2012. április 23., hétfő

Heaven on their minds

Tegnap elkapott a hév, és megnéztem a Jesus Christ Superstar című nagysikerű musicalt.
Mikor legutoljára láttam, azt hiszem, tíz éves lehettem, vagy nem sokkal több, így aztán nem is hiszem, hogy sok mindent felfogtam belőle azon kívül, hogy baromi jó dalok vannak benne.

Nos, hogy miért szeretem annyira ezt a musicalt.
Egyrészt Jézus miatt. Jézust sokkal emberibbnek ábrázolja. Kételkedik saját magában, Istenben, a döntésekben, dühös is tud lenni, nem csak nyugodt és megfontolt és bölcs. Nagyon emberi, nem tudok rá mit mondani. A kedvenc dalom a Gethsemane.
Másrészt Júdás miatt. Júdást nem egy egyszerű aljas árulóként jeleníti meg a film, hanem szinte pozitív szereplője lesz a musicalnek. Látja, hogy Jézus nem tudja úgy kézben tartani a dolgokat, mint korábban, azért árulja el, mert meg akarja állítani, kicsit észhez téríteni, de megölni nem akarja. Szereti Jézust. És Júdás vívódása önmagával, a folyamatos összetűzések Jézussal... zseniális. És a hangja is.
Nem csoda, hogy az egyház felháborodott, mikor a musicalt bemutatták. Nem meglepő, mégis, nagyon tetszik ez a verziója a mindannyiunk által jól ismert történetnek. Egyszerűen zseniális.
A harmadik szereplő, aki nagyon megfogott az Pilátus. Ahogy próbálja befolyásolni a népet... Először kineveti Jézust, megszégyeníti, bolondnak nevezi, hátha a tömeg és a papság felhagy a követeléssel, hogy megfeszíttesse. Nagyon jó a színész, és a szövegek is egyszerűen leírhatatlanul jók.

Akit érdekel, nézze meg, én csak ajánlani tudom. Nem kell hozzá vallásosnak lenni, én sem vagyok az, de sok minden Jézus körül más megvilágításba kerül, mint ahogy azt eddig hallhattuk. Formabontó és merész, de talán ezért is lett akkora sikere. Magyar verzió is létezik, de az eredeti szövegek/hangok jobbak, ezt kénytelen vagyok elismerni. Csak dicsérni tudom.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése