttem, nem szeretem a rejtvényeket.

 - A hatalmat az birtokolja, akiről az emberek hiszik, hogy birtokolja. Csupán egy trükk. Árnyék a falon. És olykor egy parányi ember is vethet hatalmas árnyékot.




Ez a párbeszéd a kedvencem. Aki nem Trónok Harcás, annak elárulom, hogy Varys és Tyrion között zajlott (bár, aki nem Trónok Harcás, annak fogalma sincs, hogy ki kicsoda :"D). Az angol verziót már tudom kívülről xD
Öhm, ma Theon Greyjoyjal álmodtam, ami azért különös, mert utálom őt. És ami még különösebb, álmomban  már majdnem elhittem róla, hogy jó fej. És, ami még ennél is különösebb, az, hogy volt egy rémfarkasa. Nos, mint tudjuk, rémfarkasa csak a Stark-gyerekeknek van, és a farkasok közül már csak négyen vannak életben a kezdeti hat helyett. Az egyik a gazdájával halt meg (gyilkolták meg!), a másik pedig Joffrey miatt, aki hál' Istennek már elnyerte büntetését. Vagy inkább a Töviskirálynőnek hála. Vagy Melisandrénak. Néha eszembe jut, hogy vajon az a három haláleset akkor is megtörtént volna, ha Stannis nem mondja ki a nevüket...
De elkanyarodtam. Theon Greyjoy... Álmomban elvitt egy helyre, ahol biztonságban lehettem volna (üldöztek, mily meglepő), ha nem lett volna ott a farkasa. De ott volt, ezért nem maradhattam, pedig Theon megengedte volna. De nem bíztam benne, mert tudtam, hogy turncloak (köpönyegforgató), és inkább menekültem tovább az ő segítsége nélkül.
A könyvben jelenleg Ramsay Whoresbane Boltonnál van, aki Roose Bolton, a Piócaúr fattya, de annak érdekében, hogy megkapja Derest, Királyvár elismerte, mint örököst. Ramsay hírhedten kegyetlen, és annak rendje és módja szerint megkínozta és megtörte Theont, aki már szinte arra sem emlékszik, ki volt a börtön előtt. Nem éreztem sajnálatot, sem szánalmat, amikor olvastam. Ha az írónak az is a célja, hogy újból jó karaktert faragjon belőle, akkor nálam kudarcot vallott. Jaime-nek megértettem az indokait (többé-kevésbé), és szimpatikus karakterré vált, de ez nem fog megtörténni Theon esetében. Áruló volt, és az is marad.
Még valami... ugye, most meg a sorozat, a második évad. A könyvben egy dekányi említés nincs arról, hogy Loras Tyrell, a Viráglovag, meg Renly Baratheon között lett volna bármi is... Még csak utalás sincs rá. Elgondolkodtam, hogy vajon csak átsiklottam-e valami ilyesmi rész fölött, de esélytelen, mert ez azért szemet szúrt volna... No mindegy. Nem vagyok megelégedve a sorozattal. Olyan eseményekre szánnak több időt, amiknek semmi jelentőségük nincs (például Shae és Sansa jelenete), és az igazán lényeges dolgok, mint például az, hogy Tyrion Myrcellát Dorne-ba akarja küldeni, szinte lényegtelennek tűnik, pedig igenis óriási szerepe van. De hát, nem lehet minden tökéletes.

Még az élet sem. Lassan kezdem azt hinni, hogy semmit nem tudok jól csinálni. Bármit is csinálok egy nap, anya mindig talál valamit, amibe beleköthet, vagy rám szólhat, vagy hiányosságként megemlíti. Akárcsak nagyanyám. Újabban megint rászokott arra, hogy a piercingjeim miatt maceráljon, ami azok után, hogy lassan egy éve fémbogyókkal a számban élek, elég idegesítő. Anya legalább már túltette magát rajta. De valamelyik nap apától is meghallgattam ugyanezt. Minek a fültágító, minek a piercing, minek festeni a hajam... Miért nem vagyok olyan, mint amilyen voltam... Mennyivel szebb voltam két évvel ezelőtt... Ekkor nyögtem be, hogy köszönöm szépen, nektek semmi nem jó. Bármit csinálok, mindig van valami kifogásolnivaló. Mikor fekete volt a hajam, anya megjegyezte, hogy olyan, mintha nem is az ő gyereke lennék. Most, hogy szőke, néha rájön az ötperc és sápítozik két sort, hogy tönkreteszem a hajam. Tisztában vagyok vele, jó? De a szőke hajjal volt eddig a legnagyobb önbizalmam (még ha ez nem is jelent sokkal többet a baromi kevésnél). Nem akarok olyan lenni, mint amilyen két évvel ezelőtt voltam, mert már négy éve is olyan akartam lenni, amilyen most vagyok. Nem is leszek már soha olyan. És elég degradáló a szüleimtől azt hallgatni, hogy hogy nézek már ki. Nem sajnálom, hogy elkövettem ezeket a változtatásokat, mert én így jobban érzem magam, csak miért olyan baromi nehéz ezt nekik is elfogadni? Nem leszek soha már az a "bájos" kislány, aki voltam, és jó lenne, ha nem ezen a tényen keseregnének, hanem megpróbálnák végre elfogadni azt, amilyen lettem. Kicsit megérteni, ha már dicsérni nem tudnak.
Csak már unom, hogy nem kapok itthon szinte egy jó szót sem...

Words are wind

But a sweep of wind can be storm-like swirling in your soul, getting feelings and thoughts upside-down and twisting them to make you confused.

The wind can be chilly like the icy, dead fingers of the Others gripping your heart and spouting dispair into your veins. It blows so powerfully that tears come to your eyes and despite the frost you can feel the bitter warmth the drops leave behind.

And the wind can be smooth and gentle, comforting as if a tender hand would stroke your face. You are filled with energy and the wind brings the charming scent of hope and strenght and trust.

The wind may come and go, but still, the words it brings can be carved into your heart and mind and memory like a strong wind carves the surface of water.

Words are wind. A special sort of wind that you may not forget, that leaks into your head and wouldn't leave, a wind you treasure or curse depending on the feelings it sweeps with.

M'lady

A tegnapi nap... kész xD
Találkoztam Sznupula Kedvessel, akivel először kávézgattunk, teázgattunk, majd a Keletinél bementünk egy kínaiba, ami ugyan occó volt, de a pasi, aki ott volt... Úgy bámult, mint annak a rendje :"D Sznupula Kedves százszor nőiesebb formációban volt, mégis hölgyemnek lettem szólítva, meg hasonlók xD Már nem tudtunk hova nézni, hogy ne szegény fickó arcába nevessünk.
Séta közben egy másik fickó, aki vagy be volt rúgva, vagy be volt tépve ránk köszönt vagy kétszer, Isten tudja, mi okból, aztán a metróba lefelé menet egy botos, nagy hátizsákos bácsi megállított, hogy legyek olyan kedves, és kössem be a cipőfűzőjét, mert ő egyedül nem tudja, és fél, hogy el fog esni. Bekötöttem :)
Ezzel még nem volt vége a napi vicceknek...
Ahogy hazaértem, az állomáson várt rám Maki, és valami nagyon furcsa volt rajta, aztán úgy három perc után leesett...
 - Te ittál?
 - Aha, egy csomó kalinkát.
Ez elég sok mindent megmagyarázott xD
Lementünk a Tescoba mindenféle jó dologért, és akkor megállított minket egy csöves, és elkezdte mondani, hogy ne haragudjunk már, de ő bevallja őszintén, hogy csöves, és nagyon örülne neki, ha vagy hárommillió forinttal kisegítenénk, de pár forintnak is örülne, mert kajára kéne neki. Akkor adtam neki vagy százharminc forintot, aztán eszembe jutott, hogy mi amúgy is a Tescoba megyünk, mondom, akkor veszünk neki valamit. Vissza is adta a pénzt, mi meg bementünk, vettünk neki kaját, és kint odaadtuk. Szépen megköszönte, aztán azt mondja: Egyébként nem akartok férjhez menni? Most épp szingli vagyok xDDD Na kész, ezen besírtunk, aztán mondtuk, hogy hát még nem túl alkalmas az időpont, aztán mondta nekünk, hogy akkor good night black and white xDDDD Isten tudja, mire gondolhatott, de feldobta az esténket, annyi biztos xD

rage

Én nem vagyok egy nagyigényű ember. 

Ha Pesten vagyok, akkor meg még kevésbé vagyok az. Már nem is remélem, hogy van valami normális a hűtőben, ezt már feladtam, bár tegnap meglepő módon elég sok minden volt. 

A lényeg.

Egyetlen dolog van, amit szeretek, ha úgy történik, ahogyan én azt akarom és megszoktam. Ez pedig a reggeli kávém. Miért nem lehet három korty tejet hagyni nekem reggelre?! Miért kell meginni az összeset? Három kibaszott korty, ennyi kéne. Tudják, hogy hogyan iszom a kávét, tudják, hogy minden nap iszok kávét, és főleg azt tudják, hogy reggel ezzel ébresztem fel magam. 

Tegnap éjfélfelé még volt egy fél liter a hűtőben...

Úgyhogy most nekiveselkedek a sima feketekávémnak, ami valószínűleg szétmarja a gyomromat, és csak remélni merem, hogy nem látom viszont.

(St)ranger

Érezte már valaki idegennek magát a saját testében?
Vagy lélekben?

Nálam egyre többször jelentkezik ez a furcsa (vagy csak simán szar?) érzés.

Az egyik pillanatban minden szép, a másikban minden, amit ismerek, idegenné, ismeretlenné válik. Még önmagam is. A saját gondolataim, a tetteim, az arcom, minden.
Nem tudom mire vélni.

Nem tudom, ki vagyok, nem tudom, mit akarok, nem tudom, mit tegyek, nem tudom, mi helyes és mi nem, mi jogos és mi nem, mennyi a sors önkényes játéka és mennyit alakítok én. Borzasztóan felkavaró érzés. És romboló is.
Nem akarok gondolkodni, és nem akarok töprengeni, és nem akarok belegondolni semmibe sem. Csak hagyni akarom, hogy elteljenek a napok, de éget a tettvágy. Egy groteszk paradoxon vagyok.

Egyébként... utálok ilyen lenni. Amilyen vagyok. Csak úgy mondom. Utálom magamat azért, amilyen vagyok, hogy nem tudok jobbá válni, akármennyire is tudom, hogy kellene. Utálom, hogy az embereknek néha valószínűleg már a nemlétezőjük is kivan velem. Hogy labilis vagyok, és könnyen befolyásolható, mindezt utálom. És gyáva és életképtelen szerencsétlenség vagyok.
Sajnálom, de őszintén.
De hát sajnálattal nem megyek sokra, nem igaz? A sajnálatom annyira sem jó, hogy letöröljem vele a hülye, gyűlölt könnyeimet.

Lehetséges, hogy az alapvetően önző emberi fajhoz tartozó valaki ennyire utálja magát?

Szánalmas vagyok.

Come at once. Help me. Save me. I need you now as I have never needed you before. I love you. I love you. I love you. Come at once.

Ha egyszer valaha is azt találnám mondani, hogy az angol nem sokrétű, nem színes és nem gyönyörű nyelv, kérlek, hogy valaki hajítson nyakon. Köszönöm xD

Elkezdtem olvasni az A Dance With Dragonst, a Trónok Harcának ötödik kötetét... angolul. Féltem tőle eleinte, mert azért mégsem egy Harry Potter-kaliberű könyvről van szó (félreértés ne essék, a HP-t imádom, de szókincs téren keményebb a GOT), de annyira nem vészes. Igaz, sok az ismeretlen szó, meg a helyszínek angol neve néhol kicsit bekavar még, de nagyrészt gördülékenyen haladok vele.
Most, hogy olvasom az angolt, most látom igazán, hogy mennyire jó a magyar fordítás. Tény, hogy azokat a finomságokat, amiket Martin bácsi angolul alkalmaz nem lehetséges minden esetben visszaadni, de minden elismerésem a fordítóé, tényleg. A hangulat az megvan, a karakterek beszédének jellegzetessége megvan, úgyhogy le a kalappal. De az angol... Hát csodálatos. Olyan szavakat tanulok meg... Kezdek rájönni, hogy nem volt hülye, aki azt állította, hogy az angol nyelv rendelkezik az egyik leggazdagabb szókinccsel a világon. Gyönyörű, egyszerűen nem tudok rá mást mondani.
Mellette ugye a hábéón (HBO) fut a második kötetből készült sorozat, és rá kellett ébrednem, hogy öcsémnek igaza volt xD Ha úgy nézek valamit, hogy előtte olvastam a könyv-verziót, akkor mindig elkezdek kötözködni, hogy de ez a könyvben nem is így volt, vagy de ez meg ez kimaradt, meg ilyenek (^^;) De hát, nem tudok, mit tenni. Amikor megnéztem az első évadot, akkor nem tudtam még puffogni, mert csak utána olvastam el a könyvet, de most már... :"D

Egyébiránt nem tudom, mit fogok kezdeni magammal, ha befejezem az ötödik kötetet... Elvileg még vagy két-három év, amíg megjelenik a hatodik, és meg fogok pusztulni az unalomtól könyv-téren :"D Még egy ilyen jól felépített, megtervezett, kidolgozott könyvet nehéz lesz találni, azt hiszem. De hát... A Harry Potterre is várni kellett, túlélem ezt is, csak íróbácsi nehogy meghaljon mielőtt befejezné, mert akkor vigasztalhatatlan leszek o(T^T)o

És most, hogy elolvastam az összes kritikát (inkább spoilert xD), újra nekiveselkedek az ötödik kötetnek. Jót is rosszat is írnak róla, de több a jó, és ez tetszik. És bárki bármit mond, nem tudom sajnálni Theont. Nem érdekel, hogy az apja olyan hitványul viselkedett vele, az sem érdekel, hogy érdemes akar lenni a Greyjoy névre, de ekkora árulás után semmi nem késztethet arra, hogy sajnáljam. Utálni fogom, és ha már eddig nem halt meg, remélem, abban az egy fejezetben, ami a DWD-ben van, megteszi nekem ezt a csekély szívességet.

mert csak

Hát én ezt már nem bírom :"D


de tényleg.

Egyáltalán nem kéne, hogy érdekeljen, és nem is érdekel.
Vagyis, ezt próbálom elhitetni magammal.
Pedig sajnos igenis érdekel, és igenis idegesít.

Ezek a fanpicsák... Hiába tudom, amit tudok, nincs rá jobb szó: idegesítenek.

Annyira ridiculous-nak érzem magam ilyenkor, és olyan pathetic-nek őket.
Nyáladzanak már máshol.

Tessék... teljesen felébredtem. Lehet, hogy tényleg elolvasom még azt a maradék százhatvan oldalt.

hoshi no arika.

Nem mindegy, hogy találkozol-e velük személyesen, vagy sem? Úgysem tőled függ, hanem a szüleidtől, meg a keresetüktől.
Attól, hogy valaki gazdag, még nem kell feltétlenül felvágós, trúvékás picsának lennie. Vannak olyanok, akik nem feltétlenül érdemlik meg, hogy találkozzanak velük, de nyilván olyanok is vannak, akik meg megérdemlik. És még többen olyanok, akik megérdemelnék, és mégsem.
De szerintem hülyeség azon rágódni, hogy ki fog velük találkozni. Aki kiad rá ennyit, az kiad, aki nem tud, az meg nem. A koncert attól ugyanúgy koncert, a hangulat ugyanúgy hangulat, az érzés ugyanúgy megmarad. Tény, hogy hatalmas élmény lehet velük tényleg nyugisan beszélni egy-két szót, egy mosolyt váltani, de amiről nem tehetünk, amiatt fölösleges ennyire túlpörgetni az agyunkat.
Örüljünk, hogy egyáltalán jönnek Magyarországra, és, hogy megtartották az ígéretüket. Szerintem ez önmagában is elég nagy dolog, ahhoz képest, hogy milyen kis ország vagyunk.

Mindegy is. Örüljünk annak, ami van, csak ennyit akartam mondani.

Ja, és meg kéne tanulni, hogy a j-rockerek nem istenek. Emberek.
Nehéz elfogadni, de egy idő után szükségszerű.

For your entertainment

Jelenleg erre vagyok ráfagyva. Nem tudom igazán, miért. Eléggé tucatzene, nincs igazából semmi mondanivalója, de valami megfogott benne. Talán Adam Lambert hangja, mert azért ismerjük el, az van neki.

Kéne venni másik fültágítót. Az a baj az acéllal, ami most benne van, hogy nehéz, és húzza le a fülemet. 14es van benne már vagy három-négy hónapja, és a súly miatt tágult a fülem.. Most simán bele tudnék tenni egy 16ost is szerintem, de nem akarok (T^T) Nem akartam ennél nagyobbat, szóval vagy műanyagot, vagy szilikont kéne venni, hogy ne táguljon tovább, de a fém olyan menő (TT_TT) Teljesen tanácstalan vagyok. Bár, múltkor láttam, hogy Ruki drága is lecserélte a fémet, neki most fekete műanyag van a fülében, és gondolkodtam rajta, hogy nekem is olyat kéne beszereznem. Ha már ugye miatta kezdtem el a fültágítást...

Trónok Harca. Ma lesz a második évad első epizódja, és nagyon várom (*w*) Az eredeti célom az volt, hogy elolvasom a második kötetet, mire elkezdődik a season two, de túlteljesítettem magam, és mindjárt kiolvasom a negyediket xD Eddigi kedvencem a Kardok Vihara (harmadik kötet), mert egyszerűen zseniális. A mostaniban túl sok van a krakenekről (ismertebben: Greyjoyokról), akikkel soha nem szimpatizáltam, főleg Theon aljas, alattomos, undorító árulása után. Remélem, meghalt (bár ezt senki nem tudja biztosra).
Nagyon Királyvár-centrikus ez a Varjak Lakomája. A Cersei-s, meg Jaime-es fejezetek váltakoznak, meg néha-néha visszatérünk Pyke-ra (Greyjoyok székhelye), ami ugye nem érdekel különösebben.
Nem tudok semmit Jonról, aki a Fal parancsnoka, nem tudok semmit Dany-ről, aki most Meereenben királynősködik, Catelynről, aki visszatért halottaiból, csak Isten tudja, hogyan, vagy Branről, aki ha jól emlékszem, már túljutott a Falon, Rickonról pedig már a harmadik kötetben sem tudtam semmit. Az Aryás és Sansás fejezeteket egy kezemen meg tudnám számolni. Tyironról sincs semmi, pedig ő is nagy kedvencem, és áldom Jaime-et, hogy nem hagyta meghalni. Remélem, a Sárkányok Tánca tele lesz velük. Bár, jó olvasni Cersei bénázását xD És hát ugye, a Kardok Viharában meghalt egy rakás olyan szereplő, akiknek addig egészen kulcsfontosságú szerepük volt.
Tegnap volt az HBO-n egy összefoglaló az első szériából, és a szereplők is megszólaltak. Újra rá kellett jönnöm, hogy Jon beszél a legszebben a férfi karakterek közül, a nők közül pedig Daenerys. Olyan szép kiejtésük van, hogy öröm hallgatni (^v^)

