Nagy lelki erő kellett hozzá, de ma AnCafet hallgatok.
Annyira nosztalgikus, hogy az leírhatatlan. Négy éve tavasszal kezdtem el AnCafet hallgatni, nem sokkal azelőtt, hogy Bou kun kilépett, és mindig az a tavasz jut eszembe, ha AnCafet hallgatok.
Van egy bizonyos meggyőződésem az AnCafeval kapcsolatban, és lehet velem nem egyetérteni, mert mindig van olyan, akivel nem egyezik a véleményünk, de Miku nem olyan ember, amilyennek az AnCafeban mutatta magát. Egy kishitű, nulla önbizalommal rendelkező, maximalista, sokszor melankolikus valaki, aki a jövőt is sokszor sötéten látja. A dalokban arról énekel (szerintem), amilyen lenni szeretne. Hogy honnan veszem ezt a hülyeséget? Hát nekem az interjúkból, amiket olvastam, ez jött le. Meg, amit koncerten mondott, abból is. Mikor turné közepén kábé ideösszeroppanása volt, és Teruki öntött lelket belé, hogy folytassa, mert a rajongóknak hűséggel tartozik... Meg hasonlók. És ilyen nem egyszer történt. Szóval, nekem ez a személyes véleményem. Meg, hogy Miku egy önző dög, és haragszom is rá intenzíven (még mindig), pedig már megunhatnám a haragtartást, de asszem sosem bocsátom meg neki, hogy gyakorlatilag miatta oszlott fel az AnCafe. Teruki azóta mindenféle más együttesek próbáira meg koncertjeire jár tanulni, Kanon ilyen mobiltelefonos játékokat gyártó cégnél dolgozik, Takuyáról meg Yuukiról meg az égegyadta világon semmit nem tudok. Ja, de, egyszer Teruki írta twitteren, hogy találkozott velük, és elmentek inni. Ennyit. Miku meg ott van az új együttesében, és kiélheti a sötét énjét. Azt mondjuk belátom, hogy az AnCafeval lehetetlen lett volna egy akkora imidzs-váltás. Ezt aláírom. De valahogy igazán megoldhatták volna. Szóval, ha egyszer találkozok Mikuval, nagyon seggbe rúgom. De vicc nélkül. Számomra az AnCafe kábé a MINDEN volt. Ezt a pozíciót ellopta a GazettE, de Miku ezzel a húzásával egy jó nagy tüskét hagyott a szívemben, és megnyugodhat, hogy sosem fogom neki elfelejteni.
Olvastam még anno egy interjút az Lc5-val, hogy na, most akkor keresek indokot, hogy utáljam őket. Nem találtam. Mindenki profi, érti a dolgát, rendes emberek, normális, értékes gondolatokkal, tiszteletre méltó célokkal és érzésekkel. Az már csak a kegyelemdöfés volt, hogy Aki (dobos) meg Miku már az Lc5 megalakulása előtt másfél évvel is arról dumáltak, hogy kéne egy közös banda. Na, mikor azt elolvastam, azt hittem leesek a földre. Még jó, hogy a földön ültem. Szóval, sajnos, vagy nem, de képtelen voltam megutálni az Lc5-ot.
Szóval, körülbelül ilyen gondolataim vannak az AnCafet illetően.
És most húzok matekra, bájbáj
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése