Mint a cím is mutatja, a mai nap maga volt a pokol. Elegem van, de úgy konkrétan mindenből.
Miért van az, hogy küzdök, csinálom tisztességgel, és kis bénaságokon elcsúszva rontok el sok mindent? Ez jelenleg a legnagyobb problémám. Ha ezt így folytatom, leshetem, hogy négyes legyen a matek érettségim. Állítólag képes vagyok rá, én meg állítom, hogy hiába a plusz fejtágítás, ugyanolyan hülye vagyok, mint voltam. Egyszerűen képtelen vagyok ennyi mindent a fejembe tömni, nincs hely, kész, kifújt, vége.
Egyébként nem. Még muszáj kitartani, még tölteni, még tanulni még és még és még.
És ott van az érvelőfogalmazás, amit ma sikeresen megírtunk. Boldogság, boldogságkeresés volt a téma. Igen? Nagyon örülök neki. Hirtelen annyira leblokkoltam és bepánikoltam, hogy hét percig csak ültem a papírlap fölött, és igyekeztem, hogy ne bőgjem el magam. Vajon osztályfőnöknek miért most jut eszébe ennyi jegyet adni nekünk? Eddig miért nem írtunk ilyeneket? Miért utolsó félévben, utolsó két hónapban döntött úgy, hogy hááát, lehet, hogy ilyet is kellene? Komolyan... Aztán sikeresen összehoztam valamit, vagyishogy sikeres lesz-e, arról fogalmam sincs.
Ezután jött az idegeskedés. Természetesen felhúztam magam, mert miért is ne. Aki nem ért valamihez, könyörgöm, az miért akar okosnak látszani, és megmutatni a nem létező tudását?! Miért akar olyan dolgokat közzé tenni, amik hibásak, pontatlanok, miért? Az agyam eldobom. Azt hiszi, hogy olyan fiatalon mindent tudhat egy tőle oly távol álló dologról? Nem, ne higgye. Mert. Nem. Tud. Róla. Semmit. Ne akarjon felvágni olyannal, amihez nem ért, csak egy kicsit, ne akarja elhitetni a fél világgal, hogy ász, mert a közelében sincs. Felidegesít, ha az emberek hozzáértőnek képzelik magukat egy olyan témában, amiről halvány segédfogalmuk sincsen. Ne tegyétek. Köszi.
És most következhet életem fénypontja: a töri. Elmondjam a dolgozataink időpontjait? Ne? De, elmondom. Szerda: harmadik ismétlési témakör (honfoglalástól Hunyadiakig), jövőhét kedd: Rákosi, '56, Kádár, jövőhét péntek: negyedik ismétlési témakör (nagy földrajzi felfedezésektől a felvilágosodásig), április 20: ötödik ismétlési témakör(Mohácstól második Józsefig). Nos, ezzel Tachi elintézte, hogy minden napom be legyen táblázva.
Nem tudom, az interjút mikor kezdem el fordítani. Ha nagyon felhúz a töri, majd elkezdem. Egyszerűen a sírba visz, hogy alig van időm foglalkozni azzal, amit valójában szeretnék csinálni. Úgy várom már, hogy nyár legyen. Nem az időjárás miatt, agyérgörcsöt fogok kapni a hőségtől, de azt csinálhatok majd végre, amit én akarok, és nem azt, amit mások akarnak, hogy csináljak.
Sajnálom, hogy ilyen kiborulós lett ez a nap, de én már nagyon a végét járom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése