Bizony, még élek, pedig tegnap volt a német emelt szóbelim, amin azt hittem, hogy meg fogok halni xD
Nagyon ideges voltam, nap elején kábé semmi nem jutott eszembe németül, aztán ráhangoltam magam egy kicsit Christina Stürmerrel meg Rammsteinnal, meg oomph-fal, ami azért segített. Meg hát olvasgattam a különböző témaköröket, hogy azért a szókincsemet kissé visszahozzam. Régen volt már február xD
Fél egy felé értem a suliba, ahol a szóbeli volt, itt találkoztam Tammal, Ayuval, Chiével meg Furorival is, akik ugye alapjáraton mind abba a suliba járnak, és megnyugtattak, hogy jó témát fogok húzni. Ami később nem sikerült, de üsse kavics xD.
A vizsgáztatók nagyon aranyosak voltak, és kissé profibbak, mint angolon. A vita az volt, hogy iskola elvégzése után kell képzést csinálni, avagy sem, és én mellette érveltem. Angolon alig pár érv hangzott el, itt viszont a vizsgáztatónak volt egy papirosa, amin fel volt sorolva csak Isten tudja hány érv, szóval folyamatosan cáfolt, én meg folyamatos cáfoltam őt. De a végén kijelentette, hogy oké, meggyőztem xD. Aztán jöhetett a képleírás, azt választottam, hogy "Házimunka már gyerekkortól". És akkor ott sorolgattam mindent, ami éppen eszembe jutott, és odavágott a témához. Egyszer majdnem megszólaltam angolul, de szerintem csak azért, mert előző nap (ki gondolta volna? xD) Trónok harcát néztem. Aztán megköszönték, hogy jöttem, és mehettem.
Megígértem Chiének, meg Furorinak, hogy megvárom őket (ők még fakon voltak), úgyhogy nagy unalmamban megtanultam három töritételt xD.
A némettől féltem egyébként a legjobban, mert nem gyakoroltam február óta kábé semmit, és hiába tanulom már tizenhárom éve ezt a szeretett nyelvet (nem irónikus, tényleg imádom), ezt használom a legkevésbé. Az angolt szinte minden nap, vagy filmet nézek, vagy egy-két osztálytársammal beszélünk néha angolul (ez egy betegség, amit a kéttan angol idéz elő xD), vagy csak az interneten nézek valamit. Japánt is hallgatok/olvasok mindennap, ugye a fordításokkal, nemrég belekezdtem a GANTZ mangába, amit sikerült japánul leszedni, de a német... Legfeljebb, ha zenét hallgatok, de alapvetően a zenehallgatásom korlátozódik a japán előadókra. Szóval féltem, de végül is egész jól ment, azt hiszem. Kivéve, hogy néhány szónak a névelőjével még mindig nem vagyok tisztában, és akkor ugye ugrik a melléknévragozás is, ami elég gáz, de ez van. Legalább folyékonyan beszélni tudok, még ha vannak nyelvtani hibáim is.
És egyébként.. szerelmes vagyok a Trónok harcának a zenéjébe.http://www.youtube.com/watch?v=s7L2PVdrb_8 Isszonyatosan jó, szerintem *w*
Na, megyek összerakkom a pályázatomat.
Bájbáj
Szia Riku!:)
VálaszTörlésElőször is örülök, hogy ilyen jól sikerülnek a szóbelijeid! Remélem az eredmények is szépek lesznek!:D Majd küldöm az energiákat!:)Na de most jön húzósabb része!
Remélem nem bánod, hogy itt veszem elő azt, amit az én blogomhoz írtál, de itt biztos vagyok benne, hogy észreveszed.:) Egyik tulajdonságom, hogy szeretek intézkedni és ebbe bele tartozik, hogy a legtöbb dologba belekötök, ha nekem más nézeteim vannak. Kérlek szólj rám, ha már nagyon zavar. Az igazság, hogy én nagyon élvezem azt, hogy nem hagyod annyiban a dolgokat, hanem elmondod, ha valamit nem úgy látsz. És mindezt eközben korrekt módon teszed, nem rám erőlteted a gondolataidat, hanem megosztod velem. Az ilyenfajta "beszélgetésekből" lehet a legtöbbet tanulni. :) Ami a kisregényt illeti én örülök, hogy egyáltalán írtál nekem.:) Köszönöm, hogy időt szánsz rám! ^_^
Először a véletleneket emelném ki:
" Én hiszem, hogy nincsenek véletlenek, mindennek oka van, így annak is, hogy a Földön ember van, hogy mi vagyunk "az evolúció csúcsa". "
Erre csak annyit mondanék: Nincsenek véletlenek és csak azok vannak. Az egész nézőpont kérdése. Tételezzük fel, hogy ma reggel, amikor bemegyek a pékségbe, hogy vegyek magamnak valami reggelit, rablótámadás történik. Ha az én szemszögemet vesszük, ez nem olyan dolog, amit meg tudtam volna akadályozni. Elkerülni csak akkor lehetett volna, ha mondjuk másik helyre megyek, vagy egyből az iskolába, hogy ott a büfében vásároljak. Véletlen volt, hogy én pont akkor voltam rossz helyen. Egy olyan véletlen, amit a rablók tudatosan irányítottak. Eltervezték és megtették. Okkal történő véletlen. Talán így hívnám. A saját állításaid használnám fel ellened. Egyetértek, semmi sem lehet velejéig rossz. És ez bármire kiterjeszthető, semmi sem lehet csak ez vagy csak az! Ebből már nem következhet az, hogy nincsenek véletlenek. Egyébként hiszek neked. Okkal vagyunk ezen a bolygón, okkal létezünk. Ezt már megtanultam.:)
A tudás. Itt nem tudok mibe belekötni, egyetértek. A tudós azért nem tudja, mert nem jó helyen vagy nem jól keresi, aki tudja, annak nem hisznek. És ez pont így van jól. Aki tudja, nem dicsekszik vele, mert érzi, hogy annak következményei lennének. Itt Janus Pannonius-t venném elő, a kis mandulafácskát, aki rosszkor virágzott rossz időben. A világ még nem érett meg ilyesfajta tudásra.
Csodák. Ugyancsak egyetértek. Ha megnézed az is csoda, hogy egy növény virágot bont. Hogy a tested magától gyógyul. Nem megfelelő az értékrendünk, ezért tartunk ott, ahol.
Na és most jön megint a kötözködés. ^.^ Az élet értelme. Igazad van, vagyis inkább nagyképű módon azt mondanám, mindkettőnknek igaza van. Küzdök azért, hogy tanuljak, és tanulok azért, hogy küzdjek. Küzdés közben tanulok és tanulás közben küzdök. Ezer meg ezer féleképpen lehetne még ezt ragozni és azt hiszem mind igaz lenne. De le is írtad azt, ami a lényeg számomra:
" És a küzdelem után jön a megérdemelt boldogság, vagy kudarc, ami megtanít arra, hogy ne add fel, és próbáld meg újra."
Tanít. Pontosan ez az. Bármi, amit az életben teszek, abból tanulok. Ezért hiszem, hogy nem szabad semmit sem megbánni. Egész életünkben tanulunk. És ahogy mondtad, küzdünk is. :)
És igen, az emberiség soha nem fog tanulni a hibáiból, de ha eljön a szükség ideje képes lesz összefogni és kitalálni valamit, amivel talán nem csak önmagát menti meg, hanem a Földet is. A remény hal meg utoljára!:)És megtanultam bizakodni, úgyhogy én hiszek abban, hogy majd egyszer észrevesszük, hogy hová vezet ez az út és teszünk ellene. Mondhatod, hogy naiv vagyok. Lehet, hogy igazad van. De tudod mit? :D Nem bánom! Mert nem szeretném az életemet fölösleges sajnálkozásra pazarolni. Inkább küzdök és tanulok!;)
Nekem eddig nem jött össze a szép nap, de remélem neked szép délutánod lesz!:D