Tegnap újra elgondolkodtam a keresztény hiten.
A Jézus Krisztus Szupersztár alternatíva elgondolkodtatott rendesen, hogy őszinte legyek.
Isten miért áldozta fel egyetlen fiát? Hogy megváltsa az emberiséget a bűneitől? Hogy megmutassa az embereknek, hogy akármilyen értékes embert kapnak, túl vakok ahhoz, hogy felismerjék, és a világi vagyonokhoz és hatalomhoz ragaszkodva megsemmisítik ezt az ajándékot? Hogy felnyissa az emberek szemét? Hogy bebizonyítsa: az ember nem érdemel ekkora áldozatot, mert semmibe veszi, és túl későn jön rá mekkora érték volt, amit elpusztított?
Jézus miért nyugodott bele a sorsába? Miért akarta megváltani a sok embert, akik elárulták, akik követték, utána pedig elfordultak tőle, és követelték a halálát? Vajon akkor is tudta, hogy a befolyásolható tömeg ellene fordul majd, mikor még élvezettel hallgatták a prédikációit?
Értem is meghalt? Miért?
Az emberek bűneinek megváltásáért fölösleges meghalni. Az ember túl romlott ahhoz, hogy értékelje ezt az áldozatot. Ugyanúgy elköveti a bűnöket, amiket előtte már sok ezren elkövettek. Az embernek meg kéne tanulnia felelősséget vállalni a tetteiért, nem azzal nyugtatnia magát, hogy valaki már régen felelősséget vállalt értük, és ezek a tettek megbocsáttatnak. Mert ezzel a tudattal semmi nem lesz jobb.
Jézus megbocsátja minden bűnünket. Nekem is meg kéne bocsátanom azoknak, akik ellenem tettek valami rosszat? Ha nem tudok mindent megbocsátani, akkor rossz ember vagyok? Ha nem tudok mindenkit szeretni legalább egy kicsit, akkor rossz ember vagyok? Az igazság az, hogy nem is tudok mindenkit szeretni, és nem is akarok.
Baj, ha nem érzek hálát, hogy Jézus meghalt értem? Értem ugyan ne haljon meg senki, a bűneim az én bűneim, nekem kell felelősséget vállalnom értük, és ha erre sem vagyok képes, akkor vagyok rossz ember. Ha nem ismerem fel, hogy rosszat tettem, akkor vagyok rossz ember. Vagy nem is rossz, hanem túlságosan öntelt, hogy azt hiszem, csak nekem lehet igazam, és csak mások hibázhatnak.
Nem tudom, mit gondoljak Jézusról, vagy Istenről. Erről az egészről.
Igen, a szeretet a válasz mindenre, de vajon lehet szeretni olyan embereket, akik megnehezítik, elrontják a napjaimat, akik felkavarják az érzéseimet, akik megríkatnak, akik ellenem tesznek, mikor nem érdemlem meg? Vagy valójában megérdemlem? Ez a büntetés a bűneimért? Ezek az akadályok, amiken túl kell lépnem, hogy fejlődjek? Ezek által kell megtanulnom átformálni a haragot és az utálatot és a keserűséget megbocsátássá és szeretetté? Így kell megtanulnom az elfogadást és a belenyugvást, a lelki megnyugvást? Ezek által kell megtanulnom értékelni és megbecsülni a boldog pillanatokat? Vagy egyszerűen csak figyelmen kívül kéne hagynom az ilyeneket, és azokra koncentrálnom, akiktől szeretetet, megértést és jót kapok?
Több a kérdő mondat ebben a bejegyzésben, mint a kijelentő...
Ou Kedves, ne tessék haragudni, de nem tudok most ehhez írni, mert bizony az rengeteg betűt és időt is igénybe venne :D Meg személyesen ezt jobb lesz megtárgyalni, higgyen nekem!! Önmaga mikor ér rá legközelebb?
VálaszTörlésKedves Riku!
VálaszTörlésÉrdekes kérdések foglalkoztatnak, hogy őszinte legyek, nekem a fele talán eszembe sem jutna. Egyszerre legalábbis biztosan nem.
Elgondolkodtam, hogy vajon mik az én válaszaim ezekre. Nagy részükre tudom, hogy mi, kisebb részükre sejtem, a maradékra viszont nem tudom. Például, hogy Jézus vajon értem is meghalt-e? Gondolom, igen. De miért? Nem vagyok biztos abban, hogy tudom. A legtöbb válasz olyan, amit leginkább érezni lehet. A tudás, amit a kereszténységtől kapnak az emberek leginkább olyanok, amiket nem tapasztaltak meg ők maguk is, így veszítette el a hitelességét a vallás.
Azonban, hogy visszatérjek, szerintem nem baj az, hogyha nem vagy hálás. A hála valami olyan, amit kevés dolog vált ki az emberből, így igazán értékes érzés. (^^) És épp ezért, mert olyan ritka, és nem érzed folyton, nem lehetsz mindig hálás, hogy meghalt az emberekért, Érted. Azonban, amikor valamiért hálás vagy, olyankor sok más dolognak is meg tudsz örülni, nem? Sok más dologért is hálás vagy egyszerre. És, hogyha örülsz, könnyebben bocsátasz meg, türelmesebb vagy. Nem tudom, hogy mennyire érthető ez egy külső személy számára, de szerintem ez az egész összefügg. (^^)
Azt hiszem, minderre nem igazán vannak szavak, mert nincs meg a megfelelő szókincsünk hozzá. Talán ez is arra utal, hogy néha nem kell beszélni, csak érzeni. : )
További szép napot! (^-^)