Más. Amíg Pesten voltam, itthon, két utcával lejjebb kigyulladt a nádas. Állítólag tizenöt méteres lángokkal égett, és nappali világosság volt éjszaka, a tűzoltók pedig nem tudtak mit kezdeni vele, mert a kocsikkal nem tudtak bemenni erre a lápos, süppedékeny területre, így gyakorlatilag megvárták, amíg leég. A nádas mögött van egy elég nagy senkiföldje, ahol hajléktalanok tanyáznak, és minden évben vagy szándékosan, vagy véletlenül, de felgyújtják a nádast. Most meg nem volt nehéz mert hetek óta esőnek a színét se láttuk... De annyira megijedtem, mikor olvastam a neten, hogy "Tűz a cementgyár közelében", mondom, Úristen, kábé 200 méterre lakunk a cementgyártól, rögtön hívtam apát, hogy ugye nem volt semmi baj, de hál' Istennek, nem.

Sznupula Kedvessel megnéztük a Fekete ruhás nőt, ami mint számomra később kiderült, valami horror-szerűség. Voltam olyan tájékozatlan, hogy nem olvastam el, miről szól a film, annyit tudtam, hogy Harry Potter játszik benne, és nekem ennyi elég is volt xD Hááát, mit mondjak. Érdekes volt. Nem tetszett, hogy a nagy öldöklésnek igazából nem volt logikája, mert Radcliffe hiába segített a nőnek, ugyanúgy megölte a fiával együtt, és ez unszimpatikus volt. Összesen négyen voltunk a moziteremben, és szerintem megutált minket a másik két ember, mert minden ijesztő jelenetnél Sznupival felkiáltottunk, hogy "Baszd meg!" xD. Nem félelmetes, hanem ijesztő volt. Vannak ezek a jelenetek, amikor hirtelen megjelenik valami, vagy váratlan dolgok történnek, és nem is a képtől magától ijedsz meg, hanem attól ahogyan az megjelenik. No mindegy, azért jó volt, de leszögeztük, hogy többet se nézünk moziban horrort xD. Ezek után otthon még megnéztük a Wild target című sírva-röhögős, angol humorral túladagolt bérgyilkos-filmet, amiben meg Ron Weasley játszott. Kellett az a levezetés, de komolyan, már sírva röhögtünk rajta. Nagyon fájdalmas volt, ajánlom mindenkinek, aki tudja értékelni az angol humort xD Nagyon elvetemült film.

Valamint, volt anyával egy nagyon szép beszélgetésünk...
Én: Anya, képzeld, írt Azusa! Meg küldött egy csomó mindent, nézd, itt vannak a fényképek! Meg azt is írta, hogy milyen jó lenne találkozni velem. (Azusa az egyik japán barátnőm, akivel egy évig osztálytársak és nagyon jó barátok voltunk, és levélben, meg fészen tartjuk a kapcsolatot)
Anya: Hát ez tök jó *nézegeti a képeket* Miért nem mész ki hozzájuk vagy két hétre nyáron?
Én: Hát... mittudomén. Mehetnék?
Anya: Hát, azért van neked félretéve pénz, nem?
Én: De hát... mikor mondtam, hogy ki akarok menni a GazettE tizedik évfordulós koncertjére, azt mondtad, nem mehetek.
Anya: Mert azt hittük, hogy akkor még iskolába fogsz járni.
Én: Ó, hogy az a...! Akkor meg megyek nyáron.
Anya: Menjél.

Úgyhogy, lehet, hogy megyek nyáron Japánba \(^O^)/

Erre Shén reakciója...
Mondom neki, hogy nyáron lehet, hogy megyek ki.
Shén: Jóvan, hagyjál itt egész nyárra! (T^T)
Én: Csak két hétre mennék...
Shén: Akkor hagyjál itt két hétre! (T^T)

xD